Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

1. szám - Szalai György: Szemlecikk: A domb- és hegyvidéki melioráció időszerű kérdései

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 11,. SZAM fejlesztések távlatilag nem oldhatók meg, mivel a mezőgazdasági munkák kb. felerészben szállítást jelentenek. Örvendetes jelenség, hogy a helyi stabilizálásra alkalmas anyagok és^hulladékanyagok ilyen irányú hasznosítása iránt egyre növekvő érdeklődés tapasztalható. A kísérleti útszakaszok, de a megvalósult üzemi úthálózatok (Szécsény, Szajla, Pétervására stb.) eredményei és tanulságai egyre szélesebb körben vetik fel az alkalmazás igényét. Ehhez jó támogatást fognak nyújtani a MÉM—NAK által tervezett stabilizálással foglalkozó műszaki irányelvek. Az épített földutak vízfolyásokon (csatornákon) áthaladó szakaszainak átvezetését különböző műtárgyak teszik lehetővé. A rendelkezésre álló építőanyagoktól, és a megkívánt terhelhetőségtől függően az egyszerű átereszektől kezdve a fa- és betonhidakig mindenféle változat előfordul. Nagyobb nyílások áthidalására igen jól beváltak az előregyártott 180 cm belső átmérőjű Rocla csövek. Létesítésük igen gazdaságos, az azonos áteresztőképességű helyszíni gyártású betonműtárgy költségének csupán felébe kerülnek. Az előregyártott meliorációs kisműtárgyak egyébként hosszú idő óta a szakmai érdeklődés előterében állnak. Hajtó és Mészáros (1987) annak a fejlesztésnek néhány darabját mutatják be, amelyet a CSOMIÉP és TETA kisszövetkezet indított a meliorációban legnagyobb számban előforduló kisműtárgyak teljes előregyártására és tipizálására. Dolgozatukban tiltós csőáteresztőjüket, tiltós aknájukat, és ezek szerkezeti elemeit ismertetik. A műtárgyak nyilván érdeklődésre tarthatnak számot mind a tervezők, mind a kivitelezők részéről. 2.2. A kutatás és fejlesztés leginkább művelt területei Az erózió, s az annak megakadályozásét, illetve csökkentését célzó talajvédelem ma is világszerte széles területen folyamatban lévő vizsgálatok, kutatások tárgya. A lefolyás okozta talaj veszteség becslése, az erózió mértékére ható tényezők pontosabb ismeretének igénye a kutatások egyik, talán legnagyobb csoportjának kiinduló pontja. A lefolyás hidrológiája, a talajvédelem és lefolyás kapcsolata a másik jelentős kutatási terület. Sok kutató foglalkozik a lefolyás megszakításának lehetőségeivel, a talajművelés, talajtakarás olyan megoldásaival, melyektől a talaj- és tápanyagveszteség csökkenése várható. Külön kutatási terület az erózió térképezése, az űrfelvételek és a távérzékelés felhasználása a talajvédelem gyakorlatában. 2.2.1. A talajveszteség számítása A tervezői munkát új alapokra helyezte az 1962-ben világszerte megismert Wischmeier — Smith féle általános talajveszteség-becslési egyenlet (Wischmeier és Smith, 1963, 1965, 1978), amelynek paramétereire a kutatás hazai viszonyok között is használható adatsorokat dolgozott ki. Egyértelművé vált a még eltűrhető talajpusztulás mértéke, amelyet 15 t/ha évenkénti mértékben állapították meg, amely egyensúlyban van a talajképződési folyamatokkal. A felhasználható adatok pontosítása, illetve az összefüggés fejlesztése ma is tart. A továbbfejlesztés első lépéseit Wischmeier és Smith (1978) tették meg, amikor az 1966-ben készült kézikönyvüket felújították, és az azóta elvégzett kutatásokat is beépítették. 1981-ben megtörtént az eredetileg angolszász mértékegységben felírt egyenlet Sl-rendszerbe való átírása is. Minderről részletesen ismertetést ad és számpéldát mutat be Bukovszky és Antalné Angster (1984) tanulmánya, s e témakörre utal Bukovszky ős Martinné (1987), amikor felhívják a figyelmet olyan fejleményekre, melyek a magyar szakemberek előtt nem megfelelően ismertek. Bár a 80-as évek elején az egyenlet használatát a magyar tervezési gyakorlat fejlesztette, és a rendszertermelés körülményeihez adaptálta, egy 1986-os felmérés (Mizser és Nádassy, 1986) tisztázatlannak ítélte a számítási terület-egység megválasztását, a lejtőhossz értelmezését, a növénytermesztési tényező értékének becslését. A szerzők szükségesnek ítélik a növénytermesztési tényező alapértékeinek felülvizsgálatát, különös tekintettel a növényállomány sűrűségére, a fajtaválaszték módosulására, és a termeléstechnológia változására, a művelési mód tényezőjének differenciáltabb kidolgozását, különös tekintettel a gépesítés fejlesztéséből, az új művelő eszközökből adódó lehetőségekre. Hasonlóan szükségesnek tartják a csapadéktényező pontosabb feldolgozását is. A kutatások, szerte a világon hasonló szellemben az egyenlet tényezőinek pontosabb, differenciáltabb meghatározása irányában folynak. Az általános talaj veszteség-becslési egyenlet (Kiss et ál., 1971): A = R.K.LS.C.P (1) ahol A az évi átlagos talaj veszteség [t/ha. év]; R csapadóktényező [MJ. mm/ha.h. év], amely a következőképpen számítandó: n R =2 E*

ri i— 1 ahol Ki az i-edik zápor teljes energiája [MJ/lia]: Ii a 30 perces maximális eső intenzitás az i-edik zápor ideje alatt [mm/h]; n a záporok évi átlagos száma [l/év]; K a talaj erodálhatóságát kifejező tényező [t -h/MJ • • mm]; L a lejtőhosszúság tényezője [—]; S a lejtőhajlás tényezője [—]; C a növénytermesztés ós gazdálkodási mód tényezője [—] és P a művelési mód tényezője [—]. Az (1) egyenlet jobb oldalán szereplő tényezők értéktartományait a 2. táblázatban adjuk meg. 2. táblázat Az általános talnjvesztesíg-becslísi egyenlet tényezőinek értfikei* Sorszám Tényező Értéktartomány 1. Csapadék tényező R 1—1,6 2. Talaj erodálhatóság K 1—5 3. Lejtőhajlás S 1—25 4. Lejtőhossz L 1—10 5. Növénytermesztés és gazdálkodási mód C 1—60 6. Művelési mód P 1—8 * Wischmeier és Smith (1978) alapján.