Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Petz Rudolf–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: A szekszárdi lőtéri vízbázis vízföldtani viszonyai és a vízminőségvédelmi rendszere

PETZ et al.: A szekszárdi lőtéri vízbázis 73 7. ábra. Áttekintő helyszínrajz a lőtéri vízbázis feltüntetésével 1. A dunai eredetű víztartó réteg elterjedési határa, 2. talajvízszint izohipszák a vízmű létesítése előtt (1003—64), 3. talajvízszint izohipszák a vízbázis környezetében (1987.), 4. figyelőkutak, 5. kutatófúrás, 8. vlzműkutak, 7. talajvíz áramlási Iránya, 8. vízföldtani szelvénye kodó rétegek (2. ábra). A felsőpannóniai összletet anyag, iszap és homokrétegek képviselik. A felsőpannóniai rétegek felszíne a fúrások szerint nagyon eltérő tengerszint feletti magasságokban jelentkezik. Az általában 50—100 m-es vagy azt meghaladó értékek fiatal vetőkre utalnak (3. ábra). A Tolnai-dombság keleti részének megsüllyedése miatt a területen megjelent a Duna és a Sióval közösen jelentős kiterjedésű felhalmozó tevékenységet végzett. A város közelében e folyóvízi összlet meghaladja a 20 m-t és az alsó részére a homokos-kavicsos rétegek a jellemzők, amelyek igen jó vízadó képességűek, ezért ezek vízkészletének hasznosítására épült ki a lőtéri vízbázis. A homokos kavics vízadó réteg a várostól a Dunáig tart jelentősen kivastagodva. Ezt szemlélteti a 3. ábra B—B szelvénye. A város területén a 2/1 jelű mérnökgeológiai térképezéssel kapcsolatos kutató fúrás 22,8 m mélységben faszenes réteget tárt fel. A begyűjtött faszén Hertelendi E. (ATOMKI) CV-es radiokarbon kormeghatározása szerint 10 880 ± 150 BP abszolút kornak bizonyult. Ennek alapján megállapítható, hogy a Duna a város keleti peremén csak a pleisztocén végén — óholocén elején jelent