Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Hegedűs János: A Duna bekterio- és fitoplanktonjának karbamid és laktóz felhasználási sebessége összetett szintetikus tápoldatban

HEGEDOS J.: A Duna bakterio- és fitoplanktonja 331 leten inkubált ellenben az első napi kis értékű lúgosodás után, (pH=7,l) tovább lúgosodott (pH= 7,5). Ezt a jelenséget úgy a tavaszi, mint az őszi évszakban csak az előbb említett hőmérsékleti intervallumban tapasztaltuk. Ez nyáron is jelentkezett, ha a Duna-víz hőmérséklete 14,5 °C alá sülylyedt. Előfordult ez a jelenség magasabb hőmérsékleten is, ha igen nagy volt az algaszám, de ilyenkor az első napi lúgosodás után másnapra már erőteljes savanyodás volt tapasztalható a tápoldatban. Az értékelést a következőképpen végeztük. Az anyag és módszer fejezetben megadott értéket a laktóz bontás dominanciájánál + előjelel, a karbamid bontásnál pedig — előjellel kezeltük. Az ellentétes előjelű aktivitási erősségek összegzése után kapott + vagy — előjelű számértéket vittük azután az ábrákra. Az eredményeket az 1. táblázat és a 2., 3. ábra tartalmazza (Béládi et al., 1978; Horváth, J., 1964; Horváth, S., 1980; Jeney és Váczi, 1966). 1. táblázat A hőmérséklet befolyásoló hatása a karbamid és laktóz egymás mellett zajló bontási sebességére Hőmérséklet Előfordulás az év °C Aktivitás folyamán hónap 0,0—10,0 Nincs mérhető aktivitási, II, III, XI, XII 10,1—14,5 Mindkét vizsgálati napon a karbamid bontás dominál IV, V, X 14.6—16,0 A két folyamat közel azonos sebességgel zajlik V, IX 16,1—22,8 Mindkét vizsgálati napon a laktóz bontás a domináló. Kivétel a magas algaszámú — 25 millió ind/l feletti — időszak amikor az első napon még a karbamid bontás a kifejezettebb. VI, VII, VIII Megjegyzés: az V. hónapban mindkét eset előfordul. 4. összefoglalás Egy összetett szintetikus tápoldatban vizsgáltuk a folyam bakterio- és fitoplanktonja karbamid és laktóz felhasználási sebességének intenzitását. Megállapítottuk, hogy 22—24 °C-on úgy az első, mint a második vizsgálati napon a laktóz bontás folyamata az erőteljesebb. Kivétel az az időszak, amikor nagy — 25 millió individuum/liter feletti — az algaszám, mert ilyenkor az első vizsgálati napon még a karbamid bontás nagyobb intenzitású folyamata a domináló, így a tápoldat lúgosodik. A Duna-víz aktuális hőmérsékletén végzett kísérletek eredményei szoros összefüggést mutatnak a mindenkori vízhőmérséklettel. Az eredmények szerint a jelen vizsgáatban alkalmazott módszerrel, a Duna 1973. évi bakteriológiai és algológiai viszonyainál 0—10,0 °C között nincs értékelhető aktivitás. Ha a vízhőmérséklet 10,1 és 14,5 °C között van mindkét vizsgálati napon a karbamid bontás az intenzívebb. 14,6 és 16,0 °C között a két folyamat közel azonos sebességgel folyik. 16,0 °C felett mindkét vizsgálati napon a laktóz bontás zajlik nagyobb sebességgel, kivéve a magas algaszámú napokat, amikor az első napon még a karbamid bontás az erőteljesebb. Vizsgálati eredményeink szerint a Duna bakterio- és fitoplanktonja tartalmaz laktóz — diszaccharid — és karbamid — szervesnitrogén — bontó mikroorganizmusokat, amelyek 10 °C-os vízhőmérséklet alatt inaktívak, aktivitásuk egybeesik, a vegetációs periódus tartalmával. Irodalom Béládi, K., Kéty. I., Nász, /., Váczi. L. 1978. Orvosi mikrobiológia és immunitástan. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Hegedűs, J., 1972. L-glutaminsav desaminátiójának vizsgálata Staphylococcus törzseknél. Kísérletes orvostudomány, 24, 618—620. Hegedűs, J., Némedi, L., Hegedűs, Jné. 1974. Biológiai és bakteriológiai vizsgálatok egy kissé szennyezett (Duna) és egy erősen szennyzett (Szilas-patak) felszíni vízfolyásában. Hidrol. Közlöny, 1, 26—31. Hegedűs, J., Hegedűs, Jné., 1976. A Duna bakterioplanktonja biokémiai aktivitásának vizsgálata az 1659 folyamkilométernél. Hidrol. Közlöny, 10, 470— 473. Hegedűs, J., 1984. A Duna aerob és anaerob spórás baktériumainak vizsgálata salicin bontás révén. Budapesti Közegészségügy, 4, 104—109. Hegedűs, J., 1988. A Duna bakterio- és fitoplanktonjának karbamid bontási erőssége. Hidrol. Közlöny, 3, 161—165. Horváth, J., 1964. Mikrobiológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. Horváth, S., 1980. Mikrobiológiai Praktikum Tankönyvkiadó, Budapest. Jeney, E., Váczi, L., 1966. Alkalmazott bakteriológia és elméleti alapjai. Medicina Könyvkiadó Budapest. Kol, E., Machay, L., 1961. A termesztett algák. Magyarország Kultúrflórája, 1. kötet, 7. füzet, 33—37. Péterfi, I., 1977. Az algák biológiája és gyakorlati jelentősége. Ceres Könyvkiadó, Bukarest. Stewart, W. D. P. (ed.) 1974. Algal physiology and biochemistry. Botanical Monographs, 10, 1—989. Blackwell Sei. Publ., Oxford. Kézirat beérkezett: 1987. november 19. Átdolgozás beérkezett: 1989. április 10. Közlésre elfogadva: 1989. augusztus 20. The rate of carbamide- and lactose consumption by the bacteria and phytoplancton of the Danube in a compound synthetic nutrient solution Hegedűs, J. Abstract: In the nutrient solution containing carbamide and lactose the consumption by the bacterio. and phytoplancton are determined by using bromide thymol blue as indicator which is blue in an acidic medium and yellow in an alkaline one. The relati-