Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

KÖNYVISMERTETÉS 63 is érthetőséget és tisztánlátást teremt az olvasó előtt. Ezért a könyv nemcsak gyakorló szakemberek, hanem egyetemi hallgatók számára is kiválóan alkalmas. A könyv angol nyelvezete rendkívül világos ós érthető, ezért arra is alkalmas, hogy az angol nyelvben kezdők azt sikerrel forgassák. Meggyőződésem, hogy a könyv a tudományos világban osztatlan sikert fog aratni, s ezzel hirdeti nemcsak Mosonyi Emil professzor elévülhetetlen érdemeit, hanem egyben emeli a magyar tudomány nemzetközi hírnevét is. Kozák Miklós Rétháti László: Probabilistic solutions in geotechnics Akadémiai Kiadó, 1988. A könyv a szerző „Valószínűségelméleti megoldások a geotechnikában" c. könyvének (Akadémiai Kiadó, 1987.) javított angol nyelvű kiadása. A 12 fejezetből álló könyv teljes terjedelme 461 oldal, amely elsőkónt nyújt felvilágosítást az angol nyelvet használó szakkörök részére a geotechnika körében hazánkban alkalmazott statisztikai eljárásokról, ezért megjelenése hézagpótlónak számít. A geotechnikában is érvényes az a megállapítás, hogy napjainkban a tudományos igényesség egyik alapvető kritériumaként kell tekinteni a valószínűségi módszerek alkalmazását. A talajok alapvető jellemzőinek rendkívül nagymértékű változatossága miatt egy adott jelenséget befolyásoló valamennyi változónak a a figyelembevétele megoldhatatlan matematikai problémához vezet (vagy éppen a megoldás gépi számítási költségei, időigénye aránytalanul nagyok a kitűzött cél hasznához képest) másrészt vannak olyan jelenségek, amelyeknél az oksági kapcsolatok rendszere ismereteink jelenlegi szintjén fel sem deríthető. Mindezek miatt a determinisztikus vizsgálati módszernek korlátai vannak. Ezért tehát minden olyan esetben amikora vizsgált geotechnikai jelenség lefolyását befolyásoló lényeges körülményeknek nem mindegyikét ismerjük, feltétlenül szükséges a matematikai statisztika ós valószínűségelmélet alkalmazása. A szerző nem törekedett arra, hogy a különböző szerzők által a geotechnikában használt statisztikai módszerek gyűjteményét adja meg, mivel az csak sablonok nyújtását eredményezte volna. Ehelyett először a statisztikai alapfogalmakat ismerteti, majd teinatikusan mutatja be a geotechnikai alkalmazásokat. így az első fejezet gyakorlatilag is jól használható adatokat közöl a nedvességtartalom, konzisztencia határok, szemcseeloszlás stb. statisztikai jellemzőiről ós azok területi eloszlásairól. A második fejezet a geotechnikában használatos eloszlásfüggvényeket mutatja be. Egyet lehet érteni a szerzővel abban, hogy ma még nincs elégséges fizikai alapunk az egyformán jól illeszkedő eloszlásfüggvények közötti választásra, ezért erre csak a gyakorlat adhat útbaigazítást. A harmadik fejezet a korreláció, regresszió, analízist ismerteti. Kár, hogy — nyilván terjedelmi okok miatt — a faktor analízis leírását tartalmazó alfejezet viszonylag rövid, mivel az eljárás igen sok vizsgálati lehetőséget rojt magában. A negyedik fejezet a statisztikai mintavétel rendkívül fontos kérdését igen részletes adatbázis alapján tárgyalja, majd az ötödik f ejezethen a talaj jellemzőinek statisztikus leírását találjuk. A hatodik fejezet az összehasonlító talajvizsgálatok kapcsán a szórásanalízi^ alkalmazását is bemutatja, majd a hetedik fejezetben tervezéshez szükséges adatok értékelésére vonatkozóan a Bayes-féle