Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
1. szám - Kiss István: A pusztaföldvári Harangos-ér vízfeltörései
60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 1,. SZAM -ain is jellegzetesen megemelkedtek a talajvízszintek. (4) Az 1966 és 1967. évi elárasztások egybeestek az Alföldnek jóformán az egészére kiható nagy belvízjárás elárasztásaival. Külön is érdemes megemlékezni az 1942. tavaszán tapasztalt hatalmas méretű elárasztás eseményeiről. Az 1941-ben kezdődő, 1942-ben kiteljesedő áradás a környéken több ezer ha-t károsított, és Pusztaföldvár községen kívül még Orosháza város lakóházait is veszélyeztette. Személyesen tanulmányoztam az elárasztásokat. Az Orosházát kelet felől töltésekkel védő lakosok Pusztaföld várt ós a Harangos-eret emlegették az árvíz forrásaként. A Göbölyhajtó út nem volt járható, a víz 1 m—1,5 m magasan ellepte. A víz elvonulta után, 1942. júliusában ismét jártam a Harangos-ér mellékén. Három olyan helyet is láttam, ahol vízfeltörési nyomok voltak. Ezeket a helyiek ,,források"-nak nevezték. 1963. augusztus 22-i ottjártamkor ugyanezeken a helyeken a szárazság ellenére is nedvesedések voltak észlelhetők, s a 8,2 pH-jú talajfelületen kékes- vagy feketészöld talajvirágzásos foltok sorakoztak. Ezeket az Oscillatoria brevis Kiitz., a Phormidium tenue (Menegh.) Gom., és a Lyngbya lutea (Ag.) Gom. algafajok hozták létre (Kiss, 1938, 1968). Érdekes, hogy a talajvirágzás foltjai nem következetesen követtek minden régebben ismert vízfeltörési helyet: a „Forrás halom" keleti lábánál 1963-ban pl. nem volt foltosodás. 3. Magyarázatok az cl önt ősi jelenségekre Több szakirodalmi értékelés egyetért a földműves lakosság megfigyeléseivel, amelyek szerint a belvízi elöntéseket „vízfeltörések" is táplálják a Harangos-ér mellékén (Sümeghy, 1942, 1944; Kreybig, 1956; Rónai, 1956, 1961, 1985). Kreybig pl. id.m. 635. oldalán kifejti, hogy 1942-ben a károkat okozó vizek nem a mélyebben fekvő folyóvölgyekben keletkeztek, hanem a térszínileg magasabb, kitűnő vízvezető és vízbefogadó képes1. táblázat A Haraiiffos-ír Göbölyhajtó úti szakaszának vízjárása 1918—1976 A különböző vízállAsú időszakok időtartama Vízállás nyári időszakban A különböző vízállAsú időszakok időtartama Magas Közepes Alacsony Kiszáradt 1. 1918—19 + 2. 1920—25 + 3. 1926—29 44. 1930—33 + 5. 1934—38 + 6. 1939—40 + 7. 1941—42 8. 1943—44 + 9. 1948—52 + 10. 1953—54 if 11. 1955 + 12. 1956 + 13. 1957—59 14. 1960—62 + 15. 1963—65 + 16. 1966—67 + 17. 1968—73 + 18. 1974—76 + Mctjjegt/zés: Magas vízállás: A vi?, a Göbölyhajtó út jelentős részét elöntötte, vagy a medret teljesen kitöltötte. Közepes vízállás: A tómeder nagyobb részt vízzel telt. Alacsony vízállás: A meder nagyobb része szárazra került. ségű Békés—Csanád-i löszliáton. A belvizes területek elöntési vízmennyiségeit nem lehetett magyarázni egyedül csak a helyben hullott csapadék mennyiségeiből. Kreybig utalt a vízfeltörések tanulmányozásának fontosságára. Hónai adatai segítségével megállapítható, hogy a Harangos-érnél tapasztalt elöntési jelenségek 1. táblázatban feltüntetett időszakai a környéki talajvízszintek szélsőségesen magas víz járási időszakaival estek egybe. 1956. koranyarán a Harangos pusztai vízáradás megelőzte a békéscsabai talajvízészlelő kútban tapasztalt vízszintemelkedést. Saját megfigyeléseim Sümeghy, Kreybig és Rónai eredményeit megerősíteni látszanak, ami szerint a Dél-Tiszántúl legjobban kifejlődött magas talajvizű övezete Dombegyháztól—Orosházáig, majd innen délies irányba csapva Békéssámson—Csanádpalota felé vonul. Ez a terület a változatos formájú vízfeltöréseknek igen jellegzetes területe. Ebbe tartozik bele a Harangos-ér és Kardoskút—Pusztaközpont is, de ettől valamivel északabbra még Kakasszék vidéke is. A talajvízészlelő kúthálózat, amelynek első tagjait még a 30-as években, zömét az 50-es években telepítették, lassan kezd már elegendő adatmennyiséget nyújtani ahhoz, hogy a vízfeltörés jelenségeivel kapcsolatos talajvízszintváltozásokat statisztikailag is értékelni lehessen, összehasonlítva más területek jellegzetességeivel. E nyomon haladva pontosabban elhatárolhatók lehetnek a talajvízutánpótlás fajtái szerinti körzetek. 4. Összefoglalás Alföldünkön vannak olyan területek, amelyeken a belvízképződésben a vízfeltöréses talajvíztáplálás jeleritősége — elsősorban a nagyobb vízelárasztások időszakaiban — lényeges. Jellegzetesen vízfeltörésesnek mondható Békés megye déli fele, amelyen belül a Pusztaföldvár melletti Harangos-ér megfigyelése alkalmat adott a jelenség igazolására és közelebbi tanulmányozására. Irodalom • Kiss /., 1938. Békés vármegye szikes vizeinek mikrovegetációja, I. Orosháza és környéke. Folia Gryptogamica 4: 217—266. Kiss /., 1968. Vízfeltöréses („forrásos") talaj felületek vizsgálata a Dél-Alföld szikes területein, különös tekintettel a mikrovegetáció tömegprodukciós kialakulására. — Untersuchung von Wasseraufbruch („Quellenhaltigen") Bodenflächen in den natronlialtigen Gebieten der Südlichen Grossen Tiefebene Ungarns mit besonderer Berücksichtigung der Entwicklung von Mikrovegetations-Massenproduktionen. — Szegedi Tanárképző Főiskola Tud. Közi., p. 3—38. Kreybig L., 1956. Az agrotechnika tényezői és irányelvei. Akadémiai Kiadó, Budapest. Hónai A. 1956. A magyar medencék talajvize. MÁFI évkönyve, 46: 1—245. Hónai A., 1961. Az Alföld talajvíztérképe. A MÁFI alk. kiadványa, Budapest, p. 102. Hónai A., 1985. Az Alföld negyed időszaki földtana. MÁFI- és Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Sümeghy, J., 1942. Der geologische Aufbau des Alföld und der Aufbruch der Binnengewässer. Hidrol. Közl. 22: 367—380. Sümeghy J., 1944. A Tiszántúl I— II., Budapest, 1944. Kézirat beérkezett: 1988. március 15. Közlésre elfogadva: 1988. május 30.
