Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Refuznyik: - Veszélyezteti-e a vízlépcsőrendszer az ivóvizünket - A Magyar Hidrológiai Társaság megújulására - Dunai hajózási illetékek egykor és most - FelBősültem

REFUZNYIK1 379 Refuznyiki zöl. Mégis úgy érzem oda kívánkozik az olvasókat kétségbeejtő katasztrófa-kép mellé. Persze létezik hasonló súlyú és tekintélyű ellenanyag is: a csehszlovák akadémikusok jelenlegi véleménye, vagy a Magyar Tudományos Akadémia 1981. évi Munkabizottsági jelentése, melyre hivatkozom is a mellékelt anyagban. Ezekutón jogos a kérdés: miért tekinti ma a magyar tudomány a vízlépcsőrendszer környezeti hatásait feltáratlannak és további vizsgálatok nélkül beláthatatlan következményekkel fenyegetőnek? Csupán egy választ találtam rá; az MTI-nek a költségvetési reformkoncepcióról a közelmúltban közreadott közleményét egyik napilapunk ezzel a címmel jelentette meg: „Keresik a tudományos kutatás támogatásának lehetőségeit." Budapest, 1989. augusztus 7. Tisztelettel: Papp Ferenc vezérigazgató-helyettes VÍZITERV A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer körüli vita hullámai még mindig verdesnek. ,.Bár úgy tűnik, kissé csillapodóban" — írtuk februárban új rovatunk indulásakor. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet: a Kormány 1989. május 13-án két hónapra felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését. (Ez az időtartam azonban menetközben rugalmasan változott.) A hullámok egyre nagyobbak lettek. Valószínűleg még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy visszatekintve valamelyest is objektív módon lehessen megítélni az 1988. év nyarán kirobbant szenvedélyes — néha kissé egyoldalú — vitát, s mindazt, ami azóta történt. A Refuznyiki nevű és tartalmú időszakos rovatunk azon publikációknak kíván teret adni, melyeket a hivatalos magyar sajtó visszatutasított. Vagy vissza sem utasított — válasz nélkül hagyva és váratva a .,másként gondolkodó" szerzőket. A szerzők egyetértésével esetenként közöljük a szerkesztőségbe küldött leveleket is — tartalmuk mellett a dátum is izgalmas információt rejthet. Az eddig még nem közölt publikációk közreadásával elsősorban az a célunk, hogy a jövő kutatóját segítsük, midőn a Dun(m)aszaurusznak elkeresztelt lény élettanának leírásába kezd. A publikációk tartalmával Szerkesztőségünk nem szükségképpen ért egyet. Epyben várjuk Olvasóink adalékait a visszautasítottak szalonjának gyűjteményébe. Népszabadság Szerkesztősége Eötvös Pál főszerkesztő Kedves Főszerkesztő Ür! Régóta figyelemmel kísérem a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer sajtóját. Ügy tapasztaltam, hogy a Népszabadság mindig iqyekezett reálisan vagy legalábbis kétoldalúan tájékoztatni olvasóit. Ennek alapján reméltem, hogy a Dr. Stefanovits Pállal készített július 25-i interjút (A kockázat: hárommillió ember ivóvize") is követi majd egy másik, mondjuk csehszlovák tárgyalópartnerével, vagy a vízlépcsők építését szorgalmazó Vásárhelyi Pál társaság egyik tudós tagjával, esetleg egy független vízellátási szakemberrel. Hiába vártam! Pedig ez az interjú rendkívül komoly témáról igen szélsőséges dolgokat tartalmazott — meggyőződésem, hogy nem a riporter igyekezete folytán. A mellékelt anyag nem válaszként készült, csupán egy másik bizottsági vitában elhangzott tervezői vélemény. Nem állítható szembe egy elméletileg megalapozott akadémiai nyilakozattal, csupán néhány ismert adatot és gyakorlati tapasztalatot köVESZÉLYEZTETI-E A VÍZLÉPCSŐRENDSZER AZ IVÓVIZÜNKET? Szinte felsorolni is alig lehet mi mindenért tették már felelőssé a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszert: gazdaságilag tönkreteszi az országot; ökológiai katasztrófát okoz; veszélyezteti történelmi emlékeinket; lehetetlen helyzetbe hozza a csehszlovákiai magyar kisebbséget; konzerválja az elavult döntési mechanizmust; soha nem látott árvizeket, csúcshullámokat, földrengéseket okoz; megsemmisíti az ország legszebb természeti és tájképi értékeit stb. A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi [1989. júliusi] ad hoc bizottságának véleménye szerint azonban mindezek eltörpülnek amellett, hogy 3 millió ember ivóvizét kockáztatjuk. Hogyan is állunk hát ezzel a kérdéssel? Először is ki ez a 3 millió ember? Jelenleg Magyarországon kb. 5,1 millió ember kap Duna-vizet;' ebből 0,5 millió a tervezett Nagyamrosi Vízlépcső feletti szakaszról, 3 5 millió Nagyamaros—Budapest térségében és 1.1 millió pedig a főváros alatti szakaszról. A tisztított felszíni vízzel ellátottak aránya Nagymaros felett 8%, Budapest térségében 6

n'

n, Budapest alatt pedig 14%, a nagy többség tehát ún. partiszűrésű kutak vizét kapja, ahol a Duna vizének tisztítását a meder és a kút közötti kavicsos homokréteg végzi el. Ha nem a jelenlegi helyzetből indulunk ki. hanem a jövőbeli lehetőségeket, az ún. potenciális vízkészleteket elemezzük, akkor igen nagy számokat kapunk: a Duna magyar szakaszának hasznosítható felszíni vízkészletéből kb. 280 millió embert, a gazdaságosan kitermelhető partiszűrésű vízkészletből pedig összesen kb. 22 millió embert lehetne ellátni ivóvízzel. A felszíni víz elvileg bárhol kivehető, a kutak telepítésére azonban csak meghatározott partszakaszok alkalmasak. Ezek feltárása alapján valószínűsíthető, hogy a jelenlegi feltételek mellett a Szigetközből még 3 4 millió. Komárom—Gönyü térségéből 0,5 millió, az Esztergomi öblözetből 0.4 millió. Pilismarót—Dörnös térségéből pedig 50 ezer ember számára biztosítható a partiszűrésű víz. Nagymaros és Budapest között a jelenlegi hasznosításon túl további 1 millió, Budapest alatt pedig kb. 12 millió embert lehetne ellátni a parti szűrésű vízkészletből. A Duna vízállásának, vízminőségének változása tehát Magyarorszáson ma is legalább 5 millió embert érint., potenciálisan e lélekszám többszöröse is függhet tőle. I DOUBLE BLUES PROEHJCTSGNS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT'S TIME TO CALL FOR THE BLUESI