Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Vásárhelyi Mihály Artúr: Durban város 340 ezer m3-es fedett ivóvízmedencéje

VÁSÁRHELYI M. A.: Dúrban ivóvfzmedencéje 29 10. ábra. Az elkészült tetőszerkezet. kalmaztak, ami szilárdulás után szivacsszerű sűrűséget nyert, és az összes huzalt jól bevonta. Az ep okitt-kátrány pumpálása nem okozott több nehézséget, mint ha cementhabarcsot használtak volna. Mivel a medence ivóvizet tárol, fontos, hogy a tető tökéletesen vízzáró legyen. Ezért az egész tető butyl gumilemez vízszigetelést kapott, amit csak sávokban ragasztottak le, és egyirányú szellőztető szelepekkel láttak el. A szelepek arra szolgáltak, hogy megakadályozzák a pára kicsapódását, ami a vízszigetelésnek a betonfelületről való elválását okozná. A középső torony alumínium tetőt kapott, és az acélszerkezetű állványt — ami a kötéldaru kábeljeinek lehorgonyzására szolgált — meghagyták, mert esztétikailag jó benyomást tett. 6. Próbatöltés Az egész medence kitisztítása és fertőtlenítése után, 1970. augusztusában kezdődött meg a próbatöltés. A vízszint emelkedésével együtt az egész (a fenéklemez alatt elhelyezett) szivárgóhálózatot folyamatosan figyelték. Több helyen észleltek jelentősebb vízveszteséget. Ezek főleg két okból származtak : egyrészt a beton helyenként nem megfelelő tömörítéséből, másrészt a vízzáró gumiszalag betonozás alatti elmozdulásából. A javítási munkák ellenére 20 m feletti vízmélységnél a vízveszteség még mindig jelentősen túlhaladta a 0,8 l/s előírt határértéket. Ezért búvárokat kellett leküldeni, akik további hibákat találtak, hasonlóan a már kijavított helyekhez, de ezen felül a nagy nyomásnak kitett vízszintes fenéklemezen a tágulási hézagok tetején alkalmazott „thioflex" szigetelő tömítés besüllyedt a hézagba és sok helyen elszakadt, és ezáltal víz szivárgott a hézagon keresztül. A medence leürítése utáni vizsgálat derítette ki, hogy a hézagban lévő rostlemez nem támasztotta megfelelően alá a „thioflex" szigetelő tömítést. Ennek oka az volt, hogy amikor a rostlemez nagyobb mennyiségű vizet szívott fel az építés alatt (és ezért nem volt alkalmas, hogy felette a „thioflex" készüljön), a rostlemezt kikaparták a hézagból, a napon megszárították, darabosan visszatömörítették és ezáltal egy puha felületet kaptak. Mivel ez időben a tágulási hézag már nemigen mozgott volna, mert a beton zsugorodása már nagyjából lejátszódott, ós jelentős hőmérséklet-változásra nem volt lehetőség, úgy határoztak, hogy 10 m vízszinten felül az összes tágulási hézagból a rostlemezt el kell távolítani, helyére egy különleges elasztikus habarcsot önteni és a tetején egy széles „thioflex" szalagot készíteni. Amikor ez a javítási munka elkészült, az újabb próbatöltés alatt a vízveszteség nem haladta meg az előírt értéket, és Dúrban város még 1970. évben átvette a víztároló medencét. 7. Üzemeltetés A víztároló medence ma már több mint 18 éve szolgálja Dúrban vízellátását. A fenntartási munkák ez idő alatt nem okoztak különös gondot, de mégis érdekes ezeket részletezni a tapasztalatnyerés szempontjából. A következő munkák váltak szükségessé : a) A tetőkábelekbe nyomott epokitt-kátrány keverék magas hőmérsékletek hatására kitágult, a