Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Refuznyiki - A Vásárhelyi Pál Társaság felhívása - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer energetikai kérdései és a döntés felelőssége - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatása a Duna vízminőségére - Vigyázat, vízlépcső!

REFUZNYIKI 61 számos a későbbiekben megoldandó ós finanszírozandó műszaki ós társadalmi problémával súlyosbítva. Másként fogalmazva: a felső-dunai létesítmények megépítése ós üzemeltetése csak a csehszlovák energeti­kai rendszert szolgálná, számunkra a haszon elmarad, viszont az üzemeltetési gondok ós ökológiai kockázatok a magyar gazdaságot is terhelik. Tévesnek tartjuk a beruházás gazdaságtalanságára vonatkozó, kizárólag energetikai alapon készített számítást, amely az árvízvédelmi és a hajózási bizton­ság növekedését nem veszi figyelembe. Nyugat-Európa és Észak Amerika nagy folyóin épült vízerőművek tapasztalatai egyértelműen bizonyítják a gazdaságos üzem lehetőségét a környezeti elvárások fenntartása mellett is. Kiemelésre méltó az a tény, hogy a nemzet­közi gyakorlatban a vízerőművek 50—100 évig üze­melnek szemben a hőerőművek 20—25 éves élettarta­mával. Ennek igazát a hazai vízerőművek is messze­menően bizonyítják. A gazdaságosság kérdésének vizs­gálatánál nem hagyható f igyelmen kívül, hogy a víz­erőműveknek nincs tüzelőanyagigénye. A nagymarosi vízlépcső elhagyása miatt szükségessé váló gázturbinás kombinált ciklusú erőművek földgázból és gázolajból évenként mintegy 215 ezer tonna kőolajegyenórtékű többletet igényelnek. A fűtőanyagtöbblet, még a leg­kedvezőbb felhasználósa mellett is évenként 1,5—2 milliárd Ft többletkiadással terheli külkereskedelmünk devizamérlegét. 5. Következtetéseink és javaslatunk Az Országgyűlés ós a Nemzet elé terjesztendő döntési javaslatot — a Csehszlovák Kormánynak 1989. július 20.-án átadott javaslattal összhagban — a következő alternatívák vizsgálata alapján kellett kiválasztani: 1. változat — A rendszer továbbépítésének ós üzembe helyezésének 3—5 éves halasztása (ezt végül további három alváltozatban vizs­gálták), 2. változat — A rendszer továbbépítésének és üzem­be helyezésének 1 éves halasztása, 3. változat — A bősi vízlépcső ós kapcsolódó létesít­ményeinek 1 éves halasztása, a nagy­marosi vízlépcső végleges elhagyása, 4. változat — A teljes rendszer építésének haladéktalan folytatása. A kialakult helyzetben a Kormány beszűkült mozgás­terét, továbbá az érvényes szerződésekben foglalt magyar felelősséget figyelembe véve az 1. és 4. válto­zatokat ma nem tartjuk reális tárgyalási alapnak. A 3. változattal kapcsolatos súlyos fenntartásainkat a 3. ós 4. pontokban megfogalmaztuk, végrehajtását ésszerűtlennek, műszaki-gazdasági szempontból el­fogadhatatlannak tartjuk. Tárgyalási alapnak és mérsékelt, elfogadható kompro­misszumnak a Kormány korábbi javaslatai között is szereplő 2. változatot tartjuk. Az 1 éves halasztás meg­hosszabbítja a végleges üzemrend kialakítására ren­delkezésre álló kutatási és tárgyalási időszakot, alkalmat ad a csehszlovák és osztrák szerződéseink vonatkozá­sában partnereink számára is elfogadható egyezmények kötésére, továbbá megőrzi hazánk nemzetközi tekinté­lyét és szerződéses megbízhatóságát. A 2. sz. változat végrehajtására következetesen meg­valósított, szigorúan ellenőrzött programot javaslunk, az alábbiak szerint: a) Üzetnrend kialakítása — Az 1986-ban az MTA egyetértésével kidolgozott ós a Tudománypolitikai Bizottság által jóváhagyott, folyamatban lévő kutatási