Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Szilágyi Endre–Harkay Máté: Árhullám a Zalán 1987 augusztusában

SZILAGYI E.-HARKAY M.: Árhullám a Zalán 71 Az alsó talajréteg feltöltődése kb. 5 nap alatt ment végbe, ami 14 mm/nap függőleges irányú vízmozgást jelent. Az ennek következményeképpen a 0—50 hu között felszabadult pórusteret töltötte meg az esővíz. Mivel további víz beszivárgására nem volt lehetőség, megbecsülhetjük, mekkora lefolyási többlet származott volna a Zalaegerszeg alatti részvízgyűjtőkről, ha ezeket is 134 mm csapadék érte volna. Meghatározhatjuk az erre a terhelésre jellemző, a részvízgyűjtők viselkedésének reális összehasonlítására alkalmas lefolyási tényezőket Eredményül: (/) Zalaegerszeg—Zalabúr között 19,2 millió ni

3 többleti lefolyás ús a rész ví/.gy fi j tőre 0,32 lefolyási tényező; (2) Zalabér—Zalaapáti között 13,4 millió ni

3 többleti lefolyás és a rész vízgyűjtőre 0,34 lefolyási tényező adódott. Ezeket az adatokat az 5. táblázatban lévőkkel összevetve megállapít hat juk, hogy ugyanazon csapadék és talajtelítettség mellett a legnagyobb lefolyási tényező a Zalalövő feletti vízgyűjtőt jellemzi, a további részvízgyűjtők lefolyási tényezői ennél kisebbek és egymástól csak kismértékben különböznek úgy, hogy a legkisebb érték a Zalaegerszeg—Zalabér közötti területen van. 2.2.4. A tetőző hozamok valószínűsége A Zala nagyvízi hidrológiai viszonyainak számszerű jellemzésére először 1980-ban, a Vízgazdálkodási Kerettervhez kapcsolódóan tettünk kísérletet 1979-ig tartó adatsorokkal. Most részben a régebbi zalabéri vízhozamgörbe hibája, részben a 8 évvel megnövekedett adatsor indokolttá tette a feldolgozás megismétlését. A két hosszú idejű lefolyási adatsorral rendelkező mérce, Zalabér és Zalaapáti jégtől nem befolyásolt éves nagy vízhozamainak feldolgozási eredményei a 6. táblázatban találhatók. Az adatsorokra az ADUVÍZIG Számítóközpontjában a mai gyakorlatnak megfelelően normális, lognormális és (jtím&eZ-eloszlásfüggvényeket illesztettek. Külön feldolgoztuk az 1962—86. közötti ós az 1962—87. közötti adatsorokat annak érdekében, hogy vizsgált árhullámunknak a statisztikára gyakorolt hatása kitűnjön. 6. táblázat Zalabír és Zalaapáti éves jégmentes nagyvizliozanminak vizsgálati eredményei hómo 'eni Éves nagyvízho- Illeszkedés p % valószínűségi nagyvízÁllomás Idősor hossza t&sa^l— zamokra illesztett mértéke hozamok (m

3/s) L(Z),~% függvény 1—L(Z), % J 3~~ iö Zalabér 1902—80 3 Gumbel 31 188 150 109 lognormális 69 178 135 93 1962—87 6 Gumbel 59 213 170 122 lognormális 83 212 157 105 Zalaapáti 1952—86 38 Gumbel 58 112 91 68 lognormális 96 119 92 65 1952—87 49 Gumbel 74 123 100 74 lognormális ~ 100 131 100 69 1952—79 Gumbel 95 121 98 73 lognormális ~ 100 130 103 70 A táblázat néhány olyan tényre hívja fel a figyelmet, amellyel területünkön a gyakorló hidrológus többször találkozik. Szembetűnő az adatsorok statisztikai szempontból kétes homogenitása, különösen Zalabérnél. Ez annak ellenére van így, hogy a hozamok meghatározásánál a rendelkezésünkre álló összes tényezőt igyekeztünk figyelembe venni. Hasonló inhomogen itást tapasztaltunk az éves közép vízhozamok ugyanezen időszakra vonatkozó adatsoránál is. Alapvető oknak a két részidőszak eltérő csapadékosságát tartottuk (Szilágyi, 1987). Bár a nagy árhullámok kialakulása ésazéves csapadékok közötti oksági kapcsolat bizonytalan, a 2. táblázat is azt mutatja, hogy Zalabérnél az időszak első felében 8 évben, a második felében pedig csak 4 évben volt 200 cm vízállást meghaladó árhullám. Végeredményben a közép vízhozamhoz hasonlóan most is természeti tényként célszerű elfogadni a homogenitás statisztikai hiányát. A 10 000 km

2-nél kisebb vízgyűjtő területű vízfolyásokon elvi okokból elsősorban a Gumbel-féle eloszlásfüggvény használatát ajánlják (Zsuffa, 1984). Zalabéri adatsorunk grafikus eloszlástípus vizsgálata azonban ezt a lehetőséget kizárja. Ezért mindkét állomásra a lognormális eloszlást fogadtuk el. Végül el kell dönteni, hogy az 1987. évi árhullámot, amely az eddigi legnagyobb, de a tanulmányozott két mérceszelvényben nem kirívóan magas hozamú volt, figyelembe vegyük-e a statisztikai feldolgozásnál. A magas csapadékterhelés és a feltalaj szélsőségesen magas víztelítettségének egybeesésére való tekintettel az 1986-tal bezáródó adatsorokból kapott eredmények alapján állítottuk össze a 7. táblázatban mérceszelvények irányadónak elfogadott nagy vízhozamait. 7. táblázat Víz méreeállo mások elfogadott nagy vízhozamai Állomás P' % valószínűségi nagyÁllomás vízhozamok (m

3/s) 1 3 10 Zalalövő 71 54 37 Zalaegerszeg 113 85 58 Zalabér 180 135 93 Zalaapáti 120 92 65