Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Domokos Miklós: Vízgazdálkodás-fejlesztés, vízmérleg-meghatározás

278 HIDROILOGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., S. SZAM együttjárás, kölcsönhatás minőség menny iseg VKO-I RENDSZERVIZSGÁLAT (alternatívák. szimulációs modellezése) ItnritenyhöTZ VIZMERLEG I leegyszerűsített vízmérleg) a rendszerelemek méretéről a szabalyozas célszerű rendjéről a rendszer- üzemeltetés stratégiájáról / / jogi. \nemzef 'műszaki /igazgatás\ közi INFORMÁCIÓBÁZIS ladatgyűjtí rendszer) felszíni VÍZIGÉNY és viz-, BEVEZETES felszín alatti VÍZIGÉNY és viz-, BEVEZETES mennyiség minőség 'elszini VÍZKÉSZLET felszín alatti DONTES (TERVEZÉS) 6. ábra. A vízkészlet-gazdálkodási tevékenység folya matvázlata (VITUKI, 1984) tői, az általuk vizsgált terület nagyságától és vízgazdálkodási színvonalától függően — típusokba sorolja. E típusok közül részletesen tárgyalja az operatív célú üzemirányítási, az államigazgatási feladatok megoldását segítő mértékadó, valamint a tervezés megalapozására ajánlott középtávú tervezési vízmérlegek javasolt módszertanát. Közülük a mértékadó vízmérleggel kapcsolatban idézi az annak létjogosultságát vitató korábbi szélsőséges véleményeket. Gondolatmenetének végkövetkeztetése:: „...a vízjogi engedélyezéshez továbbra is az — általános mérnöki gyakorlathoz igazodó — mértékadó vízmérleget tartjuk optimális munkaeszköznek." Módszertani továbbfejlesztésként egyrészt javasolja a kétlépcsős vízmérlegelés bevezetését (ami voltaképpen nem egyéb, mint visszatérés a második Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH, 1965) — időközben feledésbe merült — általános gyakorlatához), másrészt a vízkészlet—vízigény együttjárás és a vízhasználatok együttjárásának figyelembevételét. A nem-konstans vízigény (Domokos, 1973), a folyamatos vízhasználat-fejlesztés, valamint a különböző vízhiánytűrésű vízhasználók egyidejű — „többlépcsős" vízmérleggel való — figyelembevételére (Domokos, 1983, 1987) nem tér ki. Javaslatot közöl viszont a mértékadó vízminőségi mérlegre, mint a szennyezőanyag-terhelhetőség és mértékadó terhelés összemérésére, amelyet 1977-ben néhány országosan kiemelt vízfolyásra a gyakorlatban is elkészítettek. Kardos Mária dolgozata a vízgazdálkodási mérleg évek óta vajúdó kérdésében világosan megfogalmazott, gyakorlatilag hasznosítható eligazítást ad, s remélhetőleg kiindulópontjává lesz a jelenleg országszerte többféle „házi" metodika szerinti vízmérleg-elkészítési felfogásunk és gyakorlatunk feltétlenül kívánatos újbóli egységessé — vagy legalább összemérhetővé — válásának.