Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. III. rész. A kórokozó viselkedése fertőtlenítőszerekkel szemben
ANDRIK P.: Giardia lamblia 93 Összefoglalva, a vízeredetű giardiázisok, valamint a laboratóriumi vizsgálatok alapján a giardiák klóros inaktiválásával kapcsolatban megállapítható, hogy (1) A Giardia ciszták — más mikroorganizmusoktól eltérően — klórral szemben rezisztensebbek, és a vízkezelési gyakorlatban baktériumok és vírusok ellen általánosan használt klóradagok a ciszták elpusztítására teljes mértékben hatástalanok; (2) A klórhatást befolyásoló paraméterek közül a pH, de különösen a hőmérséklet meghatározó a ciszták inaktiválásához szükséges klórmennyiség és behatási idő megválasztását tekintve. A klórhatás éppen abban a 0—10°C közötti hőmérsékleti intervallumban a legrosszabb, mely a Giardiajárványos területekre jellemző. A lelassult reakcióhoz párosul a ciszták nagyfokú életképessége ezen a hőmérsékleten; (3) A ciszták klórrezisztenciáját kifejező G-t' szorzat a vízfertőtlenítési gyakorlatban elősegítheti az alkalmazandó klórkoncentráció és expozíciós idő megállapítását; (4) A kötött klórformák a cisztákra kevésbé hatékonyak, mint a szabad klór és (5) A tünetmentes ürítőkből és a betegekből származó ciszták klórrezisztenciája között nincs különbség. A ciszta kora növeli a klórral szembeni ellenállóképességet. 3.2. Ózon 1984-ig meglelletősen kevés tanulmány született a protozoa ciszták ózonos inaktiválására. Newton és Jones (1949) Entamoeba histolytica cis/.ta 98—99%-os elpusztítását pH 7,5—8,0-on, 19 °C-os hőmérsékletű csapvízben 0,7—1 mg/l ózonkoncentrációval 5 perc alatt érte el. Szerzők nem találtak szignifikáns különbséget a 10 °C és 27 °C hőmérsékleten végzett ózonos inaktiválás között. Az ózon ciszticid hatását G. lamblia, G. muris ós Naegleria gruberi cisztákra Wiekramanayake et al. (1984 a ós b, 1985) vizsgálták kimerítően. A laboratóriumi kísérletekből az alábbi következtetések vonhatók le. 1,0 -=> 0,01 a N ói C 0,001 0 2 í 6 6 10 behatási idő, perc 4. ábra. Giardia muris ciszta inaktiválása ózonnal, 15 °C-on, pH 7-en. (Wiekramanayake et al., 1984a) 3.2.1. A hatékony ózonkoncentráció és az expozíciós idő A 4. ábrán a G. muris ciszta inaktiválása látható 3 különböző ózonkoncentrációval. 15°C-on, pH 7-en, 0,054 mg/l ózon hatása 10 perc alatt sem teljes, míg 0,14—0,25 mg/l-es ózonkezeléssel, 2 perc behatási idő után a ciszták túlélése igen csekély. Az N/N u hányados összefüggése az ózonizálás idejével csak a kezdeti késleltetési szakasz után lineáris, a Watson-egyenlet azonban az ózonos fertőtlenítésre is alkalmazható. így a C -t' —k összefüggés (ahol C az ózonkoncentrációt jelenti mg/l-ben, t' az ózon hatóidejét egy meghatározott pusztítási %-ra percben) a mikroorganizmus ózonnal szembeni rezisztenciáját fejezi ki. Az átlagos C-t' szorzat a ciszta 99%-os inaktiválására G. lamblia esetében 0,17 (25 °C-on) ill. 0,53 (5 °C-on), G. muris esetében 0,27 (25 °C-on) ill. 1,94—1,96 (5 °C-on) volt, azaz a G. muris, csakúgy mint klórral szemben, ózonnal szemben is rezisztensebb a G. lambliánál, s ez utóbbi kísérleti modelljeként használható. Itt jegyezzük meg, hogy az ózon közismert „minden vagy semmi" fertőtlenítő hatását nem észlelték (nyomait talán a késleltetési szakaszban kereshetjük?). Baktóriumok, baktóriumspórák, vírusok ózonos kezelésekor ugyanis létezik egy „kritikus" ózonkoncentráció, mely alatt alig mérhető, felette pedig teljes a pusztító hatás. 3.2.2. A p If hatása Az 5. ábrán a G. muris ciszták 99%-os inaktiválásához szükséges ózonkoncentrációk és behatási idők szerepelnek, 3 különböző pH értéken. A klórozással ellentélben a pH növelése az ózonnal szembeni rezisztencia csökkenésével jár. 0,3 ~ 0,1: Dl e : I 0,03-o ' 0,01 0,6 1 2 6 10 a 99%-os inaktiválás ideje,perc 5. ábra. A pH hatása a Giardia muris ciszta ózonos kezelésére 25 °C-on. (Wiekramanayake et al., 1984a) Az ózonhatás pH-órzókenysóge egyébként tesztorganizmusokkónt más ós más: pl. a Mycobacterium fortuitum rezisztenciáját a pH változása nem befolyásolja ( Faroog et al., 1977), a polio I. ós echo I. vírusok rezisztenciája a pH növelésével csökken (Boy et al., 1982), míg a Naegleria gruberi-é növekszik ( Wiekramanayake et al., 1984 a). Az Entamoeba histolytica ciszta rezisztenciája pH 6 ós 9 között nem változik, de pH 5-nél csökken (Kessel et al., 1944).
