Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Petz Rudolf–Scheuer Gyula–Szentirmai Lászlóné–Szentirmai László: Vízföldtani megfigyelések Görögországban

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM STILISZ LAMIA LUTRA M/PSZU JEORJIOS K ÁMEN A VURLA TERMOPÜLA L! VAN ATA! H 0 5 Ikml 2. ábra. Helyszínrajz a Lutra Edipszu és Termopüleiédesvízi mészkövet lerakó forrásuk környezetéről Kationok e. é. e.é.% Na + K L = 13,978 mg/l 607,7 85,3 Ca

+

+ =1,552 mg/l 77,4 10,8 Mg"+ =332 mg/l 27,4 3,8 Anionok e. é. e. é.% Cl-=24,161 mg/l 680,5 95,6 S0

4 " = 1,083 mg/l 22,5 3,1 HC0

3" =533 mg/l 8,7 1,2 Összes keménység 293,5 nkf. Karbonát-keménység 24,5 nkf. Állandó keménység 269,0 nkf. Bepárlási maradék 36,609 mg/l A kémiai vizsgálati adatokból megállapítható, hogy a Lutra Edipszu források vize rendkívül magas oldott sótartalmú nátriumkloridos vizek csoportjába sorolható. A kalciumkarbonát-tartalom alacsonyabb, ennek ellenére azonnal feltörésük környezetében látványos édesvízi mészkőformákat hoznak létre. A kivált édesvízi mészkő kemény rétegzett, keletkezésében a növényzetnek semmi szerepe nincs. Az édesvízi mészkőképződés szempontjából ritkaságként értékelhető ez az előfordulás, mert általában a nátriumkloridos vizeknek karbonátfelhalmozásban játszott szerepük eddig hazai vonatkozásban kevésbé volt ismert. 2.4. Az Evviai-öböl másik oldalán a szárazföldön két nagy forrásterület ismeretes, amelynek szintén a nátriumkloridos vizek csoportjába tartoznak, így megállapítható, hogy a térségben olyan vízföldtani viszonyok alakultak ki, amelyek a magasabb hőmérsékletű sós gyógyforrások keletkezését tették lehetővé. A forrásokat felkeresve megfigyelhető, hogy a Kameni Vurla-i forrásoknál nem található karbo3. kép. . I Termopülei. források által felhalmozott édesvíz i mészkő nátkiválás, míg ezzel szemben a Termopüleiforrásoknál igen dinamikus és erőteljes édesvízi mészkőképződés van, amely nagy területre terjed ki (3. kép). A Termopülei-források a Leonidaszi emlékműtől északra kb. 1 km-re a mészkőhegység lábánál fakadnak. Vízhozamuk 5—6 ezer 1/min-re becsülhető és hőmérsékletük 40 °C, vizük annyira sós, hogy ihatatlan. A víz egy részét gyógyfürdő céljára hasznosítják. A források már az ókorban is gyógyvízként ismertek voltak. A források vizét csatornákban vezetik, amelyeket állandóan változtatni kénytelenek a gyors édesvízi mészkőképző-