program kiegészítésére pályázati rendszerben értékelhető, kiegészítő kutatási programot kell készíteni ós végrehajtani, az optimális, környezetbarát üzemrend kialakítása érdekében. — Az ökológiai feltételek meghatározására a területi megfigyelő (monitoring) rendszer kiegészítése ér­dekében a hasonló típusú, folyami vízerőhasznosítás­ban tapasztalattal, referenciákkal rendelkező nem­zetközileg elismert szakértőket vagy szervezeteket kell bevonni. — Kísérleti üzemrendnek kell tekinteni az 1990—1994­es építési időszakot, továbbá az ezt követő öt naptári évet, amikor a rendszer már teljes kiépítettséggel működik. Az üzemrend véglegesítésére, annak időben változó, rugalmas beállítására az ezen időszak alatt szerzett üzemi és ökológiai tapasztalatok és hatások kiértékelése alapján kerülhet sor. b) Nemzetközi megállapodások A csehszlovák féllel tárgyalásokat kell kezdeményez­ni és szerződéses egyezményre kell jutni az. alábbi kér­désekben: — a közösen egyeztetett, végrehajtott ós ellenőrzött kutatási program eredményeinek figyelembevétele, beépítése a végleges üzemrend kialakításánál, — az üzemeltetés során az ökológiai feltételek elsőbbsé­gének elfogadása (vízpótló rendszerbe, a Mosoni- és Szigetközi-Dunába bocsájtandó, szezonálisan változó vízmennyiségek kérdése), — közös, kölcsönösen ellenőrzött monitoring rendszer kiépítése, — a szennyvíztisztító programok végrehajtása a szennye­ző források teljes körű feltárása alapján, az informá­ciók cseréje és nyilvános értékelése, a végrehajtás ellenőrzése, — a Duna vízminőségének ellenőrzéséről, megőrzéséről és javításának feltételeiről szóló egyezmény meg­kötése. 0. összefoglalás Miután: — az elmúlt egy év során olyan új körülmény, adat, szakvélemény nem merült fel, ill. nem készült, amely az „ökológiai szükséghelyzet" elméletét alátámasz­totta volna, — egyértelműen bebizonyosodott, hogy az építkezés jelenlegi állapotában a nagymarosi munkálatok fel­hagyása a költségvetés számára semmilyen előnyt nem jelent, — az energiaellátási függőségünk csökkentése érdeké­ben nem bagatellizálható el a teljes rendszer által nyújtott olcsó, folytonosan megújuló energia. Ki­váltása bármilyen más erőmű-típussal csak deviza­igényes fűtőanyagimporttal ós környezetkímélő be­ruházásokkal kompenzálható, — ezen energiaellátási változatok minden részletére vonatkozóan hosszú távú gazdasági számítások nem készültek, — a hajóút folyamatos ós tartós biztosítása a magyar­országi Duna-szakaszon csak lépcsőzéssel, történhet, s ez nemzetközi kötelezettségünk, — az Ausztriával és Csehszlovákiával fennálló szer­ződéseink fenntartása ós teljesítése szolgálja nemzeti érdekeinket álláspontunk az alábbi: A beruházás mai készültségi állapotában csak annak teljes befejezése tekinthető ésszerű alternatívának. A beruházás hosszú-távú gazdaságossága egyértelmű­en bizonyítható. Az ország határain belül termelt — importhelyettesítő — energia pedig nem gazdaságossági, hanem stratégiai kórdós. Az ellenzők által folyamatosan megújított — újabb ós újabb bizonyítási kötelezettség nélküli állításokra alapozott — támadások jogos vagy jogtalan volta csak a teljes rendszer üzembe helyezése után lenne bi­zonyítható. S ha mégis a befejezést támogató szakmai köröknek lenne igaza? Akkor az Országgyűlés elé terjesztett döntési javaslat tanácsadóinak kell majd vállalniok a felelősséget, mint ahogy a Vásárhelyi Pál Társaság a rendszer teljes megvalósításával kapcsolatos szakmai felelősséget magáénak tudja ós vállalja.

Next

/
Thumbnails
Contents