Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Domokos Miklós: Vízgazdálkodás-fejlesztés, vízmérleg-meghatározás

276 HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1900. 70. FIVF., 5. SZAM 4. ábra. A bővített Balaton-vízgyűjtő egyszerűsített vízforgalmi modellje (Gilyénné Hofer és Domokos, 1984) JELOLESEK: Q — eredő víztáplálás tAQ. — a bányászat vízkészlet-módosító hatása V

a, V

f — az eredó tározó szabályozási vizszinttartományának határértékeihez tartozó víztömegek P — a Balaton felszínére hulló csapadék E — párolgás az eredő tározó felszínéről D —a kommunális ipari és mezőgazdasági vízigények összege O

0 — a Sió-mederöblítés vízigénye D

h — a Sión történő hajózás és az angolnafogás vízigénye Y —a vízigény kielégített része B — o kommunális és ipari eredetű vizvisszavezetés összege U — a Balatonból a berhidai tározóba történő vízátvezetés 2. É. d.b.s — az alrendszer jele i — év J hónap A VGI (Zsuffa 1981) és (Dávid 1979, 1982) tanulmányokban felvetett gondolatok zöme (vízkészlet-eloszlási felületek, vízmérleg-egyensúlyi mátrixok alkalmazása, a víz-, kapacitás- és energiamérlegek összekapcsolása) a jelenlegi gyakorlati alkalmazásra még nem látszik alkalmasnak. Nyilvánvaló, hogy a közeljövőben elsősorban a szimulációs vízmérlegek alkalmazását lesz célszerű bevezetni (5. ábra). Ezek ugyanis a vízmérlegelés számos — lényeges vagy vélt — nehézségét (rögzített mértékadó időszak, vízkészlet—vízigény együttjárás, kapacitáskorlátok és fokozatos vízhasználat-fejlesztés érvényesítése) automatikusan kiküszöbölik és az esetenként javasolt nehézkes, ill. absztrakt apparátusok (eloszlási felületek, mátrixok) használatát eleve fölöslegessé teszik. E témakörhöz végezetül feltétlenül meg kell még említenem, hogy az OVH kidolgoztatta a vízkészletgazdálkodási kutatások programtervezetét (VITUKI 1984), amely a vízkészletégazdálkodási tevékenység folyamatába (6. ábra), mint egyeséges keretbe illesztve kijelöli a tárgykörrel kapcsolatos — köztük a vízmérleg módszertanának fejlesztését célzó — vizsgálatokat. 2.2 Az altémakörben beérkezett dolgozatok ismertetése A VII. Vándorgyűlés vízmérleg-meghatározási altémakörében két dolgozat érkezett. Egyikük általános elvi keretet ad a vízkészlet-gazdálkodási értékelő módszerekre, ezek között a vízgazdálkodási mérlegre, míg a másik, részletezőbb tanulmány kifejezetten a vízmérlegelési módszerek fejlesztését célzó konkrét javaslatokat fogalmaz meg. Szászné Tóth Ildikó tanulmánya a vízkészletgazdálkodás mibenlétével, a korlátozott erőforrásként rendelkezésre álló vízkészlet feltárásával és minőségének óvásával, a vízigény- és vízkészletszabályozással, valamint az utóbbit célzó beavatkozásokról tájékoztató vízmérleggel kapcsolatos általános ismereteket foglalja össze. Megállapítja, hogy a vízmérlegeket a jövőben a természeti adottságok, a műszaki kapacitások és teljesítmények, valamint a társadalmi-gazdasági szükségletek öszszevetésével kell kidolgozni. Kardos Mária tanulmánya az utóbbi irányelv gyakorlati megvalósítására ad konkrét javaslatokat. A vízgazdálkodási mérlegeket — az általuk jellemezni kívánt beavatkozás céljától és szintjé-