Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Sárváry István: A Hévízi-tó utánpótlódásának kérdései

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 1. SZAM Evi átlaghozam 3. ábra. A Hévízi-tó hozamának és a beszivárgásnak kapcsolata yamatossá vált. A kitermelt víz mennyiségének ellenőrzésére nem volt mód: a termálkutak vízórával történő felszerelése csak 1989 elején történt meg. A szállodák fejlődésével egy időben Hévíz község magánházainak többségét is korszerűsítették az idegenforgalom fokozódásának hatására. Mindez az ivóvízigények ugrásszerű növekedését vonta maga után. A dobogói ivóvízmű üzeme először folyamatossá vált (660 m

3/nap), ezt követte a vadaskerti vízmű belépése 1966-ban, melynek maximális teljesítménye (3220 m

3/nap) eléri a dobogói vízmű teljesítményének ötszörösét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a dobogói vízműnél a nyugalmi vízszint süllyedt, emiatt itt 1977-ben jelentős küszöbsüllyesztést hajtottak végre (2. ábra). A bányászati depressziónak, a beszivárgás csökkenésének és a helyi vízkivételek növekedésének együttes hatására az 1960-as évek végétől kezdve a Hévízi-tó hozama gyors csökkenésnek indult (3. ábra). Kezdetben még a hozam csökkenésének tényét is kétségbevonták egyesek, de a nagy késéssel megépült vízhozammérő műtárgyak (köböző medence, később Danfoss-műszer) igazolták azt. Ekkor újabb, át nem gondolt ötlet hatására, azt állítva, hogy a kráterbe becsúszott iszap és törmelék fojtotta le a tó hozamát (ami önmagában is képtelenség!), évekig tartó folyamatos búvármunkával nemcsak a „felesleges" iszapot távolították el, hanem sok köbméternyi homokkövet is kibányásztak a tó alatti barlangból, felismerhetetlenül megváltoztatva az eredeti források környezetét. 0 100 200 300 100 500 fl tt/sj 4. ábra. A Hévízi-tó Q/H görbéi