Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
6. szám - Baranyó Géza: A Körösök e századi vízviszonyai Kienitz Vilmos munkássága tükrében
374 HIDROL OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM Megállapíthatjuk, hogy az említett műszaki, ökonómiai munkák és a propaganda eredményeként az öntöző gazdaságok száma 6 év során négyszeresére nőtt, az öntözött terület pedig több mint duplájára emelkedett (Kienitz, 1936). Év Öntöző gazdaÖntözött ságok száma terület kh 1930 65 418 1936 240 954 (i. Összefoglalás A felsorolt adatok segítségével vázoltuk Kienitz Vilmos munkásságát, érdemeit. Azt a rendkívüli munkát, melyet alapképzettségétől eltérő más mérnöki szakterületen, munkakörben elvégzett. Életét teljesen kitöltötte a munka, a tanulás, az újítás, a kutatás, a tanulmánykészítés. Mindez szabad idejét is igénybe vette. A munkában szigorú volt, de nagy felkészültsége, rendkívüli gyakorlati és elméleti tudása ellenére, vagy éppen ezért igen szerény és a köz javait szolgáló gondolkodásmód jellemezte. A mindennapi munka során gyakran véleményt kért még az „egyszerű dolgozóktól" is. A fiatalokat is szerette, támogatta, szívesen tanította. Külön érdeme a kiváló szakembergárda kinevelése. Szakmaszeretete, egészséges lokálpatriotizmusa példaként szolgálhat. A Körösvidék hátrányosan nehéz munkatér, rendkívüli áldozatot igénylő térség, ahol a szakmai továbbképzés lehetőségeitől, a látványos szerepléstől és az anyagiszellemi elismeréstől a szakember egyaránt távol volt, mintegy önmagában élt. Kienitz Vilmos vállalta ezt, ám cserébe csak bizalmatlanságot kapott. Becsületes, egyenes, logikus műszaki gondolkodásmódjától távol állt minden jogi vagy politikai ügyeskedés. A bürokráciát és a bürokratikus gondolkodást nem kedvelte, ebből származtak kellemetlenségei. Bármilyen különös is, de igaz, hogy pl. a belvízrendezést, öntözővízszolgáltatást forradalmasító szivattyúit sem szabadalmaztatta. Sérelmei elől pedig a munkában keresett menedéket. Most, amikor az ország létalapja az erkölcsi és gazdasági megújulás, a kibontakozás útjának keresése: különösen időszerű Kienitz Vilmos példamutatása, a jó munkával, takarékosan épített és üzemelő, tartósan működő művek és szervezetek létrehozása. Szerénysége folytán most sem várna ünneplést. Mi személyére legméltóbban úgy emlékezhetünk, ha gazdag és sokrétű örökségét hasznosítjuk, mindazt az ország felemelkedése szolgálatába állítjuk. Köszönetnyilvánítás A szerző ezúton mond köszönetet Kieneitz Vilmos egykori hálás tanítványának, Ambrus Lajos ny. főmérnöknek a fenti megemlékezéshez rendelkezésre bocsátott értékes fényképekért, közlésekért, lektorálásért. Irodalom Babos Z.— Mayer L.: Az ármentesítések, belvízrendezések ós leesapolások fejlődése Magyarországon. VK 1939. 2. szám. Baranyó G.: Az 1970. évi Körös árhullámok kialakulásának körülményei Hidrológiai Tájékoztató 1971. Becher A.: A Keleti trianoni határ vízügyi viszonyai VK 1939. 2. szám. Hajós A.: Tanulmány a Körös—Berettyó vízrendszerben 1915-ben levonult árvíz ismétlődésének meghatározására. Budapest, 1915. szept. (kézirat). Kende J.— Sipos P.: Komán c sapatok Magyarországon. In: História 5—6. szám 1984. Kenyeres A.: Magyar Életrajzi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. Kienitz V.: Ujrendszerű szivattyúk a belvízlevezetés szolgálatában VK 1935. 1. szám. Kienitz 1'.: Az öntözések fejlődése az Alsó-Fehér-Kőrösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1936. évben. VK 1937. 1. szám. Kienitz V.: Az öntözések fejlődése az Alsó-Fehér-Körös Ármentesítő, Belvízszabályozó ós Vízhasznosító Társulat területén az 1936. évben. VK 1938. 2. szám. Kienitz V.: A Fehér-Körös legnagyobb vizeinek meg-i állapítása 1952. II. 16 (kézirat).' Kienitz V.: A Holtsebes-Körös vízgyűjtő területéről levezetendő belvízmennyiségek megállapítása 1952. VI. 14 (kézirat). Korbély J.: A Körös és a Berettyó szabályozása és vízjárása VK 1916., 1917 évfolyam. Lászlóffy W.: A Tisza-Akadémiai Kiadó Budapest, 1982. Palov J.: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon. Békés megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 1985. Pichler J.: A társulatok ós az árvíz. VK 1941. 1—2. szám Trauttwein Gy.: Az_ Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat : Beszámoló az 1925. évi decemberi árvízről. Gyula, 1926. (kézirat). .1 kézirat beérkezett: 1989. február 20. Az átdolgozás beérkezett: 1989. június 13. Közlésre elfogadva: 1989. október 16. 1928. jan. 9-én született Szolnokon. A BME-en 1953-ban szerzett vízépítőmérnök 1 oklevelet. 1988 óta nyugdíjas. Az egyetem elvégzése után előbb a Győri VÍZIG állományába kerül, majd a Gyulai ós a I'écsi VÍZIG a munkahelye. 1966-ban a VITUKI kutatója lesz, majd 1968-ban a Körösvidéki VIZiG-hez helyezik. Közel négy évtizedes működése során úgyszólván minden hivatali lépcsőt végigjár, ós minden igazgatósági műszaki szakterületen tevékenykedik az ár- ós belvizek elleni védekezések irányításától, a térségi vízgazdálkodásfejlesztósen át a vízügyi környezetfejlesztósig, ill. a vízügyi talajmechanikai problémák megoldásáig. 1979-ben szerez egyetemi doktori fokozatot a Körösvidék belvízkutatására alapozott dolgozatával. Az 1955—1958 évek során gyulai szakaszmérnökként tevékenykedik. E munkája révén kerül kapcsolatba Kienitz Vilmossal; különösen az 1956. és 1957. évi rendkívüli belvízvédekezések során kap értékes, egy életre alapot adó segítséget Kienitz Vilmostól. BARANYÓ GÉZA
