Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Várday Nándor–Tevanné Bartalis Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és hatásbecslés a tervezett Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszerben

162 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM lg/m

3] 108 6 4 • V jfmámjj AS OND 7 968 1969 1970 1971 1972 10 8 • 6 4 2 10 8 6 4 2 1973 197Í 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 löszt. löszt. n. oszt. Ioszt. Koszt. I. oszt. 198U 1985 1986 1987 1988 1989 9. ábra. Az oxigénfogyasztás (KOI

Pt) havi átlagértékeinél; változása a Dana rajkai (1848,4 fkm) szelvényében 4. láblázat Az ausztriai Duna-szakasz jellemző vízminőségi mutatói az 1981—1985 közötti időszakban havonkénti vizsgálatok alapján Mintavételi hely Felsen Hütt 2210 fkm Wien—Nussdorf 1934,7 fkm átlag 80 % tartósság átlug 80 % tartósság Vízhőfok 9,6 15,4 10,4 16,9 Vezetőképesség /is/cm 352 410 360 409 PH 7,9 8,1 8,0 8,2 Oldott O, g/111

3 10,3 8,9 10,8 9,3 KOIPJ g/m

3 4,9 5,6 5,0 5,6 BOI

5 g/m

3 2,1 2,6 2,8 3,4 KOIfc g/m

3 10,3 11,9 10,5 11,9 NH

4+ g/m

3 0,26 0,4 0,28 0,51 NOjg/i N

3 0,06 0,07 0,07 0,10 NO

ag/m

3 9,60 12,6 9,80 12,7 PO

4— g/m

3 0,35 0,52 0,47 0,66 cig/m

3 16,0 20,0 16,7 20,0 so

4— g/m

3 25,9 31,0 29,8 35,0 Az összes szervesanyagtartalom megoszlása élő és élettelen részre a klorofill-a-tartalom alapján becsülhető. Télen az élő növényi szervezetek szervesanyaga a teljes KOI

k érték kb. 5%-át (1 g/m

3) teszi ki, míg a vegetációs időszak klorofill-a koncentráció csúcsainál a 20—22 g/m

3-es össz. KOIérték 30—35%-át (5—7 g/m

3). A hossz-szelvény mentén a hetvenes évekig különösen a Vág szennyezettsége okozott gondot. Hatására a Duna bal parti sávjában a KOI^-érték gyakran 30 g/m

3-ig növekedett. A nyolcvanas évekre azonban a Vág vízgyűjtőjén végrehajtott szennyvíztisztítási program következtében ez a hatás lényegesen csökkent, de emelkedés, részben a jobb oldali szennyezések miatt, a Komárom megyei szakaszon, most is kimutatható. Emelkedés még Budapest alatt mutatható ki. A terhelés szelvényeitől távolodva télen lassú csökkenés, a vegetációs időszakban viszont további növekedés mutatható ki. Ez azt jelzi, hogy a vegetációs időszakban a Duna magyarországi szakaszán több szervesanyag képződik mint amennyi elbomlik, télen, viszont, amikor a primer produkció lecsökken, a lebontás meghaladhatja a terhelés mértékét (10. ábra). A Rajka—Nagymaros Duna szakasznak a vegetációs periódus legintenzívebb algaszaporodási időszakára (mikor Rajkánál a klorofill-a 0,1 g/m

3 és 30%-os a napi algaszaporulat) elkészített KOI*mérleg (4. táblázat) jól mutatja, hogy ebben az időszakban növekszik a szervesanyagtartalom. Az algák által termelt szervesanyag mennyiség, a primerprodukció kb. kétszerese a mellékvízfolyások és közvetlen szennyvízbevezetések által bejutó és a Duna koncentrációját növelő szervesanyag mennyiségnek. A lebontott szervesanyag mennyisége ilyenkor kevesebb a külső- és belső többletterhelés összegénél. Télen azonban a primerprodukció annyira lecsökken, hogy a többletterhelés kisebb lesz a hideg idő miatt szintén csökkenő lebontott ásványosodé szervesanyag mennyiségénél.