Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
1. szám - Szalai György: Szemlecikk: A domb- és hegyvidéki melioráció időszerű kérdései
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 11,. SZAM ez az (1) egyenletben A helyébe írható, a az egyenlet átalakításával T np _ RKLS alakra jutunk. Ha a nem változtatható tényezők helyszíni értékeit behelyettesítjük, és az egyenletet CP-re megoldjuk, azt a maximális CP értéket kapjuk, amit e szorzat adott helyen felvehet. Ennek alapján dolgozták ki az új eróziós osztályozási rendszert. A fenti hányados reciprok értékét erózió érzékenységi indexnek (ESI) nevezték el, az osztályozás kategóriáit pedig a következőképpen definiálták : (i) nem erózióérzékeny RKLS/T < 2, (ii) erózióérzékeny 2 <RKLS/T <15, (iii) erősen erózióérzékeny RKLS/T 15. Az 1/a. ábra AE vonala a változtathatatlan fizikai határértékeket mutatja (teraszok nélkül) olyan talajnál, amelynél az RKLS IT értéke 8. Amennyiben 1T, vagy 2T, vagy 3T a célkitűzésünk akkor a művelési módokat úgy kell megválasztani, hogy CP értéke 0,125-nél (D pont), 0,25-nél (C) ill. 0,375-nél (B) kisebb legyen. A talajvédelmi eljárások is hasonlóan alakíthatók. Például a „Kukorica övezetben" hagyományosan termesztett kukorica C tényezője 0,36, melioráló művelés nélkül (P — 1) (Hb. ábra, A pont). Adott 0,36-os CP-érték és 2T (B pont) elérendő talajveszteség esetén, a nomogram szerint 5,6 vagy ennél kisebb ESI értékű talajoknál elérhető a 2T. Szintvonalas műveléssel (P = 0,6) a CP-tényező 0,22-re csökkenthető (D pont). A 0,22-es CP-vei a 2T (E pont) az RKLS/T 9,l-es értékével érhetőel. A nomogram még jobban használható, ha a termesztési és művelési módokat a CP-skála szerint állapítják meg, és így építik be a nomogramba (He. ábra). Az 1/c. ábrán bemutatott termesztési és művelési mód kombinációkat a nomogram CP skálájához állapították meg, az EPIC modellben (Erózió-Termékenység-hatás számító modell) használt átlagos USA értékeket alkalmazva, amely modell az 1985-ös Természeti Erőforrások Védelme program keretében készült. Az EPIC modellt 12 növény(termesztés)-művelés variáció szimulálására használták 8 talajcsoportra 168 fiziográfiai régióban. Regressziós eljárással kiterjesztették a rendszert, hogy az eljárások változatainak teljes adatrendszerét biztosítsák. A modell regionális specifikus C tényezőket is tartalmaz, lehetővé téve a nomogram regionális alkalmazhatóságát. Lényegében az elmúlt évtizedben Afrika különböző államaiban is megkezdődtek az eróziós kutatások, elsősorban a területek lakosságeltartó képességének fokozása, illetve a leromlás megakadályozása érdekében. E kutatások egy része ugyancsak az általános talajveszteség-becslési egyenlet helyi alkalmazhatóságának a megteremtésével, és az erózió megakadályozásának különböző lehetőségeivel foglalkozik. E kutatásokról, és ezek eredményeiről számolnak be Amphlett (1984) 3. tábláza A növénytermesztési tényező (C) értéke négy év tenyészidőszakában Kenyában* Talaj veszteség [t/ha -év] Év kukorica kukorica Év ugar szántással forgatás nélkül növényi maradvánnyal 1981 77,6 67,4 1982 15,7 4,2 1982 1983 126,7 57,5 100,0 13,5 40,0 1,9 Átlagos C-tényező: 1,0 0,82 0,24 0,23 * Onslad, Kileve, Ulsaker (1984) nyomán Malawiból, Elwell (1984) Zimbabwéből, Onstad et al. (1984) Kenyából, Collínét és Valentin (1984) Elefántcsontpartról, Felső-Voltából, illetve Nigerből. Közülük itt most csupán Onstad et al. (1984) kutatásait idézzük, akik az egyenlet négy tényezőjével (E, K, G, P) foglalkoztak. A P tényező átlagos értékét 0,66-nak találták, a K talajerodálhatósági tényezője pedig 0,0314 [t • h/MJ • mm]-nek adódott. A C tényezőre vonatkozó kísérleteik eredményét a 3. táblázat mutatja be. Ezenkívül úgy találták, hogy az El30 értéke elegendő a talaj veszteség előrejelzéséhez. Foster és Highfill (1983) a P tényező értékeit teraszokon vizsgálták, abból a célból, hogy a teraszok okozta talaj veszteség-csökkenést becsüljék. A P tényező értékét résztényezőkre bontották, és az egyenletet így írták fel: A — RKLSCP cP,P v, (2) ahol P c a rétegvonalas művelés résztvénvezője, P, szalagos-sávos művelés résztényezője, és P„ a hordalékszállítás résztényezője. Ezek értékeinek meghatározásával és alkalmazásával lehetővé tették az egyenlet taraszozott területeken való alkalmazását. Több kutatás foglalkozik az általában összevontan kezelt LS lejtőtényező értékének pontosításával. Wilson (1986) ennek meghatározására kínál új, számítógépes módszert. Castro és Zobeck (1986) az LS értékeit homorú és domború, valamint egyenes lejtőkre hasonlították össze, miközben a lejtő hosszát és esését, valamint a lejtőt osztó szakaszokszámát változtatták. Az 7y<SÍ-órtók állandó esés mellett általában nőtt a lejtő hosszával, viszont növekvő esés és állandó hossz esetén a következő sorrend alakult ki: homorú <egyenletes -= összetett <domború. Táblázatokat állítottak össze az LS-tényez.ő különböző lejtőprofilok esetében szükséges korrekciójára. Az ismertetett, s legáltalánosabban alkalmazott (1) általános talaj veszteség-becslési egyenlet mellett természetesen még számos összefüggés van forgalomban hasonló célú alkalmazásra. Ezeket a magyar irodalomban Salamin (1982), majd Bukovszky és Antálné Angster (1984) legutóbb pedig Nováky és Benedek foglalták össze. Nováky és Benedek összeállítását a 4. táblázat tartalmazza. A táblázatban szereplő egyenletekről megállapítható, hogy azok általában ugyanazokkal a tényezőkkel, illetve a tényezők valamelyikével számolnak, amelyek-
