Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Refuznyiki - A Vásárhelyi Pál Társaság felhívása - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer energetikai kérdései és a döntés felelőssége - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatása a Duna vízminőségére - Vigyázat, vízlépcső!

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM tisztításra kerülnek. Ehhez kereken 1 millió lakos részére kell csatornahálózatot építeni (6,5 md KCS), és 1,9 millió lakosegyenórtékű szennyvíztisztító telepi kapacitást kell üzembehelyezni (4 md KCS). Összesen kb. 300 telpet kell kiépíteni, ill. bővíteni. A program célja, hogy minden 2000 főnél nagyobb lélekszámú településnek közcsatornája legyen, és szennyvizei tisztításra kerüljenek. A BNV építésének és üzemének a felszíni vízminőségre és a környező területek talajvizére gyakorolt hatását részletesen vizsgálták az 1981-ben készült tanulmányok. Az ezt megelőző időszakban a Duna vizének minősége folyamatosan romlott, ezért a vízminőség-változás előrejelzésénél is ilyen tendenciát vettek figyelembe. A feltételezett további romlás miatt a BNV létesítményeinek kedvező hatásával nem számoltak, sőt a már említett tanulmányok előfeltételként szabták a CSSZK határán a Duna megfelelő vízminőségi paramétereinek biztosítását, valamint a folyó mentén minden nagyobb település szennyvizeinek tisztítását. Ebben az évtizedben azonban a Duna vízminőségének alakulásában jelentős változások történtek. Ez elsősorban a már említett szennyvíztisztító telepek üzembe helyezésének ós további vízlépcsők építésének következménye. Lényegesen csökkentek a kőolaj eredetű szennyeződések is, szabad szemmel a Duna vizében már nem észlelhetők, a vegyileg kivont anyagok között csak 0,09 mg/l értékkel szerepelnek. Csökkent az oldhatatlan anyagok mennyisége, valamint ezen belül a szerves rész aránya is. Mindezek figyelembevételével indokolt volt a tervezett állapot várható vízminőségi hatásainak újraértékelése. A Hrusov—Dunakiliti tározó térfogata kb. 200 millió m

