Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Szeifert Gyula: A Tisza-völgy árvízmentesítésének helyzete és időszerű teendői

SZEIFERT GY.: A Tisza-völgy árvízmentesítése 325 Meg kell említeni a rejtett hibák kategóriájába tartozó és esetenként igen nagy problémát jelentő liolt-meder kereszteződéseket és a töltésben ritkán, de előforduló idegen anyagúságot (régi, helytelenül kiváltott vagy bent hagyott műtárgyak, nagyobb fák gyökérzete stb.). A további részletezés helyett annyit jegyzünk meg, hogy a sokszor meglepetésszerűen jelentkező minőségi hibák ellen a védekezés rendszeres felügyelettel és árvíz során gondos figyelőszolgálattal lehetséges. 2.6. Az árvízvédelmi művek sajátossága Valamennyi építőmérnöki létesítményre jellemző, hogy azokat meghatározott igénybevételre, terhelésre méretezik. Ahová pl. elegendő 20 tonnás hidat építeni, ott szükségtelen 60 tonnás teherbírást biztosítani. Elegendő kitenni a 20 tonna terhelést megengedő táblát. Ha ez a híd meghibásodik és csökken a teherbírása, akkor kitehető a lassú jel vagy a kisebb terhelést megengedő tábla. Lényegében hasonló a helyzet más mérnöki létesítménnyel is, kivéve az árvízvédelmi töltéseket. A töltéseket meghatározott gyakoriságú — pl. az átlagos százévenként egyszer előforduló — árvízre méretezik. Nincs biztosítékunk arra, hogy a kedvezőtlen anomáliák halmozódása révén a tervezettől ritkább előfordulású, nagyobb árvíz következik be, mint amire a méretezés történt. Nem mondhatjuk, hogy ez nem jöhet, erre a védmű nincs méretezve! De azt sem tehetjük, hogy észlelt védműhiba esetén lassú jelet vagy terheléscsökkentést írunk elő. Egyet tehetünk: védekezésre alkalmas szervezet feltételeit biztosítjuk, és szükség esetén fokozott árvédelmi tevékenységgel pótoljuk — amíg fizikailag lehetséges — a méret- vagy minőségbeli hiányosságokat. Számos példa van arra, hogy ilyen okból, napok alatt több tíz kilométer hosszú töltésmagasítás készült el. 3. Az időszerű teendőkről 3.1. A kritika Korunkban, amikor okkal sok minden megkérdőjeleződik, számos észrevétel és kritika illeti a Tisza folyó szabályozását és árterének mentesítését. Itt -utalnék Bognár József akadémikusnak a tv nyilvánossága előtt tett kijelentésre, mely szerint „Ez a szegény Vásárhelyi nagyon elrontotta a Tisza szabályozását" stb., illetve Keresztesi Béla akadémikus ismeretterjesztő cikkére, melyben megállapítja, hogy „a nagy vízszabályozási munkák (folyószabályozás, ármentesítés) gyorsan és részben előnytelenül változtatták meg. . .az ország eredeti természetes tájait" stb. E megállapításuk bizonyára annak jelzései, hogy e tekintetben a tények és összefüggések nem eléggé ismertek. Az pedig, hogy a folyószabályozás és az árvízmentesítés valamiféle öncélú, sajátos ,,vízügyi érdek" lenne, félrevezető tévedés. Az utóbbi években több helyen tapasztalható, hogy a „vízügyi érdek" kifejezés sajátos, félreértelmezett tartalmat kapott. Pejoratív értelmezés szerint a végzendő intézkedés, teendő nem valamely térség, közösség vízzel kapcsolatos érdeke, hanem fólreértelmezetten egy moloch-szervezet érdeke, amely saját érdekeit ós nem a közót képviseli. Röviden: a „vízügyi érdek" kifejezést, ha egy mód van rá, ne használjuk, mert a vázolt félreértéshez járul hozzá. 3.2 .Új mértékadó árvíz Az 1970-es árvíz után 70 év homogenizált adataira, ismereteire, tapasztalatára támaszkodva, széles körű munka eredményeként 1976-ban érvénybe lépett a „Magyarország folyóinak mértékadó árvizei" c. előírás, mely alapul szolgált a fejlesztés irányának, mértékének kijelöléséhez. Természetesen azt is rögzítve, hogy ez az előírás addig lehet érvényes, amíg a meghatározásnál figyelembe vett körülmények nem változnak meg lényegesen. Néhány folyó — Sebes-Körös, Hernád, Kraszna •— árhullámai azt jelzik, hogy közeledünk, vagy el is érkeztünk a mértékadó árvizek újbóli felülvizsgálatához. Ez a feladat — a módszertan felülvizsgálata után — a mellékvízfolyásokon indul és felöleli az egész magyarországi Tisza-völgyet, és bizonyára azzal jár, hogy magasabb mértékadó árvizeket eredményez. A dilemma az, hogy a védművek kiépítése a tervezettnél lassabban halad. A művek több, mint harmada még a jelenleg érvényes árvizeknek megfelelő mértékekkel sem épült ki. Eredetileg 2010 körűire tervezték a védművek kiépítését. Már látható, hogy a rendelkezésre állt fejlesztési összegek és a jelenlegi kondíciók alapján ez nem tartható. E dilemmából a kivezető út az lehet, hogy a helyzettel mindazokat megismertetjük, akik az árvízvédelem ügyéért — velünk együtt — felelősek. Ennek érdekében ez év második felében a Minisztertanácsnak előterjesztést készítünk, bemutatva az eddig elért eredményeket és a jelenlegi helyzetet, javaslatot téve a további teendőkre. 3.3. Tisza-völgyi program A közelmúltban tárgyalta a MTA földtudományokkal foglalkozó bizottsága a Tisza-völgy helyzetét. A tárgyalás nyomán világossá vált, hogy az elmúlt évtizedek tudományos eredményei, megállapításai, a gazdasági élet helyzete indokolttá teszi a gazdaságföldrajzi szempontból „kvázi -egységes" terület fejlesztésének átgondolását, körvonalazását. A fejlesztés igénye mellett a természeti, környezeti stb. értékek megtartásának is helyet kell kapnia. Úgy tűnik, hogy valamennyi igényre tekintettel időszerű egy kompromisszumos program kidolgozása. A program előzetesen „A Tisza-völgy fejlesztése, értékeinek megtartása" címmel jegyezhető. Elkészítésének számos indoka közül kiemeljük a következőket. a) A jelenlegi különféle (mezőgazdasági, települései stb.) fejlesztések — sokszor elkülönülten — spontán jellegűek és kevésbé vannak tekintettel más érdekekre a meglévő értékek megtartására. A lehetőségek kellő feltárásáról, optimálist közelítő használatától messze vagyunk.