Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Sárváry István–Csepregi András–Izápy Gábor: Javaslat a Hévízi-tó hozamának növelését szolgáló vonalmenti karsztvíz visszatáplálás megvalósítására

SARVARY et al.: A Hévízi-tó hozamának növelése 97 Regressziós kapcsolafbi' számított hozamok (LorbererAt Köbözéssel ésVANFOS műszerrel mért hozamok Modellvizsgálatbót előrejelzett vízhozamok visszatáplálás nélkül 300 l/s s* a —ro 2. ábra. A Hévízi-tó évi átlagos vízhozama 1952—2000. — valószínű, hogy a nyirádi aknakutakban felszerelt szivattyúk teljesítőképessége lehetővé teszi a tervezett szivattyúállomás elhagyását. Költségbecslés A beruházási költségeket 10 m

3/min összhozamú visszatáplálás esetére, 1989-es árszinten, igen bőven kalkulálva adjuk meg. A nyelőkutak mélységét pl. egységesen 100 méternek vettük, ami a helyszíni kitűzés során lényegesen csökkenthető lesz. A szivattyúállomás költsége szintén túlméretezett. Megnovezés Egységár Költség ezer Ft/tn millió Ft 20 km 0 400 acélcső szerelvényekkel és fektetéssel 11,5 230 12 km 0 300 mm acélcső szerelvényekkel és fektetéssel 8 96 11 rlb 0 300 mm fúrás egyenként 100 m mélységgel 20 22 Szivattyúállomás 10 ni

3/min hozam továbbítására, 200 m emelőmagassággal, épülettel, járulókos beruházásokkal (esetleg elhagyható) 144 Összesen: 492 A visszatápláló mű megvalósítási költsége tehát közel 500 millió Ft, a szivattyúállomás elhagyása esetén kb. 350 millió Ft. Az üzemköltség ehhez képest elhanyagolható. A Hévízi-tó hozama a visszatáplálás megkezdését követő első évben már jelentősen emelkedne, és alacsony beszivárgású évek esetén is meghaladná a küszöbértéknek tekintett 300 liter/s-ot. Az 1993. december 31-ig tervezett nyirádi bányavízemelés — a visszatáplálás megvalósítása nélkül —- a modellvizsgálat szerint a Hévízi-tó további 50—60 liter/s hozamcsökkenését eredményezné. Viszonylag kicsi ugyanis a valószínűsége annak, hogy az utóbbi 20 év átlagos beszivárgását jelentősen meghaladó beszivárgást produkáló időszak következne, ami elősegítené a tó hozamának 300 liter/s körüli stabilizálódását. A tanulmány leadását követően néhány olyan esemény történt, amelyek kimenetele lényegesen befolyásolja a fent leírtak érvényességét: — A Kormány 1989. áprilisában nyilvánosságra hozott döntése szerint a nyirádi bányák vízkiemelését 1990. év végére jelentősen csökkenteni kell. 1991. januárjától kezdve a nyirádi körzetben csak a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat által igényelt vízhozamot fogják emelni (kb. 60—80 m

3/min). — A DRW újra megfogalmazta azt a régebbi javaslatát, amely szerint a Nyirádtól Hévízig, megépült, a Keszthelyi-hegységet délről megkerülő regionális ivóvízvezetéket ki kell egészíteni egy olyan második regionális vezetékkel, amely a Keszthelyi-hegységet északról megkerülve körvezetéket alkotna a meglévő vezetékkel. Ennek nyomvonala nagyjából megegyezik az általunk javasolt gerincvezeték nyomvonalával. Az újonnan épülő nyomóvezeték tehát lehetővé tenné egyrészt az ivóvízellátásnak a térségben egyre szorítóbb igé-