Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
6. szám - Csanády Mihály–Deák Zsuzsanna–Somló Lajos: Egyes fizikai és kémiai paraméterek szerepe vízvezetéki vizek másodlagos bakteriológiai szennyezettségében
346 HIDROL OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM (hálózati klórszinttartás) az adott terület nagy részén azért csekély értékű, mivel a vizek zöme jelentős koncentrációban tartalmaz ammóniumiont, amely — klóramin-képződés révén — a klóí'os fertőtlenítés hatásosságát rontja, líuniinanyagok jelenlétében a helyzet még kedvezőtlenebb, mivel ezek is reagálnak a klórral. Az ammónium jelenléte azért is káros, mivel nitrifikáló baktériumok elszaporodására nyújt lehetőséget. A nitrifikáció sok esetben olyan mértékű, hogy a megjelenő nilrit koncentrációja több mg/l-t ér el, ami már az egészségre ártalmas (csecsemőkre veszélyes) lehet. A szokásos dózisú klórozás ez ellen hatástalan, mivel a klór monoklóraminná alakulva ilyen koncentrációban (0,5 -1,0 mg/l kötött aktív klór) a nitrifikációt nem akadályozza meg. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az érintett területen a vízvezeték-hálózatok bakteriális szennyezettsége igen nagy. Például Csongrád megyében az Í987-hen vizsgált hálózati vízminták több mint fele kifogásolt volt bakteriológiai szempontból, de másik két tiszántúli megye adatai is nagyon kedvezőtlenek (40 % körüli kifogásoltság). A legkedvezőbb helyzetben lévő megyékben ez az arány 10 % körű I i (1. táblázat). 1. láblázai A hálózati vízminták bakteriológiai kifogásoltsága ( %) az ilyen szempontból legjobb ós legkedvezőtlenebb megyékben (1987. évi adatok) Nógrád FejéiZala 8,5 Csongrád 10,5 Hajdú-Bihar 12,9 Békés 52.5 41,ti 39.6 3. Törekvés a szennyezettség csökkentésére 3.1. Időszakos hálózatfertőtlenítés Ahol a szokásos dózisú folyamatos klórozás az előbbiekben ismertetett okok miatt csekély hatású vagy hatástalan, időszakosan törésponton túli klórozással lehet a hálózatot fertőtleníteni. Ez a beavatkozás, amelyet a kis vízfogyasztású éjszakai órákban szoktak végezni, egyes vízműveknél eredményesnek bizonyult, ha előtte a hálózatot erőteljes öblítéssel tisztították. A művelet idején a víz ihatatlanul klóros. Vizsgálataink szerint ilyenkor a klórozási melléktermékek koncentrációja is megengedhetetlenül nagy (Csanádi/ et al., 1986). A beavatkozás a fogyasztókat zavarja, így — szükséges rosszként —- csak ideiglenes szükségmegoldásként fogadható el ott, ahol a segítségével (és mellette a folyamatos, kis dózisú klórozással) a hálózatok bakteriológiai szennyezettségét elfogadható szinten lehet tartani. Kedvezőtlen adottságok esetén ugyanis ez a beavatkozás is csak átmeneti eredményt hoz, a problémát nem oldja meg. Egy Békés megyei községi vízműnél (Békésszentandrás), ahol a hálózati szennyezettség a folyamatos klórozás és az időszakos hálózatfertőtlenítés ellenére ismételten jelentkezett, rendkívül erélyes beavatkozásra került sor. A hálózatot előzőleg alaposan kimosatták. A fertőtlenítés céljából adagolt klór mennyisége 85 g/m 3 volt, ami a törésponton túl is kb. 55 g/m 3-nek felelt meg. A vízművet leállították. Lajtkocsikkal oldották meg a lakosság ellátását. A végvezetékek ellenőrzési pontjain a 10 mg/l-es szabad aktív klór koncentráció elérése után 30 órás behatási időt biztosítottak. A behatási idő lejártával 4—5 g/nv'-es klórdózis adagolásával öblítették át a hálózatot, majd a 3—4 g/m 3-es dózisú folyamatos klórozással tértek át a normális üzemmenetre. 2000 10001/mL baktériumszám 20 °C-on médián értékek hálózat klórozás VUO VI. 17-19 VI. 25. VII. 3. VII IS. VII30 t. libra. A baktériumszám (20°C-un) értékek alakulása erélyes hálózatfertőtlenítéskor és azt követően Az igen jól megszervezett, végrehajtott és ellenőrzött beavatkozás csak átmeneti eredményt hozott (1. ábra). Egy héttel a művelet után már kifogásolt volt a baktériumszám, és 4 hét múlva — az állandó klórozás ellenére — megközelítette a fertőtlenítés előtti értéket. A beavatkozás tehát nem volt eredményes. 3.2. Vákuumos gáztalanítás Az említett békésszentandrási vízműnél, ahol a víz meleg (30—32 °C), de egyébként nem különlegesen nagy a szervesanyag- és ammónium-tartalom (KOIpg 6,0—6,4 mg/l, NH 4 H 3,0—3,8 mg/l), a későbbiekben igen jelentős hálózati nitritképződést tapasztaltak. A többször ismételt hálózatmosatás és fertőtlenítés nem hozta meg a kívánt eredményt. Végül azzal sikerült a nitritképződést megszüntetni, hogy a levegőztetéses gáztalanítót kiiktatták, és vákuumos gáztalanítót szereltek fel. A levegőztetésből eredő nemkívánatos változások így kiküszöbölhetőnek látszanak. 3.3. Egyes anyagok eltávolítása A másodlagos vízszennyeződés leküzdhető úgy is, hogy a szennyeződésben szerepet játszó vagy a