eljárást is megtaláljuk, amely a legkorszerűbb vizsgálati lehetőségek közé tartozik. Alapvető szemléletformáló jelentőségű a nyolcadik fejezet, amely a tervezési biztonság ós kockázat meghatározását mutatja be. A kilencedik fejezet a talajok teherbírását, a tizedik fejezet a terhelhetőséget tárgyalja ós figyelemreméltó uj elgondolásokat közöl a véletlen bolyongás modelljének alkalmazhatóságáról. A tizenegyedik fejezet a rózsűállékonyság elemzesónól a Monte Carlo módszert mutatja be. Végül a tizenkettedik fejezet a földmunkák minőségi ellenőrzésével kapcsolatos eljárásokat tárgyalja ós kitér a kockázat ós biztonság kérdéseire is. Összefoglalóan megállapítható, hogy a könyv sikeresen foglalja egységbe a klasszikus determinisztikus geotechnika ós a korszerű statisztikus szemléletmód révén általánosított eredményeket és egyben megalapozza a további fejlődós irányait. V. Nagy Imre Zentay Tibor—Vitális György: Magyarország talajjavító ásványi nyersanyagai. Magyar Állami Földtani Intézet, Módszertani Közlemények, Budapest, 1987. 1. (120 old.) A termőtalaj az egyik legfontosabb természeti erőforrásunk ós nemzeti értékünk, s racionális hasznosítása fokozott figyelmet érdemel. A mezőgazdaság fejlődésének útja nem az extenzív, hanem az intenzív fejlesztés lehet. A talajok javításának, a mezőgazdasági terméseredmények növelésének egyik fontos lehetősége az ásványi nyersanyagok felhasználása. A mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges ásványi nyersanyagok hazánk területén is nagy mennyiségben találhatók, elég sok helyen ahhoz, hogy szállításuk egyszerű legyen, s alkalmazásukkal általában végleges talajjavulás érhető el. A tanulmány legelőször áttekinti a földtani képződmények múltbeli hazai felhasználásmódjait. Hivatkozik többek közt Tessedik Sámuel, Szabó József, Inkey Béla, Treitz Péter, Herke Sándor, Prettenhoffer Imre vagy Egerszegi Sándor munkásságára. Utal a zeolitok ezidőszaki alkalmazására, Mátyás Ernő szerepére, illetőleg a Földtani Intézetben folyó alginitkutatásra: Jámbor Áron és Solti Gábor tevékenységére. A talajjavítás jelenlegi hazai helyzetének leírása meglehetősen részletes. A talajjavítás formáinak rövid leírása után számos térképes ábrázolás mutatja a termelékenységet gátló tényezők területi elhelyezkedését, és a javítási lehetőségeket. Táblázatos ós térképes ismertetés szól a talajjavításra számba vehető nyersanyagokról előfordulásuk, felhasználhatóságuk és ismeretessógük szerint. Foglalkozik a jellemzés az egyes nyersanyagok vegyi összetételével és egyéb műszaki jellemzőivel is. Előre tekintő az összeállításnak az a része, amely a ma még nem-, vagy csak kisebb mórtékben hasznosított nyersanyagokkal foglalkozik, részletezve a felhasználás későbbi lehetőségeit. Nagy teret szentel a tanulmány a természetes eredetű hazai nyersanyagoknak. A tanulmányt igen részletes, 9 oldalra terjedő irodalomjegyzék zárja le. A szerzők a szóles terjedelmű tárgykört dicséretes gondossággal tömörítették viszonylag rövid előadásmódba. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, nagy ós biztos ismeretanyagra kellett szert tenniük. Könyvük iránymutatás kellene, hogy legyen mind a föld-, mind a mezőgazdasági tudományon alapuló gyakorlati tevékenységek számára. Hogy a közeljövőben az lesz-e valóban, ez már nem egészen a szerzőkön, vagy azokon múlik, akik a tanulmány megjelenését elősegítették. . . Vágás István