Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
1. szám - Gorzó György: A Hévízi-tó vízminőségének változása
GORZÓ GY.: A Hévízi-tó vízminősége 15 4. ábra. A parti sáv kén anyagforgalma ép és lepusztult biotekton (algabőr) esetén (1. szulfátredukció, 2. szidfidoxidáció, 3. kénredukció) Hasonló felépítésű szulfurétum jellegű, rendkívül labilis, fürdésre alkalmatlan rendszer található a Velencei-tó még érintetlen úszólápos területein (Oorzó, 1986, 1988). A vízutánpótlás csökkenésével (áramlás csökken, a vízkicserélődési idő nő) a Hévízi-tó pangó víztereiben a biotekton és plankton fotoszintetizáló szervezeteinek mennyiségi növekedése és kellemetlen hatása főként a nyári időszakban már jelentkezhet (algabőr kialakulás és -felszakadás, vízzöldülés stb.). A parti sávban a kénciklus folyamatai biogcn jellegűek, a „stromatolit" jellegű biotektonhoz kötöttek, határozott, főként a fény által limitált szezonális ciklusuk van. Ennek teljes felderítése csak éves mérések alapján lehetséges. Az már most megállapítható, hogy a kráter és a parti sáv kénforgalma élesen különbözik egymástól. Ezt a parti sávból kimutatható szervezetek is bizonyítják. A kemolitotróf kénoxidálók (Thiobacillus ós Beggiatoa spp.) mellett megjelennek a fototróf kénbaktériumok (Chlorobium ós Chromatium spp.)'a kenés a szulfátredukálók (Desulfovibrio és Desulfotomaculum spp.) és a fotoszintetizál6 prokarióta algák (Oscillatoria spp.) is. A Chlorobiumok bakterioklorofillja a-klorofillkónt merhető (abszorpciós maximuma 653 nm -nól van), a szulfátredukálók pedig a Wilson agáron Clostridiumkónt jelentkeznek. A felszín közeli biotektonon a fonaUis algák (Cladophora és Spirogyra spp.) tömeges jelentkezése szintén új jelenség, összefüggésbe hozható a parti sáv egyre elkülönülő vízminőségével. A vízhozam csökkenése a kráterhatás „beszűkülését" (E -c 0 mV), egyben a parti sáv '„kiszélesedését" (E vízben =-50 m V) és a tó gyógyhatásának csökkenését okozza. Az eredeti vízhozam visszaállítása az egyre jobban eltérő vízminőségű parti sáv visszahúzódását eredményezné. 5. Összefoglalás A Hévízi-tó sajátságos vízminősége és a víz gyógyító hatása a vízben levő redukált kénvegyületek mennyiségétől függ. A forrásbarlangból a kráterbe kerülő forrásvíz egyedülálló módon egyszerre tartalmaz szulfidot (S 2-~4 mg-dm3) és oxigént (0.,~2 mg-dm3). A vízhozam csökkenésével (bányászati tevékenység) a szulfid mennyisége is csökken (2. táblázat). Az oxigén mennyiségét a megnövekedett tartózkodási idő miatt főként a diffúzió és az algásodás mértékétől függő primer produkció növeli (1. és 2. táblázat). A kráterben lejátszódó, főleg kémiai jellegű szulfidoxidáció a szulfid és az oxigén mennyiségétől függően különbözően oxidált kénvegyületeket eredményez (S°, S 20 3 2-. S(y-, S0 4 2~ stb.). A vízhozam csökkenése és tartózkodási idő növekedése miatt a redukált kénvegyületek mennyisége is csökken. A különböző kénvegyületek mennyiségét a víz redoxpotenciálja (E) jól jelzi (l.,2. és 3. ábra). A tó eredeti állapotára (450—600 dm 3-s _ 1 vízhozam) a redukált kénvegyületek miatt a kis redoxpotenciál (E<0 mV) volt jellemző. A csökkenő vízutánpótlás (jelenleg 300 dm 3 -s1) következtében a redukált kénvegyületek mennyisége is csökkent, a kis redoxpotenciál (E<0 mV) már csak a kráter fölött, illetve közvetlen közelében (0,6 ha) mérhető. További csökkenés (prognosztizált 230 dm 3-s _ 1) esetén a kis redoxpotenciállal (E<0 mV) jellemezhető terület még jobban beszűkűl (0,2 ha). Az eredeti vízminőség eltűnésével egy időben a főként oxidált kénvegyületeket tartalmazó, nagyobb redoxpotenciálú (E>50 mV) parti sáv (4. ábra) hatása egyre jobban és egyre nagyobb területen érvényesül (planktonikus algásodás és „stromatolit" jellegű üledékbevonat). A tó vizének gyógyhatása a hőfok mellett főként a redukált kénformákhoz és a kis redoxpotenciálhoz (E<0 mV) kötött, A tó egészében a kis redoxpotenciál (E < 0 mV) csak az eredetit megközelítő vízutánpótlással (450 dm 3-s _ 1) biztosítható. Az eredeti állapot visszaállítása a szulfidoxidáció kémiai jellege és az ezt kísérő kemolitotróf kénoxidálók primitív volta miatt, gyors regenerálódást eredményezne. Irodalom Brock, T.D., 1978. Thermofilic microorganismus and life at high temperatures. p. 255—302. SpringerVerlag. New York. Inc. New York. Erdey, L., 1958. Bevezetés a kémiai analízisbe. Tankönyvkiadó. Budapest. Oorzó, Oy., 1986. A Velencei-tó vízutánpótlásának biológiai szabályozása. MHT. VI. Hévíz, I I. szekció. 20—31. fíorzó, Gy., 1988. A Velence-tavi Madárrezervátum tápanyageltávolító hatásának vizsgálata. Kut. jelentés, tsz: 604/K KDT KÖVI7AG. Gyarmati, ./., 1988. Tósors orvosszenimel Búvár 1988/ 10. KGST,. 1976. Egvséges vízvizsgálati módszerek. VITUKI Krumbein, W.E., Y., Cohen és M. Shilo. 1977. Solar Lake (sinai). 4. Stroniatolitic cyanobacterial mats. Limnol Oceonogr. 22. 635—656. Pfennig, N. ós Biebl, H., 1976. Desulfuromonas acetoxidans gen. nov. and sp. nov., a new aerobic sulfurreducting acetate-oxidizing bacterium. Arch. Microbiol., 110. 3—12. Stumm, W. és Morgan, J.J., 1970. Aquatic Cheinistry. Wiley Interscience. New York. VITUKI, 1988. A Dunántúli-középhegységgel kapcsolatos feltárás ós órtékelós. Kut. jelentós, tsz: 76 II/I/791/13. VITUKI.
