Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
5. szám - Domokos Miklós: Vízgazdálkodás-fejlesztés, vízmérleg-meghatározás
271 Szemlecikk: Vízgazdálkodás-fejlesztés, vízmérleg-meghatározás Domokos Miklós Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay J. u. 1. Kivonat: E szemlecikk a Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése hasonló című szekcióülésének főelőadásából készült. Első része a vízgazdálkodás-fejlesztési tervezés indokait, sajátos ismérveit és legfontosabb hazai előzményeit (országos kerettervek és vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciók, regionális tervek) tekinti át, különös tekintettel az utóbbi években instabillá vált gazdasági feltételek között alkalmazandó módszerekre. Ezt követi a témakörben beérkezett két dolgozat ismertetése: egyikük a borsodi iparvidék időszerű vízgazdálkodási kérdéseivel, másikuk az észak-magyarországi bányászkodás és bányavíztelenítés hatásaival foglalkozik. A tanulmánynak a vízmérleg-meghatározással foglalkozó második része ugyancsak szakterületi áttekintéssel kezdődik: a vízmélegkészítés elméleti háttere után a módszertan fejlesztése iránti igényeket méri fel. Megállapítja, hogy a vízmérlegkészítés magyar gyakorlata és elmélete egy jó évtizeddel megelőzte a nemzetközi gyakorlatban való elterjedését. A tanulmányt a vízmérleg-módszertani témakörben beérkezett Két dolgozat ismertetése zárja. Kulcsszavak: vízgazdálkodás-fejlesztés, regionális tervezés, vízgazdálkodási mérleg, vízkészlet, vízigény 0. Bevezetés E szemlecikk témaköre egyrészt a nagyobb térségek (ország, régió, vízgyűjtőterület) komplex vízgazdálkodás-fejlesztésének tervezését és megvalósítását, másrészt az e fejlesztésre vonatkozó döntéseket megalapozó munkaeszközöknek a módszertanát foglalja magában. Szemlecikkemet is a témakör e kettős tartalma szerint tagolom, mindkét altémakörben először annak helyzetét általánosságban vázolva, majd a Vándorgyűlésünkre az adott altémakörben beérkezett dolgozatokat röviden értékelve. 1. Vízgazdálkodás-fejlesztés 1.1 Szakterületi áttekintés A vízgazdálkodás, ezen belül a vízkészlet-gazdálkodás rövid és hosszú távon megalapozottan csakis a nagytávlatú kitekintést biztosító prognosztizálás, ill. tervezés segítségével fejleszthető, az alábbi indokok miatt: — A vízkészlet-gazdálkodás infrastrukturális jellegű tevékenység, azaz más ágazatok fejlesztését kell (megfelelő előretartással) megalapoznia. — A vízügyi létesítmények és beavatkozások hasznos élettartama hosszú (az 50—100 évet is meghaladhatja); hatásuk a természeti és társadalmi-gazdasági környezetre jelentős. — E hatások általában fokozatosan alakulnak ki és sokszor visszafordíthatatlan folyamatok elindítói. — A beavatkozások általában hosszú e-lőkészítést és megvalósítást igényelnek, nagy és egyre növekvő eszközigényűek; emiatt különösen fontos a fokozatos fejlesztés. — Magyarország földrajzi fekvéséből adódik, hogy vízgazdálkodás-fejlesztésének tervezéséhez nélkülözhetetlen a nemzetközi feltételek ismerete, velük az összhang kialakítása (Dégen, 1972; Kovács, 1976; Kovács, 1983). A prognosztizálás gyökerei a vízgazdálkodásban — és ezen belül a vízkészlet-gazdálkodásban — a múlt század 40-es éveire nyúlnak vissza, amikor Széchenyi István és Vásárhelyi Pál munkássága nyomán kirajzolódott a Tisza-völgy vízügyi fejlesztésének koncepciója (Domokos, 1989).Ezt követte Bognádfy Ödön, majd Sajó Elemér* fejlesztési koncepciója, amelyek döntően a vízgazdálkodás egy-egy szakterületének több évtizedes fejlesztését vázolták fel. A vízgazdálkodás egész tevékenységi rendszerére kiterjedő tervezés az 1950-es évek elején, az első Vízgazdálkodási Keretterv** kidolgozásával indult meg. E terv 15—20 éves távlatra, egyes kérdésekben több évtizedre vázolta fel a fejlődési tendenciákat. Ezt követte az 1965-ben közreadott második*** Vízgazdálkodási Keretterv, amely két időhorizontra, 1980-ra és 2000 tájékára prognosztizálta a vízgazdálkodás fejlődésének, a műszaki megoldásoknak a lehetőségeit (OVF, 1965). A második Kerettervet a szakmai teljességre való törekvés és a területi, valamint a tevékenységenkénti részletezés jellemezte. A két első Keretterv még nem alapulhatott a más ágazatok hosszú távú és távlati terveire, mivel ezek kidolgozása lényegében csak a második Kerettervvel egy időben kezdődött. A hetvenes években a népgazdasági tervezés rendszerének kiteljesedésével újabb lendületet kapott a vízgazdálkodási koncepciók készítése. Az * Többen Sajó Elemér „Emlékirat"-át tekintik az első vízgazdálkodási kerettervnek. (Szerk.) ** E kerettervet Mosonyi Emil, ill. Társaságunk nevéhez fűzik. (Szerk.) *** Ez a keretterv Dégen Imre nevéhez kapcsolódott.