3, területe pedig 60 km

2. A Duna közepes vízhozama 2000 m

3/s, tehát a víz tartózkodási ideje átlagosan 1,16 nap. A tározó nagy felülete aránylag magas oxigénbevitelt biztosíthat, de az így is kisebb lesz mint az eredeti, duzzasztás nélküli helyzetben. A tározó várhatóan az oxigéntelítettség 2%-os (az oldott oxigéntartalom kb. 0,5 mg/l-es) csökkenését okozza, ami nem jelenti az állapot számottevő romlását. A tározóban a víz áramlási sebessége közópvízhozamnál kb. 0,4 m/s lesz, ezért kiíilepedés csak kis vízhozamok nál várható. A fenéküledék képződése azonban nem lesz egyenletes, a kialakuló üledékrótegeket a folyó nagy vizei rendszeresen meg fogják bontani. A vízminőség alakulására minden bizonnyal hatással lesz a tározó új mikrobiológiai közege is; ezeknek hatását még nem ismerjük. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a Duna osztrák szakaszán már kb. 20 vízlépcső épült és ezeknél sehol nem mutatható ki a vízminőség romlása. A vízminőség alakulását befolyásolhatja még a létesítmények végleges kialakítása, az üzemeltetési, karbantartási gyakorlat, az érkező felszíni vizek minőségi mutatóinak alakulása, a szennyvíztisztítók építésének üteme. Mindezek figyelembevételével feltétlenül szükséges a vízminőség változásának, az üledékképződés folyamatának rendszeres észlelése. Ennek segítségével ellenőrizhetők a korábbi előrejelzések, és szükség esetén újabb, tudományosan megalapozott beavatkozások tehetők. Vigyázat, vízlépcső! (Válasz a személyes megtámadtatág jogán az Űj Tükör 1888. 30, 32, 33, 34, 35, 37 és 41. számaira). Az Új Tükör* szerkesztősége a Dunakiliti—Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer vitáját az 1988. óvi 35. számában lezárta ugyan, de leveleket ezután is közölt. Szalai Pál úrnak köszönöm, hogy doktori címmel tisztelt meg. Doktor esetleg később még lehetek, haaSoproni Egyetem is úgy akarja. Azt azonban már igen helytelenítem, hogy szóffizósemet „nyeglének" minősítette, pedig ón csak az utcai tüntetők nyelvén igyekeztem írni. A lap * Az Űj Tflkfir 1990-ben megszflnt fent jelzett számaiban megjelent pro-kontra cikkekhez csak annyit vagyok kénytelen megjegyezni, hogy a lap t. szerkesztősége szintén „kontrás"-nak látszik. Van azonban megjegyezni valóm a Nők Lapja 1988. szept. 17-i számában megjelent Bencsik Gábor f. témabeli cikkhez. A szerző ,,embargós"-nak nevezte az első magyar vízlépcsőrendszerről való írást, vagy sajtóközlést. Lehet, hogy a Nők Lapja régebben e tárgyról valóban nem kívánt közölni. A tággyal egyébként foglalkozó sajtóban nem volt semmi titkolózás. Egy évtizeddel ezelőtt ón is intenzíven foglakoztam a szigetközi Duna-szakasz kérdéseivel, és az akkor még programterv szinten lévő vízlépcsőrendszerrel is. Az illetékes vízügyi szervektől mindig akadálytalanul megkaptam a szükséges adatokat, pedig jól tudták, hogy szerződésem van egy helyi időszaki folyóirattal. Ugyancsak a Nők Lapja idézett számából VárhelyiAndrást is idézhetem: „Taslit adni azoknak, akik a nyaklevest nem tudják visszaadni". Tisztelt Várhelyi Úr! Nem gondolja, hogy mi, akik értünk hozzá, ós helyeseljük az első magyar vízlépcsőrendszer megépítését, mi is durva pofonokat kapunk az utcán tolongó, ostobán hőbörgő tüntetőktől? Csokorba gyűjtöttem, csupán az általam megismert havi-, heti-, napi- és szaklapokban megjelent vitaanyagot. Szép kis (?) gyűjteménye ez a hozzánemértós akarnokságainak. Felsorolom: Magyar Nemzet 19 db,. Magyar Hírlap 11 db., Új Tükör 7 db.. Heti Világgazdaság 4 db., Kisalföld 3 db., Nők Lapja 2 db., Magyarorszag 1 db., Élet és Irodalom 1 db., Építőművészet 1 db., Életünk (a kanadai magyarok lapja) 12 db. (1988. november 10-ig). Tökéletes gyűjteménye annak, hogy még a tollat forgatni tudók közül is néhányan képtelenek megérteni azt az igen egyszerű tényt, hogy a Dunán összesen 47 vízlépcsőt lehet és kell megépíteni ahhoz, hogy a folyón energiatakarékoson és gazdaságosan hajózni lehessen. A hajózási igény belátható időn belül meg fog sokszorozódni, mert a Duna—Majna—Rajna hajózócsatornával a Duna is már három tenger köt össze. A nem távoli jövőben megépülő déli és keleti hajózó csatornákkal együtt pedig hat tengert fog összekötni. Ezzel a Duna a világ egyik legfontosabb vízi útja lesz, éspedig azért, mert a hajón történő teherszállítás energiaszükséglete csak egynyolcada a vasúti szállításónak és egyharmincada a közútinak. „Hajózni szükséges" — „navigare necesse est" — mondták a római bölcsek már 2000 évvel ezelőtt. Ma ehhez a vízlépcsők a folyókban elengedhetetlenek. Viszont: a felduzzasztott víz helyzeti energiáját villamos energia termelésre is fel lehet, de kell is használni — bár ez csak ajándék! Kató Pál gyémántoki. erdőmérnök, Győr Kató Pál 1989. ősze óta gyémántokleveles erdőmérnök néhány értékes rövid közleménnyel tisztelte meg lapunk „refuznyiki" rovatát. Egyoldalúságra jutott sajtónk — természetének megfelelően — egymás után utasította vissza felszólalásait a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítésének javaslataival és a javaslatok indokolásával. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Kató Pál volt az, aki az Új Tükör 1988. augusztus 14-i 33. számában megjelent cikkével, majd augusztusi 30-i budapesti, a Véisáehelyi Pál Társaság bős—nagymarosi vitaülésen tett felszólalásával hívta ki maga ellen a magukat „környezetvédőnek" nevező, politikai indíttatású társadalmi csoportok dühödt reakcióit. Idézzük néhány jellegzetes mondatát: „Ki a nép? Kik azok, akik hivatva vannak szavazni arról, hogy a Duna szigetközi rákfenéje meggyógyíttassék, vagy továbbra is gyötörje a szigetközi lakókat és hajósokat? (T.i. a folyó gázlóssága ós a permanens árvízveszély). Talán a tanyai Mari néni az, aki tudja, mi az a 2650 gigawattóra energiatermelés? Hiszen azt sem tudja, mi az a vízlépcső, mert a lépcsőt sem ismeri, hiszen a padlásra is létrán jár föl. Vagy talán a bakonyi birkapásztor hivatott annak eldöntésére, hogy magunk termeljünk villamos energiát vagy vásároljunk? A népet demagógiával nagyon félre lehet vezetni." ( A főszerkesztő.)