Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Refuznyiki - Fóris Lajos: Helyreigazítás. Álláspont-rögzítés - Reményi Péter: A hír szerint – a vélemény „szabad”? – avagy ne vigyük zsákutcába a döntéshozókat! - Kató Pál: Elmélkedés a vízlépcsőről - Kandai érdeklődés és a Nagymarosi Vízlépcső építésének leállítása

318 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF.. 5. SZÁM „Teljes tájékozatlansággal léptek fel csakúgy, mint egyéb más frontszakaszokon ... Bizony lassan megérik a magyar zöldek első nyilvános és igen, kemény megmérettetése is." Szántó György matematikus, a Duna Kör tagja, a reformkommunista, vagy a nyílt levelet aláíró 16 személy aligha tekinthetők a folyószabályozásban, a hajóút biztosításában, vagy az árvízvédelemben műszakilag felkészült, s ezáltal felelősséggel politizáló szakértőknek. Ezért tartottam szakmai és állampolgári kötelességemnek, hogy a lapjaink hasábjain megjelenő állásfoglalásokat vitathatatlan tényadatokkal egészítsem ki. Az új magyar kormány ugyanis talán megkezdi tárgyalásait a Cseh és Szlovák Szövetségi 'Köztársaság új kormányával a BNV-vel kapcsolatos államiközi szerződés módosítása céljából. A hajóút biztosítása, fenntartása pedig — minden műszaki gondjával és költségével — ugyancsak a két ország közös felelőssége. Budapest, 1990. június 6. Reményi Péter 1051 Budapest, Október 6. u. 5. Elmélkedés a vízlépcsőről Előttem a Majna—Frankfurt-i J. W. Goethe Egyetem tanárának, dr. G. Gruber professzornak a levele, amelyben ismerteti a Rajna—Majna—Duna 1 víziutat. Nézegetem a mellékelt helyszínrajzokat, hossz-szelvényeket, s arra kell gondolnom, hogy ez a 770 km hosszúságú víziút 'hosszában és építményeinek tömegében sokszorosa a Bős—Nagymaros közt tervezett létesítmény-rendszerneik. A 670 km összes hosszúságú ásott csatornarendszer, benne az 55 vízlépcső a nálunk nehezen készülő két vízlépcsőhöz képest, vagy a 17 km hosszúságú felső vezetésű, és a 8 km hosszúságú alsó vezetésű hajózócsatornához képest lényegesen kiterjedtebb beavatkozás a „természet rendjéébe. Németországban senkinek sem 'jut eszébe környezeti ártalmakat emlegetni ezzel a kétségtelenül hatalmas létesítményrendszerrel kapcsolatban. Pedig pl. Nürnberg és Kalheim közt 98 km-es szakaszon a hajózás vízszintjét 303 m-ről a 406 m magasságba emelik, majd innen a Duna 'szintjéig 338 m-re szállítják alább 10 vízlépcsővel. Mégsem fél seniki attól, hogy a közeli hét település valamelyikét is elsodorja a vízlépcsők tönkremenete következtében a vízáradat. Nürnberg közelében még két, egyenként 150 m hoszszúságú csatornahíd is épült, amelynek leszakadásától senki sem fél. Talán a németeik tudatlanságuk miatt nem félnek sem a földrengéstől, sem a „felmérhetetlen ökológiai katasztrófa" veszélyeitől? Nálunk különböző nevű és színű szervezetek, társaságok tüntetni vittek az utcára embereket a vízlépcső ellen, akadémikusok, egyetemi tanárok véleményére 'hivatkozva. Annak közlésére már kevesebb gondjuk volt, hogy a hivatkozott hírességek csak saját szűkebb szakmájuknak hírességeik, s a vízlépcsőhöz kapcsolatos tudományokhoz keveset értenek. A Rajna—Majna—Duna víziúton 103 m szintkülönbséget győztök le több vízlépcsővel, nálunk összesen két vízlépcsővel 'alig harmincat. A mi tiltakozóink nem sokszorosan arány tévesztők? És, ha sikerülne Csehszlovákiában abbahagyatni a