Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Kiss István†: A vízfeltörések formái és szerepük a szikes területek kialakulásában

281 A vízfeltörések formái és szerepük a szikes területek kialakulásában | Kiss István | Szeged, Vidra u. 2., C721 Kivonat: A szerző a hazai szikes vizekkel és szikes talajokkal foglalkozva arról győződött meg, hogy a szikesedésben a kapilláris vízemelkedés mellett a vízfeltörés is alapvető szerepű. A vízfeltöréssel feljutó sókat a csapadék szétmossa, s a megújuló vízfeltörésekkel a szikesedés fokozódik. E folyamatokkal behatóan kell foglalkozni. Kulcsszavak: szikesedés, vízfeltörés, kapilláris vízemelkedés 1. Bevezetés Szikes vizeink és talajaink algáit 1929—30 óta kutatom. A hat évtized során Orosháza és Pusztaföldvár határából kiindulva hazánk legjellegzetesebb szikes területeit bejártam, s a Tiszántúlon 60, a Duna—Tisza közén 73, a Bodrog—Zagyva—Tisza mellékén 3, a Dunántúlon 19, összesen 155 szikes biotopot tanulmányoztam algológiai és hidrológiai szempontból. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy talajaink szikesedése igen nagy mértékben a talajvíz helyenkénti feltöréseire vezethető vissza. A vízfeltörések kutatása ma már sürgős gyakorlati feladat, mert az áltáluk végbemenő szikesedés napjainkban is fenyegetően folytatódik (Kiss, 1976) A vízfeltörés létezéséről először 1918 nyarán hallottam, amikor a pusztaföldvári Harangos-ér Göbölyhajtó úti szakaszánál a „Forrás laposa" vizében a környékbeli gazdák kendert áztattak. Az 1 m-nél mélyebb vízbe magam is bementem, s meglepődve éreztem, hogy a víz néhol feltűnően hideg. A gazdák felvilágosítottak, hogy a hideg helyeken „forráskák" buzognak, s a tavacska vize is ezekből ered. A tavacska nyugati oldalán lévő dombon hallottam, hogy ezt a magaslatot a múlt század közepétől erre legeltető pásztorok „Forráshalom" néven emlegették. Ezt a dombot a 75 000-es részletes térkép is a régi pásztoroktól származó Forrás-halom elnevezéssel jelöli. Ennek helyszínrajzát a Hidrológiai Kölönyben már közöltem (Kiss 1., 1989). A Harangos-érben megismert „forrásokat" a továbbiakban Orosháza egész környékén kerestem. Legeredményesebb volt 1925 nyara, amikor a várostól Ny-ra levő Kis-székben 3, a Gyopáros-fürdő tavában 5, Kakasszéken 9 „forrásos" helyet találtam. Ezek vezettek el a vízfeltörések alaposabb vizsgálatához. A további behatóbb megfigyeléseim során kitűnt, hogy a vízfeltörések helyei állandók, illetve csak évek múlva lehet kismérvű helyi változást észlelni. Észleltem azt is, hogy a víz felnyomódása olykor szélsőségesen időszakos, többnyire azonban heteken vagy hónapokon át tart. A továbbiakban áttekintjük a szikeseken észlelt vízfeltörések formáit, megemlékezünk a talajvíz mozgására vonatkozó korszerű kutatásokról, majd a vízfeltöréses szikesedés folyamatáról saját tapasztalatok alapján szólunk. 2. A szikeseken észlelt vízfeltörések formái Vízfeltörés sokféle formában mutatkozhat. Közös jellemvonásuk az, hogy az altalaj valamely rétegében vagy rétegeiben levő víz hidrosztatikai nyomás révén a felületre emelkedik, s a talajt többnyire foltonként alulról feláztatja. A feltörő víz talajrészecskéket és oldott sókat hoz magával, amelyek kiválási sorrendben a felületre ülepednek. A legfeltűnőbb és szempontunkból a legnevezetesebb vízfeltörési formák a következők: (1) Vízfeltörések szikes tavak alján Ez a forma volt legkönnyebben tanulmányozható. A tófenéken a feltörő víz még meleg nyáron is viszonylag hideg. A tó kiszáradásakor a tófenék felszíne világos szürkévé válik, a vízfeltöréses folt azonban sötét és sáros, amelyen a taposás nyo1. kép. Sós, sáros agyagfelület domborodik ki a Kardoskúti-Fehértó medrében a vízfeltörés nyomán