Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
3. szám - Várday Nándor: Néhány gondolat Szabó István Mihály cikkével kapcsolatban
144 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM pontjuknak megfelelően válogatnak és azt mint egyértelmű bizonyítékot interpretálják. A kérdések ilyen vizsgálata egyaránt vezethet felelőtlen optimizmushoz vagy indokolatlan pánikkeltéshez. A kutatásokkal és mérésekkel kapcsolatban problémaként vetődik fel, hogy a vízben és üledékében előforduló anyagok közül melyek mérése fontos, a köztük lejátszódó kémiai, biokémiai reakciók közül számunkra melyek megfigyelése szükséges? Gondoljuk meg, hogy jelenleg csak az ismert vegyületek száma több mint egymillió és ezek közül az emberi szervezetre károsak száma bizonyára meghaladja a százezret. A még ismeretlen vagy még ezután előállítandó vegyületek ezt a számot megtöbbszörözhetik! Gondoljuk meg az Avogadro-szám ismeretében (1 mol anyagban 6,022-10 2 3 molekula van), ha egy oldható, de nem bomló ártalmas anyag 1 grammja valahol a Duna felettünk lévő vízgyűjtőterületén a folyóba kerül, és az így kialakult szennyezőanyaghullám felhígulva egy napon keresztül vonul le a vízkivétel szelvényében, minden liter kivett vízben a szennyezőanyagnak kb. 1—10 milliárd molekulája található meg. Továbbá, minden anyag oldható vízben. Még a gyakorlatilag oldhatatlan anyagokból is 1 liter víz képes mg//xg nagyságrendű anyagot oldani, ami 10 1 5—10 18 molekulát jelent literenként. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden liter vízben, minden kilogramm üledékben jelen van a vízgyűjtőn előforduló minden vegyület és lejátszódhat minden lehetséges kölcsönhatásuk. Más kérdés, hogy ezek kimutatására rendelkezünk-e megfelelő eszközökkel és módszerekkel. Azt is jelenti, hogy az ezek által előidézett veszélyes helyzettel már régóta együtt élünk, csak legfeljebb nem vettünk tudomást róluk, vagy hatásukkal az élő szervezetek védekező rendszere eredményesen vette fel a harcot. Azt is jelenti, hogy mindent megvizsgálni, minden folyamatot figyelemmel kísérni és bármely anyagot úgy visszatartani, hogy annak egyetlen molekulája se legyen jelen a felhasználásra kerülő vízben, lehetetlen vállalkozás. Jelenti továbbá azt is, hogy mindig kifogyhatatlanul lehet felsorolni azokat az anyagokat és folyamatokat, melyekről még nincsenek kellő ismereteink. Ha csak akkor vállalkoznánk valamilyen cselekvésre, ha annak minden követelményét előre tisztázzuk, soha sem jutnánk el a tettekig, vagy semmire sem vállalkoznánk. Ezért minden cselekvés bizonyos kockázatvállalást is magában foglal. A nagymarosi erőmű valamennyi hatása, a vízgyűjtő terület szennyezőanyag-terhelésnek várható változásai, mind ki nem számíthatók, csupán néhány hatás jelezhető előre. Ezek közül legfontosabb a Nagymaros feletti szakaszon az áramlási sebességnek a Budapest alatti szakaszt jellemző értékre való lecsökkenése. Ez azt jelenti, hogy a hordalék- és üledékviszonyok, valamint az algásodás mértéke nagy valószínűséggel itt is feltehetően olyanná válna, mint amilyenek a Budapest alatti szakaszt jellemzik. A víz és az üledék szennyezettségét tekintve azonban — figyelembe véve a felettünk lévő vízgyűjtőn a szennyvíztisztítás fejlesztését — kedvezőbb állapotokra számíthatnánk, mert a Komárom megyei Duna-szakasz távolabb van a többnyire már tisztított szennyvizet bevezető szennyezőforrásoktól, mint a főváros tisztítatlan szennyvízbevezetései alatti szakasz, és itt a feljebb lévő duzzasztóművek iszapvisszatartó hatása is jobban érvényesül. Ez nem zárja ki, hogy azokon a helyeken ( de nem mindenütt) ahol az iszaplerakódás fokozódik és azokban az időszakokban (de nem minden időben) amikor az algásodás fokozódik a korábbi időszakhoz képest, a Budapest alatti szakaszt ma jellemző értékeket nem meghaladó minőségromlás következzen be a vízfolyás és a parti szűrésű kutak minőségében. Azt, hogy az ilyen mértékű romlás mennyire veszélyes a fogyasztókra, egyszerűbben és célravezetőbben meghatározhatjuk a Budapest alatti szakasz, vagy az eliszaposodott mellékágak és a melléjük telepített kutak alapos vízminőségi és a róluk ellátott lakosság közegészségügyi jellegű összehasonlító vizsgálatával, mint a szennyezettség és az ahhoz kapcsolódó folyamatok soha be nem fejezhető kutatásával, a hipotézisek feletti meddő vitával. Ilyen vizsgálatokra alkalmas a Csepelsziget, a Soroksári Dunaág és parti sávja, a Koppány monostori Dunaág és a mellé települt Komáromi Vízmű, a Szigetközi mellékágak közelébe telepített néhány kút. Nagymaros alatt (de másutt is) mederkotrások évtizedek óta folynak. Káros hatásukat azonban csak azóta hangoztatják, mióta az erőmű építése reflektorfénybe került. Közismert az is, hogy ezen a területen a háttér szennyezés is növekedett. A kétféle hatás azonban, ha valamelyik kút vízminőségromlása szóba kerül, nincs megfelelően szétválasztva. Ha az erőmű építése során ügyelünk arra, hogy ezen a szakaszon a mederviszonyokban már lényeges változás ne következzen be, és az üzemeltetés során stabil állapotok alakuljanak ki, a sérült helyeken is várható a szűrőréteg regenerálása és így nem kell a kutak vízminőségromlására számítanunk. Bár a jól kiválasztott természetes mintaterületeken elvégezhető mérésekre és az ott szerezhető tapasztalatok értékelésére — megkésve ugyan — volna még lehetőség, úgy tűnik, a GNV leállítóinak nem érdeke az általuk feltételezett veszélyek mértékének tisztázása. Épp úgy: nem érdekük a káros következmények csökkentésére vagy elkerülésére irányuló műszaki megoldások kifejlesztése és ismertetése sem. Mert ahelyett, hogy a bizonyítékokat adó mérések, kísérletek elvégzését szorgalmaznák, még a tömegtájékoztatás szintjén szinte egyoldalú, sokszor kellő objektivitást nélkülöző hangulatkeltést sem ellensúlyozzák.
