Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Csanády Mihály–Deák Zsuzsanna–Somló Lajos: Egyes fizikai és kémiai paraméterek szerepe vízvezetéki vizek másodlagos bakteriológiai szennyezettségében

350 HIDROL

OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM vizsgálata azt mutatta, hogy a víz hőmérséklete, szervesanyag- (őzen belül huminsav-), valamint ammónium tartalma és a hálózati víz bakteriológiái szennyezettsége között korreláció állapítható meg. Ezek az adatok alátámasztják azt a törekvést, hogy a hálózati vizek bakteriológiai szennyezettségének csökkentése érdekében a hálózatba táplált vizek szervesanyag- és ammónium-tartalmát indokolt csökkenteni (Bourbigot et al. 1084, Haas et al. 1983), de szóba jön a hőmérséklet csökkentése (a víz hűtése) is. A nálunk fejlettebb országokban az előírások szigorúbbak (Sanier, 1980): hazai határérték 1978 1989 EGK határérték KOIp, NH/ hőmérséklet mg/L mg/L °C 15,0 2,0 30 10,0 2,0 25 5,0 0,5 25 Mindez nem indokolja, hogy a végleges vagy megnyugtató megoldás megvalósításáig lemondjunk a rendelkezésre álló lehetőségekről. A rendszeres hálózattisztítás és -fertőtlenítés gondos elvégzése addig is lényegesen javíthatja a helyzetet, amíg sor kerülhet a víztechnológiai beavatkozásokra. Jól mutatja ezt, hogy a rendkívül kedvezőtlen vízminőséggel rendelkező Békés megyében a vízmű vállalat és a KÖJÁL szívós munkájának eredményeképpen sikerült az utóbbi időben csökkenteni a hálózati vizek bakteriológiai szennyezettségét (bakt. szám miatti kifogásoltság): 1985 1986 1987 1988 46,1 % 40,8 % 39,6 % ' 35,6 % A határértékek szigorítása önmagában nem oldja meg a kérdést, bár bizonyos szigorításra a hazai ivóvízminősítő szabvány (MSZ 450/1) korszerűsítése alkalmával is sor került. Lényeges azonban annak tudatosítása, hogy nálunk olyan vizekkel táplálunk vízvezetéki hálózatokat, amelyeket más országok előírásai nem fogadnak el ivóvízül. Ezek a komponensek — mai tudásunk szerint — a víz fogyaszthatóságát közvetlenül nem befolyásolják ugyan, de a másodlagos szennyezés elősegítése (és a klórozás hatásosságának megakadályozása) ré.vén közvetve károsítják a vízminőséget: a súlyos hálózati bakteriológiai szennyezettséggel meg nem engedhető kockázatot okoznak. A cél tehát a vízminőség javítása; ebben az esetben a másodlagos szennyezettség leküzdése. Ennek lehet útja a nem kívánatos paraméterek eltávolítása (szervesanyag- és ammóniumeltávolítás. hűtcs), de lehet megoldás az is, ha a fertőtlenítésre, ill. a másodlagos szennyezettség egyéb úton való leküzdésére találunk új utat vagy eljárást. A közeljövőben a hazai víztechnológiai kutatás-fejlesztésben ezeket a célokat kell szem előtt tartanunk. A számok persze még így is megengedhetetlenül nagyok, de legalább határozott javulást mutatnak. Kívánatos volna a szomszédos megyékben is erre törekedni, addig is, amíg a végleges megoldásra : a víztechnológiai beavatkozásokra, sor kerülhet . Irodalom Bourbigot, M. M., Dodin, A., Lheritier, B. (1984): La flore bacterienne dana un reseau de distribution. Water Kes., 18, 5: 585—591. Csnnády M., Kárpáti Z., Kádi I. (1986): Trihalometán vegyületek képződése mélységi vizek klórozásakor. Egészségtudomány, 30, 69—74. Deák Zs., Csnnády M., Kádár M., Kárpáti Z. (1981): Az alföldi mélységi vizek másodlagos hálózati szenynyeződésót okozó baktériumok szaporodásának megakadályozására irányuló kísérletek tapasztalatai. Egészségtudomány, 25. 198—208. Haas, Ch. N., Meyer, M. A., Palter, M. S. (1983): Microbial alterations in water distribution systems and their reationship to phvsieo chemical parameters. J. A WW A 75, 9: 475—481. Sanier, ,1. (1980): Richtlinie des Rates über die Qualität von Wasser für menschlichen Gebrauch. Amtsblatt der Europäischen Gemeinschaften. Nr. L 229/11—15. Sváb .7. (1973): Biometriai módszerek a kutatásban. Budapest, p. 259. /I kézirat beérkezett: 1089. január 26. Átdolgozás beérkezett: 1080. október 12. Közlésre elfogadva: 1989. október 16. Abstract: Hole of Physical and Chemical Parameters in Bacteriological Deterioration of Drinking Water Quality Csanády, M„ Deák, Zs. (Ms), Somló, L.: On the Great Hungarian Plain, mainly ön the South East area,-considerable part of the dringking water distrubution systems is bacteriologically polluted, especially there, where the methane gas content of .the..water is removed by aeration. The aeration changes the character of the water, originated from deep wells pract ical ly free from oxygen. The aerobic medium gives wide possibility the growing of micro-organisms and higher organisms. The elevated temperature of waters promotes this processe. On this area majority of waters has high ammonium content, which diminishes the effectivity of the usual chlorination or makes impossibile the succesful disinfection. In the presence of humic materials the situation is even worse. In the counties, where this situation is the worse, the portion of the piped drinking water samples not meeting the bacteriological water quality criteria as high' as 40—52%;