Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Varga Csaba: Azbesztrostok az ivóvízben: elektronmikroszkópos vizsgálatok

112 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM 3 2 i4i28'fi" ¥S ; 258 HS 53ÍNT 1ÜV/CH 3. ábra. Cellulóznilrát-filter felülete összerepedezett reziduummal, ill. a hozzá tartozó röntgenspektrum 4. ábra. Ivóvízből származó kb. 35 fim-es rostköteg és röntgenspektruma. A fényképfelvétel minőségét a PK-filter feltöltődése erőteljesen lerontotta. A talált rostkötegeket spektrumaik alapján krokidolitnak azonosítottuk. Kémiailag tiszta formában környezeti mintákban az azbeszt ritkán fordul elő, különböző fémnyomok (leggyakrabban: Ni, Cr, Al, Mn) mindig szennyezik (Mossman és Craighead, 1981) sokkal erősebb volt, amely a megfigyelést „csak" zavarta, a fényképezést azonban szinte lehetetlenné tette. A töltődés ismert ellenszere — a fémes begőzölés — viszont az analízist zavarta volna, így ezt mellőztük. A további vizsgálatok során esetleg a széngőzölés látszik járható útnak. 4. Megbeszélés EM-vizsgálataink során AC-távvezetékünk végpontján, a mérsékelten agresszív jellegű ivóvízből krokidolit rostokat azonosítottunk. Eredményeink csak kvalitatívak, ezek alapján tényleges koncentrációbecslést nem adhatunk. Feltételezhető azonban, hogy a rostkoncentrációk értékei a 10

5—10

2/1es tartományban helyezkednek el. Reális koncentrációbecslést elősegítő eredményeket csak adekvát TEM-technikától várhatunk s ehhez feltétlen módszertani továbblépésre lesz szükség. A rostkimosódás mértéke az irodalmi adatokhoz képest így is megnyugtatóan alacsonynak tűnik. Ez újfent felhívja a figyelmet az agresszivitási index korlátozott érvényességére a rostkimosódás előrejelzésében. A SEM-technika továbbfejlesztése is indokolt. Bár mennyiségi analízisre nem javasolható, mert a kisebb rostok könnyen elvesznek a háttérszennyezésben, továbbá az elemi fibrillumok kimutatásához felbontóképessége nem elégséges, minőségi vizsgálatra viszont — röntgen-mikroanalízissei kombinálva — igen megfelelő.