Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Refuznyiki - Adalékok a „vízügyi maffia” múltja megítéléséhez - Zöld boszorkányüldözés?

122 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM A vezetés egyoldalúan a szakmai képzést ösztönözte. Ez is egyik oka annak, hogy a vízügyi szakemberek jelentős része csak a szakmával összefüggő kérdések iránt érdeklődik. A vezetők beállításánál ós tevékenységük megítélésé­nél, hosszabb idő óta tapasztalható a szakmai követel­mény egyoldalú indokolatlan eltúlzása. Ez az egyoldalú­ság háttérbe szorítja a politikai alkalmasság és a vezetőkész­ség követelményét. Szóles körben tapasztalható; eszmei­politikai igénytelenség, a politikai képzettség lebecsü­lése, a kritikai-önkritikai szellem hiánya, antidemokra­tikus vezetési módszerek, a párt- és társadalmi szervek szerepének lebecsülése. A vízügy területén különböző beosztásokban valóban több politikailag kifogásolható és büntetett előéletű egyén dolgozott, vagy dolgozik az OVH vezetésének támoga­tását élvezve. Néhány példa: — Dr. Lászlóffy Woldemár vízgazdálkodási kutató­intézeti osztályvezetői, majd főosztályvezetői funkció­ban tevékenykedett hosszú időn keresztül. Lászlóffy az 1920-as években tagja volt a fehérterror egyik hírhedt különítményének, a műegyetemi csendőrzászlóaljnak. Több szakmai témájú könyve jelent meg, melyek szélsőjobboldali, antiszemita, fasiszta szellemben íród­tak. Lászlóffy 1956-ban aktivizálódott, tagja volt munkahelyén a „Forradalmi Bizottságnak". Ismert politikai múltja ós a vele kapcsolatos problé­mák ellenére — nagy szakmai ismereteit figyelembe véve — a kutató intézet vezetése hosszú időn keresztül türelmet tanúsított vele szemben. Amikor azonban magatartása a pártszervezet és más szervek részéről egyre inkább kifogás tárgyát képezte, az illetékes kerületi pártbizottsággal egyetértésben 1968-ban java­solták az akkor 65 éves Lászlóffy nyugdíjazását. 1065: Dobi István a Parlamentben átadja a Munka Érdemrendet dr. Lászlóffy Woldemárnak, a VITUKI tudományos osztálya vezetőjének Az OVH vezetése a nyugdíjazást nem eszközölte hanem áthelyezte a Vízügyi Dokumentációs és Tájé­koztatási Iroda állományába, szaktanácsadói minőség­ben. Nyugdíjazására a múlt óv novemberében, 71 óves korában került sor. Közben az OVH javaslatára meg­kapta a Munkaérdemrend arany fokozatát 1. — Dr. Orlóczy István az OVH jelenlegi Ágazatpoli­tikai ós Fejlesztési Osztályának vezetője az 1956-os ellenforradalom alatt a Budapesti Műszaki Egyptemen kapcsolatot tartott a „Forradalmi Bizottsággal". Következményeként Budapesten nem vállalhatott ál­lást. így került el a VITUKI-tól is. Az OVH elnöke, fenti funkcióba 1974-ben nevezte ki. 2 — Dr. Dávid László, jelenleg az OVH Vízgazdálkodás­politikai Főosztályának vezetője, ezt megelőzően Dógen elvtárs titkárságának vezetője volt. 1953-tól Budapes­ten csoportvezetője volt fiatalokból álló klerikális, demokrácia ellenes szervezkedésnek. 1961-ben ismétel­ten kapcsolatba állt egy vallásos, a rendszer ellen szer­vezkedő papai (így) összeesküvő csoporttal. Az OVH elnöke 1974-ben nevezte ki a fenti vezetői funkcióba. 3 — Konüir György okleveles mérnök is külön támoga­tást élvezett az OVH elnöke részéről, akit a Budapesti Megyei Bíróság 8 évi fegyházra, 10 év jogvesztésre ós teljes vagyonelkobzásra ítélt 1951-ben, mert USA hírszerzőknek adatokat szolgáltatott ki. 4 1970-ben elérte a nyugdíjkorhatárt. A VITUKI gazdasági- és 1 Dr. Lászlóffy Woldemár (1903—1984), a műszaki tudomány doktora, a Magyar Hidrológiai Társaság egykori tiszteleti tagja, több külföldi akadémia, egye­tem, tudományos társaság tagja, vagy kitüntetettje, nemzetközileg ismert hidrológus mérnök. 1920-ban Kassáról menekültként került Budapestre, a Műszaki Egyetemre. Különítményes, vagy csendőr nem volt — ebben egész életén végigvonuló egészségkárosodása egyébként is megakadályozta volna — viszont valóban belépett egy azóta nem azonosítható olyan műegyetemi, magát katonásan ,,zászlóalj"-nak nevező, a trianoni béke revízióját célzó diákszervezetbe, amely a menekült hallgatókat megélhetésükben támogatta. Hogy szakmai könyveiben mit írt, ezt könnyű ellenőrizni: életében összesen egy könyvet írt — „A Tisza" címmel —, amit az Akadémiai Kiadó az akkori Kiadói Főigazgatóság teljes jóváhagyása mellett 1982-ben, vagyis a pártvizs­gálat után jelentetett meg. Ha Lászlóffyt a kutató intézet javaslata szerint „nyugdíjba küldik", valószínű, hogy ez a ma már teljesen elfogyott könyv, a gyakorló tiszai mérnökök kézikönyve sohasem készülhetett volna el. Az olvasóra bízzuk, vajon megórdemelte-e magas kitüntetését akár 1965-ben, akár 1974-ben. 2 Dr. Orlóci István ma is tevékeny mérnöke a víz­ügyi szolgálatnak ós a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottságának. 1956-ban a Műszaki Egyetemen Mosonyi Emil professzor tanszéké­nek oktatója és kutatója volt. ítéletet sohasem hoztak ellene, s budapesti „kitiltását" hivatalosan sohasem közölték vele. Azóta: címzetes főiskolai tanár. 3 Dr. Dávid László (1939—1987) kandidátus, c. egyetemi tanár, az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) egykori munkatársa, a program átfogó vízügyi részének kidolgozója ós megvalósításának irányítója. A rendszer-elemzés vízgazdálkodási alkalmazásának egyik hazai élharcosa volt. „Összeesküvő" voltával mégis összefért, hogy a nemzetközi életben a hivatalos magyar kormány kiküldöttjeként szerzett becsülóst a 11 lagy arságnak? 4 Kontúr György (1910) ma sem tud számot adni arról, milyen „kémtevékenységet" fejtett ki 1951. táján. Az viszont 1975-ben is tudott volt róla, hogy az 1965 ós 1970 évi nagy árvizek elhárításában személye­sen, gyakran a legveszélyesebb helyeken irányított, vagy végzett adatgyűjtő és regisztráló munkákat, amelyek közben még súlyos sérülést is szenvedett. Vajon, működésével hány emberélet, vagy milyen értékű vagyon megmentéséhez járult hozzá? Ezért a nyugdíjba küldés az illő jutalom?

Next

/
Thumbnails
Contents