Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
6. szám - Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabóczky Pál: Gyöngyös és vonzáskörzetének rétegvízszerzési lehetőségei
342 Gyöngyös és vonzáskörzetének rétegvízszerzési lehetőségei Geszlerné Szentpáli Ágnes Magyar Hidrológiai Társaság 1371 Budapest, Fő utca 68. Sajgó Zsolt, Scheuer Gyula, Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1088 Budapest, Reviczky u. 4. Szlabóczky Pál Mélyépítési Tervező Vállalat 1051 Budapest, Vigadó tér 1. Kivonat: Gyöngyös város és vonzáskörzete vízigényeinek zavartalan biztosítása érdekében a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztály munkabizottsága a Heves Megyei Vízmű Vállalat megbízásából elkészítette az érintett települések rétegvízszerzési lehetőséigeinek felmérését, különös tekintettel a Gyöngyös várostól nyugatra eső területekre. A vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a területen csak a felső-pannóniai Bükkalja Lignit Formációhoz tartozó összlet homokrétegeinek igénybevételével fejleszthető tovább a térség vízellátása. Víztermelésre Gyöngyös—Nagyréde—Atkár településekkel határolt területen a legkedvezőbb kifejlődésűek a víztartó rétegek, mert ettől északra és tovább, nyugati irányban az összlet elagyagosodik, ill. dél felé a vízadó rétegek elvékonyodnak, ujjasan szétágazódnak és kifinomodnak. A vízháztartási vizsgálatok és számítások szerint a már meglévő, üzemelő vízművek mellett a további még kitermelhető vízkészlet 12 000 midben adható meg. Mivel a terület még szabad vízkészletét egyenletesen célszerű hasznosítani, ezért két vízbázis létesítésére történt javaslat. A felső-pannóniai összlet homokrétegeinek vizei minőségileg megfelelőek, de kedvezőtlen a kimutatott vas- és mangántartalmuk, amely az ivóvíznél megengedett határértéket meghaladja. Az összleten belül a felső rétegek vizei kalcium-hidrogénkarbonátosak, míg a mélyebb rétegeké már nátrium-kalcium-hidrogénkarbonátos típusúak. Ez utóbbi vizek keménysége a 10 nkf-érték alatt marad. A vízkitermelés 100—400 m mélységű fúrt kutakkal oldható meg. Egy-egy vízbázisnál a vízföldtani adottságoktól függően 3—4 kútból álló kútcsoport létesíthető. Kulcsszavak: rétegvízszerzési viszonyok, víznyerőterületek, vízutánpótlódási és vízháztartási vizsgálat, tárolt és dinamikus vízkészlet, vízminőség. 1. BEVEZETÉS A Heves Megyei Vízmű Vállalat súlyponttal Gyöngyös város távlati ivóvízigényének biztosítása és kielégítése céljából a térség vízkészletének meghatározását tartotta indokoltnak. A Vízmű Vállalat annak érdekében, hogy tisztázódjanak a vizsgált terület rétegvízszerzéssel kapkapcsolatos vízföldtani-vízutánpótiási adottságai, megbízást adott a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztályánalk e vizsgáltok elvégzésére. A feladat végrehajtása érdekében munkabizottság alkuit olyan szakemberek bevonásával, akik a kijelölt terület földtanát-vízföldtanát ismerik, továbbá a kapott feladaton belül egyes munkarészek magas szintű kidolgozásában jártasak. A munkában a szerzőkön kívül részt vettek még: Altnőder A., Madai L. és Szilágyi G., akilk részfeladatok megoldását Vállalták. A vizsgálat a Gyöngyöstől nyugatra eső kb. 180 km 2-es mátraaljai területre terjedt ki (1. ábra). Feladat volt Gyöngyös .város és településkörzete vízellátás-fejlesztéséhez olyan vízszerzésnövelésre javaslatot tenni, amely a Thorez-külfejtéssel kapcsolatos víztelenítésből származó vízkiemeléstől független. 2. A GYÖNGYÖSI VÍZMŰ FEJLESZTÉSE ÉS TERMELÉSI ADATAI A város vízellátását biztosító vízbázis kiépítése 1912-ben kezdődött el. Ekkor létesítették a várostól délre, a Gyöngyöshalászrla vezető út mellett az I. sz. kutat, amely a 120—151 m közötti felsőpannóniai homokrétegek vizét hasznosította, majd 1913-ban mélyült a II. sz. kút, amelynél a 150— 161 m közötti vízadó réteget szűrőzték be és hasznosították vízkészletét (2. ábra). A III. sz. kút 1927-ben készült el, amelyet már 191 m-ig fúrtiak le. E kútnál a 127—186 m közötti vízadó rétegeket kapcsolták be több szakaszban elhelyezett szűrőkkel. A város vízigényét egészen 1949-ig e hánom kútból biztosították. A város dinamikus fejlődésével és az iparosítással együttjáró vízigény-növekedés szükségessé tette a gyöngyöshalászi vízbázis gyors fejlesztését. A vízbázist ezért az 1949—56. évek között újabb négy kúttal bővítették, amelyek lényegében a 200
