Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Nekrológ

244 HIDROILOGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., S. SZAM Dr. TÓTH MIHÁLY 1924—1989 1989. november 23-án váratlan hirtelenséggel távozott el örökre köreinkből dr. Tóth Mihály, Társaságunk elnökségének választott tagja, a Szakértő Bizottság elnöke. 1924. november 5-én született Hajdúdorogon. A Debreceni—Pallagpusztai Mezőgazdasági Akadémia elvégzése után gyakornokként az ottani tangazdaságban kezdte meg szakmai munkáját. Ettől kezdve egész életét az oktatásnak és kutatásnak szentelte. Fő munkaterülete az ökonómia és a mezőgazdasági üzemszervezés volt. 1950-ben adjunktus, 1957-ben docens, 1965-ben egyetemi tanár lett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Munkássága során résztvett a mezőgazdasági üzemtan új ismeretanyaginak kialakításában, a gödöllői egyetem agrárközgazdasági karának megszervezésében, az agrárközgazdász-képzés megindításában. Közreműködött a Földművelési Minisztérium öntözési igazgatóságának megszervezésében 1959—60-ban. Vezette a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium kutatási főosztályát 1966 és 1969 között, ma.id 1969-től 1983-ig a gödöllői egyetem üzemtani tanszékének vezetője volt. 1955-ben az agrártudomány kandidátusa, 1970-ben pedig az agrártudomány doktora fokozatot nyerte el a Tudományos Minősítő Bizottságtól. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1956 óta volt tagja. 1971. és 74. közt a Vízrendezési, Árvízmentesítési és Öntözési, 1974. és 1977. között a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály elnöke. Később az elnökség tagja, a Szakértő Bizottság elnöke. Társaságunk küldötteként alapítója volt a Mezőgazdaság Műszaki Fejlesztésének Nemzetközi Bizottsága (CIGR) keretében megszervezett Magyar Nemzeti Bizottságnak, amelyben titkári, majd ügyvezető elnöki feladatkört vállalt. önzetlen munkájára mindig számítani lehetett. Becsületesen, hivatástudattal, az egyéni haszonszerzést nem keresve dolgozott. Kollégái, tanítványai, Társaságunk tagjai megbecsüléssel gondolnak rá. Emléke mindig élni fog körünkben. Dr. Szigyártó Zoltán Dr. KISS ISTVÁN 1910—1990 1989. júliusában, a nyíregyházi vándorgyűlésen adta át Társaságunk elnöke tiszteleti tagságáról szóló oklevelet részére, 1990. április 2-án üdvözölte néhány hónap múlva esedékes nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a Limnológiai Szakosztály tudományos ülése, április 10-én, még hozzászólt a Szegedi Területi Szervezet előadó ülésén: április 18-án a szegedi Széchenyi téren érte a hirtelen halál. Kerti teendőire, az általa szeretett természetbe indult volna. A Békés megyei Pusztaföldváron született 1910. november 23-án. Orosházán végezte iskoláit, majd Szegeden szerzett a tanárképző főiskolán, illetve a Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet biológia-kémia-földrajz szakképesítéssel, 1933-ban. Már tanulmányai során megismerkedett a tihanyi biológiai kutatóintézet munkájával Entz Géza és Scherffel Aladár professzorok vezetése mellett. Fő érdeklődési területéül azután a növénytant és az algológiát választotta. Kőszegen. Léván és Pápán íanárkodott, majd a második világháború végén szovjet hadifogásba került. 1949-től 1977-beni nyugdíjazásáig a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszékén tanszékvezető főiskolai tanár. 1939-ben bölcsészdoktori, 1955-ben pedig „a biológiai tud. kandidátusa" tudományos fokozatot szerez. Amikor a Magyar Hidrológiai Társaság Szegeden is megalakította helyi szervezetét 1952-ben, dr. Kiss István alapító tagként lépett be ide. Felismerte a hidrológiai tudományágak sokféleségében rejlő, a vizek ismerete, a vizek szeretete által megalapozott egységet. Vizsgálódásaiban ugyanis az élővilág környezete: az alföldi szikek világa is meghatározóvá vált. A szikeknél viszont azok keletkezése sem lehetett közömbös, s itt tett nagy szolgálatot kutatásainak az a sok helyi tapasztalat, amit ő a földet művelő parasztemberek elbeszéléseiből ismert meg. Ezek nyomán sikerült kibővitenie a szikek keletkezésének elméletét a vízfeltörések hatásának leírásával. A Kardoskuti Fehértó és a pusztaföldvári Harangos-ér körzetének évtizedekre szóló megfigyelése után sikerült azonosítania az 1970. évi tiszai árvíz okozta szikestöltésmeghibásodások buzgár-jelenségeit a síksági szikesek forrásszerű, jellegzetes formájú, még alga-tömegprodukciókkal is kísért vízfeltöréseivel. A tiszai holtágak — az Alpári öblözet, vagy a mártélyi Holt-Tisza — algavilágának kutatása pedig érdekes kapcsolatok felismerésére sarkalta az élővilág és a meteorológiai viszonyok alakulását illetően. Dr. Kiss István szakelőadásait, hozzászólásait mindig élénk érdeklődés kísérte mind a Szegedi Területi Szervezet, mind a Limnológiai Szakosztály ülésein, hiszen élmény volt résztvenni már a kutató beutazásain is, nemkülönben: látni az ezeken készített filmjeit, fényképfelvételeit, hallgatni saját megfigyelésein és dokumentumain alapuló tudományos értékeléseit. Olyan feljegyzésekre is kiterjedt a figyelme, amelyet 200 év után nehezen hitték él, bogy t. i.'lovas huszárokat nyelhetett volna el a kardoskuti szikes, belvíztől megfolyósodott állapotban. Az ő helyi vizsgálatai is megerősítették, de az 1970. évi, körtvélyesi töltéslábnál meeszerzett tapasztalatok is igazolták, hogy a hosszú éveken át is nedves, felpuhult, zsákszerű, tetején vékonyan kiszáradt. ,,Schlamm-Massel", vagy magyarul: „slamasztika". bizony, képes lehet embereket. állatokat is örökre foglyává tenni. Sokszínű élet zárult le dr. Kiss István halálával. A tanárképző főiskola, a Hidrológiai Társaság, valamint a Tisza-kutató Munkaközösség tagjai nyolcvanéves korában is tevékeny munkatársukat, tisztelői pedig egyéniségében felejthetetlen barátjukat gyászolják. Dr. Vágás István