Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Déri József: A Duna jeges árvizei évezredünkben

154 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ

ÄM 3. ábra. Töltésszakadásokat okozó jégtorlaszképzödési helyek változási folyamata a magyarországi Duna-szakaszon zad első felében, jelentős mértékű (25%-os) állójégidőtartam-csökkenés következett be. A magyarországi vizsgált Duna-szakaszon kimutatott, viszonylag nagyobb mértékű javulás a XX. század elejére befejezett folyamszabályozási hatásoknak is tulajdonsítható (3. ábra). Elsősorban a jégjárás szabályozását és a jeges árvizek elleni védelmet szolgáló, XIX. századbeli (főként 1846—1870 között megvalósított) dunai folyamszabályozások általában a helyi érdekeket szolgálták, az árvédelmi gátak változatos méretekkel épültek. Vásárhelyi a XIX. század elején felismerte azt a hatásmechanizmust, amely szerint a töltésezés és ármentesítés következtében az árvizek tetőzési szintjei növekednek. Kimutatták, hogy a gyenge és egyenlőtlen biztonságú árvédelmi gátak védőláncán a jeges árvizek miatt, nagyszámú gátszakadás következett be és jelentős területeket öntött el a jeges árvíz (4. ábra). A gátszakadások statisztikai elemzése alapján Babos (1953) rámutatott, hogy „a rendszeres árvédelmi munka megindításától kezdve, az épülő védvonalak hosszának növekedésével szaporodott a gátszakadások száma, mert egyidejűleg nőtt bekövetkezésük valószínűsége". Megállapítását az 1954-ben bekövetkezett jégmentes és az 1956. évi jeges árvíz igazolta. A XIX. és XX. század két, legpusztítóbb jeges dunai árvízi eseményének összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a gátszakadásos jeges árvizek által károsított árvízvédelmi művek és elöntött területek súlypontja a folyam déli szakaszára helyeződött át (5. ábra). 4. ábra. Elöntött területek és gátszakadások a Duna magyarországi szakaszán A magyarországi Duna-szakasz jégjárásának megváltoztatását is szolgáló hazai vízi munkálatok eredményességét és folyami hőháztartás-módosító beavatkozások hatását jól érzékelteti a 2. táblázat, amely a XIX. és XX. század legkeményebb teleinek jégjárási jellemzőit foglalja össze. A XIX. századra vonatkozóan csak az 1838-as kataszrofális dunai jeges árvízi évnél keményebb telű évek, a XX. század esetében csak az 1956-os jeges dunai árvízi évnél hidegebb telű évek szerepelnek. A 2. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy — a XIX. században kialakult 6 jeges árvíz mindegyike töltésszakadást eredményezett; — a XX. században 4 alkalommal alakult ki az 1938as jeges árvízi évnél keményebb tél, közülük 2 esetben keletkezett töltésszakadásos jeges árvíz; — az 1956. évi, súlyos dunai jeges árvíz az 1938. évihez viszonyítva, enyhébb telű évben keletkezett; — a XX. században 10 alkalommal észleltek az 1956. évinél keményebb telet, közülük 3 esetben keletkezett töltésszakadásos jeges árvíz. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az 1960-as években végrehajtott folyamszabályozás és jég-