Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Vermes László–Klimó Erzsébet–Fekete Balázs: Homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata Kecskeméten

304 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., 5. SZÁM a 205 cm-es talajszelvényben: 86—97% 98—99% 65—99% Löszös talajú liziméterekben : a 105 cm-es talajszelvényben: 76—94% 76—99% 60—99% a 205 cm-es talajszelvényben: 78—96% 62—99% 57—99% Szembetűnő, hogy a 2 m-es talajszelvényen .átszivárgó víz tisztulási értékei nem jobbak — sőt egyes esetekben rosszabbak — mint az 1 m-es rétegen átszivárgóé, ami arra utal, hogy a tisztulás lényegében a felszíntől számított 100 cm-es talajrétegben végbemegy. A hatásfok számítások során a többi vizsgált paraméter esetében kimosódás mutatkozott. A kilúgzási folyamat évről-évre megfigyelhető az összes só, az anionok és a kationok esetében, de nem csak a szennyvízzel öntözött, hanem a kontrolllizimétereknél is. Az átszivárgó víz minőségét a környezetre (felszíni vizek, talajvíz) gyakorolt szennyező hatás szempontjából is értékeltük, a 3/1984. sz. OVH rendeletben megállapított vízminőségi kategóriák határértékeinek figyelembe vételével. Az 1., legszigorúbb kategória határértékeit a löszös talajoknál néhány alkalommal a KOI, az N0

3, az összes P és az összes só, míg homok talajoknál csaknem minden esetben a Na % és az NO

s haladta meg, de egyes esetekben előfordult ez a tiszta vízzel öntözött, kontroll lizimétereknél is. A Kecskemét környékére jellemző VI. vízminőségi kategória határértékeit egyes esetekben csak a Na% és az N0

3 értékei lépték túl. A nehézfémekből csak 1980—84-ben készült elegendő számú vizsgálat, ezért csak négyéves átlagértékeket vehettünk figyelembe (8. táblázat). A vizsgált nehézfémek közül egyedül a Hg esetében találtunk alkalmanként túllépést az 1. vízminőségi kategória határértékéhez képest. A lizimctcrckcii átszivárgó vizok nehézfém koncentrációinak állasai Kecskemét, 1980—84 8. táblázat mg/l Lsz,"mft

CT Cd Cu Hg Ni Zn Pb Mo Co Fo Cr M

n I. 0,004 0,013 0,001 0,032 0,04 0,003 — — -I— — — II. 0,004 0,011 0,003 0,034 0,084 0,003 — — — — — III. 0,0 0,004 — 0,0 0,0 0,001 0,0 0,0 0,006 0,0 0,0 IV. 0,001 0,000 0,009 0,012 0,021 0,0 0,004 0,0000 0,008 0,0008 0,0008 V. 0,002 0,001 0,005 0,0014 0,02 0,002 0,003 0,001 0,005 0,0 0,001 VI. 0,0001 0,185 0,001 0,01 0,02 0,002 0,003 0,0002 0,005 0,0004 0,0005 VII. 0,0002 0,0005 0,001 0,012 0,03 0,002 0,002 0,0002 0,015 0,0 0,003 VIII. 0,0002 0,002 0,001 0,01 0,03 0,002 0,002 0,0002 0,005 0,0 0,002 IX. (K) 0,0003 0,001 0,002 0,037 0,02 0,005 0,0 0,0 0,036 0,0 0,002 X. 0,0002 0,015 0,002 0,013 0,024 0,002 0,0 0,021 0,0 0,0 0,0008 XI. 0,0002 0,180 0,0005 0,014 0,03 0,005 0,002 0,0001 0,006 0,04 0,0004 XII. (K) 0,0002 0,092 0,003 0,014 0,01 0,003 0,002 0,0004 0,005 0,04 0,01 A szűrt víz adatok feldolgozását az eredmények eloszlásfüggvényeinek összehasonlításával folytattuk. Először azt vizsgáltuk, hogy az azonos jellegű (mélység, talajtípus, kezelés) lizimétereken mért adatsorok azonos adatsor részeként tekinthetők-e, azaz a kísérlet ismétléséből kapott adatsorok egyöntetűek-e? — Az egyöntetűség vizsgálatot a Kolmogorov—Szmirnov próbával végeztük. Elkészítettük és ábrázoltuk az adatsorok empirikus eloszlásfüggvényeit és meghatároztuk a kísérlet ismétléseiből kapott adatsorok eloszlásfüggvényei közötti legnagyobb eltéréseket (d). Az eloszlásfüggvény elemszámainak ,,n" és ,,k" ismeretében két adatsor akkor egyöntetű, azaz akkor tartozik azonos sokasághoz, ha a 2)=100.[1-Z(z)] (3) valószínűség nagyobb 5%-nál, ahol L(z) a Kolmogorov-féle eloszlásfüggvény, „z" pedig ,,d", „n" és „k"-ból számítható: ezek közül ,,d" a két adatsor gyakorlati eloszlásfüggvényei közötti legnagyobb eltérés, ,,n" és „k" pedig az adatsorok elemszáma. Ennek alapján A p> 5%, z=sl,l esetén teljesül. Az ábrákon feltüntettük a ,,d", az ,,n" és a „k", ill. a „z" értékeit. Példaként ezek közül hármat bemutatunk az 5—7. ábrán. A vizsgálat eredményeként bebizonyosodott, hogy az azonos típusú liziméterekben mért adatsorok minden paraméterre egyöntetűek, amikor a rendelkezésre álló elemszám egyáltalán lehetővé teszi az egyöntetűség vizsgálatot, vagyis ,,n + k" nagyobb mint 20. így tehát lehetővé vált, hogy az azonos típusú liziméterekben mért adatokat egy adatsorként kezeljük, aminek következtében 12 adatsor helyett csak hattal dolgozzunk, vagyis — a homokos talajú, 1 m mély talajszelvényű, —- a homokos talajú, 2 m mély talajszel vény ű, —- a löszös talajú, 1 m mély talajszelvényű, — a löszös talajú, 2 m mély talajszelvényű, — a homokos talajú, 1 m mély talajszelvényű kontroll és