Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Öllős Géza–Kollár György: Műanyagok az ivóvízellátásban

ÖLLÖS G.— KOLLÁR GY.: Műanyagok az ivóvízellátásban 291 dött. A nyálkás bevonatot a víz leürítése után megvizsgálták (Schoenen et al., 1978) és megállapították: — A medence falán a nyálkás hártya képződése az idő függvényében csökken. — A mikroszkópi felvételek szerint a hártyában a baktériumpopulációval egyidejűleg különböző fajta gombák is jelen vannak. — Szénkor-meghatározásokból nyilvánvalóvá vált, hogy a hártyabeli szénanyag fosszilis eredetű. Ezzel bebizonyosodott, hogy a mikroorganizmusok sejtanyaguk felépítéséhez, valamint az energiaszerzéshez a bitumengyártáshoz felhasznált fosszilis ásványolajban lévő szénanyagot, nem pedig a medence vizében előforduló szerves anyagot hasznosítják. 25 O 20 •*o 15 ~ 10• I 5: 1 20-22 °C * 5 °f o o -1—r1 5 10 50 100 500 Nap 2. ábra. Az illékony anyagok eltávozása a bitumenbevonatokból (a bitumenbevonat súlyának csökkenése) — A bitumenbevonatból az illékony anyagok eltávozása viszonylag hosszú időt igényel (2. ábra, Schoenen et al., 1978). A függőleges tengelyen a bitumenbevonat súlycsökkenése, %-ban adott. — A friss, vagy maximálisan 6 héten át szárított bitumenbevonaton bevonat képződött, ami azután az idő függvényében csökkenő mértékűvé vált. — A mikrobiológiai bevonat nem jelentkezett, ha a bitumenbevonatot 7 hónapig vagy annál hoszszabb ideig száradni hagyták. Ez alatt az idő alatt a bitumenbevonatból a mikrobiológiai úton lebontható anyagok elillantak. — A tározó mennyezetéről származó vízcseppekkel együtt tetemes mennyiségű baktérium mosódott le. — Az elillanó anyagok a légtérbe, avagy a tározott vízbe diffundálnak. Ennek elkerülése céljából a bitumenbevonatot hosszabb ideig száradni kell hagyni. — A friss bitumenbevonaton, ha az víz alá kerül, az első makroszkopikus benépesülés 6 hét után képződik, — A biológiai hártya tehát a bevonat anyagától függő folyamat és nem a vízbeli, mikrobiológiailag hasznosítható anyagok következménye. összehasonlítás céljából a medencében a bitumenbevonatokkal egyidejűleg — azbesztcement (eternit) és — poliakril (plexiglas) felületeket is vizsgáltak. A kutatások szerint az azbesztcement és a poliakril — mint ismert anyagú — felületeken hártya képződését nem észleltek (Schoenen et al., 1978). 6. Makrokolóniák ivóvíztározó burkolólap-fugáin A különböző polimereken alapuló tömítőanyagok is többféle, mikrobiológiai úton lebontható szerves anyagot tartalmaznak. A hidraulikai úton megkötött, tisztán szervetlen anyagokon felépülő cementhabarcs, amelyeket a szóban forgó fugákban alkalmaztak, a mikroorganizmusok számára tápanyagot nem tartalmazott. Ennek dacára a habarcsos fugákon mikrobiológiai bevonat képződött, mégpedig feltűnő formában, tehát speciális adottságoknak kell létezniök. Az okok felderítéséhez a burkolás rendszerét is ismertetni kell. A 2000 m

3-es, ellennyomású medence burkolólapjai alá, mint alap, műanyag vékony habarcsot készítettek, ami alatt műanyagtartalmú cementréteg van. A fugákat végül felül cementhabarccsal tömítették. A medencebeli víz aktív klórtartalma 0,4—0,5 mg/l. A mikrobiológiai bevonat nem a már egyéb medencékben megfigyelt sík formában, hanem domború hártyás makrokolónia formájában fejlődött ki. Az első hártyás makrokolónia rendszereket a 4 hónapos üzemeltetés utáni medencetisztításkor távolították el. A másodszori bevonatokat újabb 4 hónap utáni medenceürítéskor tanulmányozták. További 5 hónapi medenceüzemeltetés után, leürítés után, a bevonatok újból jelen voltak (Thofern et al., 1977). A makrokolóniákat elsősorban a fenéken, a fugák felett észlelték. A falakon a fugák felett, csak egyesült, kisebb kolóniák fejlődtek. De a fenéken a hártyás rendszer inhomogén eloszlású volt: — a falak mellett és a sarkoknál volt a leggyakoribb, — a medence közepén pedig egyesült formában is jelentkezett. Ennek oka: minden bizonnyal, a medencebeli áramlásviszonyokkal, ill. az azzal szoros kapcsolatban lévő klórtartalommal kell összefüggésbe hozni. A kör alaprajzú, domború bevonatok viszonylag szilárdan rögzültek a burkolatra. Átmérőjük max. 8 cm, magasságuk 1,5 cm. A makrokolónia cent-