Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Petz Rudolf–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: A szekszárdi lőtéri vízbázis vízföldtani viszonyai és a vízminőségvédelmi rendszere

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM 1000 lm] j 6. ábra. Helyszínrajz a vízutánpótládási terület vízminőségi adottságok és a védelmi rendszer feltüntetésével 1. A dunai származású víztartó réteg elterjedési határa, 2. a vízmű környezetében a legmélyebb talajvízszint hidroizohipszája, 3. a vizutánpótlódási terület vízminőség alapján lehatárolt részterületei, 4. hidrogeológiai védőövezet határa, 5. külső védőövezet határa, 0. közegészségügyi belső védőövezet határa köszönhető a vízmű üzemeltetési lehetőségének fennmaradása. A szervetlen, konzervatív anyagokat a biológiai rendszer nem befolyásolja. A szennyezést követően sem az összes sótartalom, sem a kloridés szulfát-ion koncentrációban lényeges változás nincs, csak kismértékű hígulás tapasztalható. A vízbázis nem szennyezett területén (8. ábra) a vízadó és a fedőrétegre egyaránt jellemző a redukciós állapot, amelyet ammónium-ion 1,0 mg/l körüli átlagértéke jelez és melyre a vízben kimutatható oldott metángáz is utal. A szervetlen és szerves komponensek egyaránt a vízbázis egységes vízminőségét mutatják, amelyek csak a szennyezett terület felé haladva jeleznek romlást . A nitrát-ion időszakos, 5 mg/l alatti koncentrációja a műtrágyázást követő beszivárgási periódusban fordul elő. A vízbázison végzett műtrágyázás hatására azonban nem következik be tartós nitrát-ion koncentrációnövekedés, mert a bejutó nitrát a talajban denitrifikálódik. 5. Védelmi rendszer kialakítása és korlátozások Az üzemelő vízművek védelmére vonatkozó jelenleg érvényben levő 11/1961/EüM—OVH sz. együttes utasítás szerint víznyerő helyek körül hármas tagozódásit védőterületet kell kialakítani. A belső védőövezet mérete védett vízadó réteg esetében a kutak körül 50 m sugarú kör, amelyet