Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

1. szám - Winter János–Kontur István–Koris Kálmán: Kisvízi és középvízi felszíngörbék a Szentendrei-sziget körül

WINTER J. et. al.: Dunai felszíngörbék 35 alapján). Ha elfogadjuk, hogy a budapesti meder továbbra is változatlan, méréseink szerint még mindig nem szűnt meg a Budapest fölötti meder Csorna által megállapított süllyedő tendenciája. Saját méréseinken kívül feltüntettük a V1TUKI ill. a VIZIG-ek 1984. nov. 23-án mért felszíngörbéjét is. A mérés 140 cm-es budapesti vízállásnál történt. A mért értékeket egyszerű eltolással (a kis különbség miatt ezt megengedhetőnek tartottuk) a 150 cm-es vízállásra számítottuk át. Ez utóbbi felszíngörbe tendenciájában hasonló az általunk mértekhez, átlagosan 10 cm-rel alatta halad az 1983-as felszíngörbéknek. Ez arra utal, hogy az 1983—86 közötti mederváltozások már az időszak elején bekövetkeztek. A VITUKI és a BME felszíngörbéi több helyen metszik egymást, aminek okait az alábbiakban látjuk: (1) A VITUKI a folyamkilométer-táblákat és VO köveket használta magassági alappontnak. Ezek telepítésük óta elmozdultak, ma már nem alkotnak egységes rendszert. A BGTV által 1983-ban telepített ponthálózat egységes és lényegesen megbízhatóbb; (2) A VITUKI és a VIZIG-ek mérései a jobb- és balparton váltakozva történtek. A vízfelszín rögzítése több csoportban és időpontban történt, nem feltétlenül azonos módon. (3) Néhány BGTV pont elhelyezése nem szerencsés, az esés meghatározása szempontjából nem jellemző. Különösen szembetűnő az eltérés az 1667—70, az 1679—81 és az 1689—91 folyamkilométerek között. 1983. november 25-én 75 cm-es budapesti vízállásnál végeztünk mérést. Mivel ez a szint megközelíti az LKV értékét, érdemesnek tartottuk az ehhez tartozó felszíngörbét is megadni az ábrákon. A mérések közül a legmagasabb vízállású az 1987. május 21-i, amely 425 cm-es budapesti mérceleolvasáshoz tartozik. (A BGTV pontok 450 cm-es budapesti vízállásnál víz alá kerültek.) Ez utóbbin az esések némileg kiegyenlítettebbek. Az 1987-es mérés abban is különbözik a többitől, hogy a vízállás ezen a napon völgyelést követően erős áradásnak indult (a mérés időtartama alatt mintegy 30 cm-t). Az esések hely szerinti értékelésével ós a helyszínrajzzal való összevetésével nem foglalkoztunk, mert ezek ismert kiadványokban megtalálhatók. Csupán az alábbiakat említjük meg: (1) Nagyobb esések helyén a part anyaga a vízfelszín magasságában homokos kavics, a kis eséseknél iszapos. (2) Az átlagos esés a vízállás növekedésével csökken: 77 = 75 cm-nél / = 7,4 cm/km 77 = 150 cm-nél 7 = 6,9cm/km H = 425 cm-nél 7 = 6,0 cm/km A 2. ábrán a Szentendrei-ág felszíngörbéit mulatjuk be. 1983. október 29-én 130 cm-es budapesti vízállásnál mértük. A 150 cm-hez tartozó mérésekhez hasonlóan, a mérés időtartama alatt a vízállás csökkent, de csak néhány cin-rel. A mért felszíngörbét egyszerű eltolással számítottuk át a 150 cm-es vízállásra, így közvetlenül összehasonlítható az 1986. november 26-i méréssel. A kót felszíngörbe között valamivel kisebb a különbség, mint a Váci-ágban (a felső szakaszon 15 cm, az alsószakaszon 3—10 cm), de az utóbbi felszíngörbe mindenütt alatta halad a 3 évvel korábbinak. Ezen az ábrán is feltüntettük a 75 cm-es és a 425 cm-es budapesti vízálláshoz tartozó felszíngörbóket. A felszíngörbék és az esések alakulására, valamint a part anyagára vonatkozóan a Váci-ághoz hasonló következtetéseket vonhatunk le. Az átlagos esések: 77 = 75 cm-nél 7 = 8,0 cm/km 77= 150 cm-nél 7 = 7,5 cm/km 77 = 425 cm-nél 7 = 6,3 cm/km A Szentendrei ág esései természetesen valamivel nagyobbak, mert hossza kisebb a Váci ágénál. 4. Az LKV becslése A vizsgált mérceállomásokon (Nagymaros, Vác, Felsőgöd, Dunabogdány, Szentendre, Budapest) az 1947-es szélsőségesen kis vízállás, mint mértékadó szint csak a budapesti vízmércén maradt meg. A többi vízmércén azóta az LKV szintek csökkentek. Csorna (1987) megállapítása szerint Budapesten 1947—69 között a meder kb. 13 cm-t süllyedt, így az 1947-es LKV = 51 cm értéket jelenlegi 38 cm-es mérceolvasásnak tételezhetjük föl, vagyis az 1983. november 25-i vízállásnál 37 cm-rel alacsonyabbnak. Ha feltételezzük, hogy mindenütt a 37 cm-t elfogadhatjuk, akkor láthatjuk, hogy az 1947-eshez hasonló helyzet esetén a vízszintek a Váci-ágban jelentősen csökkennének. A medersüllyedés mértéke 1947-től a Budapesttől való távolsággal nő, a budapesti 13 cm-től a nagymarosi 80 cm-ig. A Szentendrei Dunaágban a süllyedés mértéke ennél is nagyobb. Ezek a süllyedések kisebbek a Csorna (1987) által becsülteknél. A vízszintek csökkenését természetesen nemcsak ez mutatja, hanem a jelzett állomásokon az újabb és újabb minimum rekordok is, miközben Budapesten az LKV-t még mindig az 1947-ben mért érték adja. Ez egyértelműen mederkimélyülésre, a vízszintek csökkenésére utal a Budapest feletti Duna-szakaszon. Az előbbiekben említett LKV értékeket, valamint a becsült LKV értékeit a vízmércéknél az 1. és 2. ábra tartalmazza. A becslésnél nem vettük figyelembe a vízmércék elmozdulását. A becsült LKV értékekhez tartozó felszíngörbét nem tüntettük föl, az közelítőleg 37 cm-es eltolódással követi az 1983. november 25-i felszíngörbét. 5. A mederváltozás és az esések Az esések változékonyságát vizsgálva megállapítottuk, hogy ha az esések az egyenletestől eltérnek, vagyis változóak, akkor ezzel az átlagmélység úgy növekszik — szakaszonként —, hogy ezzel az