csaknem kész művet, vajon ki és 'miből állíthatná helyre az eredeti állapotot, amii önmagában is tarthatatlan volt már? Kató Pál építész, gyémántokleveles erdőmérnök, KANADAI ÉRDEKLŐDÉS ÉS A NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ ÉPÍTÉSÉNEK LEÁLLÍTÁSA A Donauikraftwerke A. G. (az osztrák Duna-szakasz vízlépcsőinek építője és a vízierőművek üzemeltetője) fővállalkozóként elvállalta a Nagymarosi Vízlépcső (duzzasztómű, vízerőtelep és hajózsilip) építését, a gépek és berendezések legyártását és szerelését, valamint a vízlépcső üzembe helyezését. A beruházás 1894. évi árszintű. 5750 millió osztrák schilling összegűre becsült költségeit a Kreditanstalt Bankverein (Wien) meghitelezte, elfogadható inflációs árindex és kedvező kamatláb mellett, mert az osztrák kormány a hitel és kamatai visszafizetésére garanciát vállalt. E garancia miatt az osztrák kormány nem vállalt túlságosan nagy kockázatot, mert a törlesztésre Vonatkozó megállapodás szerint a magyar fél 1200 GWh év villamos energiát szállított volna Ausztriának az 1996. és 2015. közötti 20 év során. E szállítás 80°/o-a törlesztés, 20%,-a készpénzfizetéses export lett volna. Az energiaszállítás szezonális eltérésekkel ugyan, de állandó teljesítményt vont volna el a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer által átlagosan termelt 1887 GWh/év (magyar részesedés) energia mennyiségből, s így a fennmaradó átlagosan 687 GWh/év energia pedig csúcsenergia (ami legalább 'másfélszer annyit ér, mint a nappali alapenergia és 5-í-6-szor annyit, mint az éjszaka termelt energia; e csúcsenergia-mennyiség megtermeléséhez több mint '200 MW teljesítményű csúcserőmű szükséges). A Magyar Kormány a Nagymarosi Vízlépcső építését 1989 májusában felfüggesztette, majd októberben leállította, s 'utasította a magyar beruházót (OVIBER), hogy a fölöslegessé vált építési stb. szerződéseket bontsa fel. 1990 májusában ismertté vált, hogy az osztrák fővállalkozó több mint 900 millió schilling értékű számlát nyújtott be az elvégzett munka ellenértékéképpen és több mint 3800 millió schilling kártérítésre tart igényt a szerződés felbontásáért. Közben, 1989 októberében — előzetes megbeszélések nyomán — Kanada egyik legnagyobb vízügyi építő és üzemeltető szervezet, az Ontario Hydro, javaslatot nyújtott be a magyar Ipari Minisztériumba egy olyan külföldi—magyar vegyes vállalat alapítására, amely 500 millió dollár külföldi tőkebevonással vállalná a Nagymarosi Vízlépcső megépítését és a BNV (magyar részről történő) üzemeltetését. Majd a javaslatot kiegészítve, az IpM-nek küldöttet másolatban mellékelve, megküldte a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási miniszternek is. Ne,héz elképzelni, hogy a Magyar Kormány a Nagymarosi Vízlépcső építésének leállítására vonatkozó döntés meghozatala előtt ezeket a javaslatokat ne ismerte volna. Az érdeklődésre minden bizonnyal számot tartó két javaslatot (levelet) az alábbiakban közétesszük. A levelek szerint a BNV kanadai megítélés szerint sem minősül félresikerült beruházásnak és ez teljes összhangban van a Bechtel Corporation (,az USA-ban bejegyzett, multinacionális mélyépítő tervező és kivitelező vállalat (1989. év őszén készített, 1990. év elején átadott szakvéleményében foglaltakkal. (A szakvéleményben foglaltakra a továbbiakban még visszatérünk). (A főszerkesztő.)