Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

1. szám - Winter János–Kontur István–Koris Kálmán: Kisvízi és középvízi felszíngörbék a Szentendrei-sziget körül

33 Kisvízi és középvízi felszíngörbék a Szentendrei-sziget körül A tanulmány a BML által 1983—87 között a Szentendrei-sziget körül mórt felszíngörbéket ismerteti. Megállapítja, hogy a pemanens állapothoz tartozó esés átlagosan 6—8 cm/km, ami 1 és 40 cm/km között változhat. A felszíngörbék sorozatából a meder mélyülésére lehet következtetni. Ennek alapján a tanulmány becslést ad az LKV-re vonatkozóan, ha az ma következne be. Igazolják, ha az esés idő és hossz ezerint változik, az a meder kimólyülóséhez vezet és fordítva. A mérési eredmények jól igazolják az elméleti megfontolást. Duna, felszíngörbók, mederváltozás, kisvíz Winter János, Kontur István, Kőris Kálmán Budapesti Műszaki Egyetem, Vízgazdálkodási Tanszék Budapest, Műegyetem rkp. 3.1111. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A Fővárosi Vízművek megbízásából a ,,Partiszűrésű víznyerő területek állapotvédelme és fejlesztése" célprogram keretében végzett munkák részeként 1983. augusztus—1987. szeptember időszakban 9 alkalommal határoztunk meg felszíngörbéket a Szentendrei-sziget körül, a Duna mindkét ágában. A mérések közepesnél alacsonyabb vízállásnál történtek. A legmagasabb vízállás nem haladta meg a 450 cm-t Budapesten, a legalacsonyabb megközelítette az LKV-t. 2. A mérések és értékelések végrehajtása A vízszintek magasságának meghatározását a vízszintek beállítását szolgáló csavarral ellátott vascsövekkel végeztük, amit csillapítóhengerekkel vettünk körül. Alappontként a BGTV által 1983-ban a Szentendrei-szigeten telepített mélyalapozású pontokat használtuk. A mérést alkalmanként mindkét ágban mintegy 40—40 pontban végeztük. A mérések időpontjait úgy választottuk meg, hogy az közelítőleg permanens állapotban történjék — vagyis az árhullámok tetőzését, ill. völgyelését megközelítő időszakokat, amikor a vízállásváltozás sebessége kicsi. A mérés egyidejűleg folyt a két ágban. Minden méréshez időpontot jegyeztünk fel, majd a méréseket valamilyen kerek budapesti vízállásra (ill. erre az időpontra) redukáltuk. A budapesti vízállások napon belüli változását lineárisnak tételeztük fél. A felszíngörbékről hossz-szelvényeket készítettünk. Ezeken a BGTV-pontokon kívül feltüntettük a folyamkilométereket. Ugyancsak feltüntettük a vízmű területeket. A mérési szakasz és a nagymarosi, ill. a budapesti vízmércék közötti vízfelszín csak közelítő, itt mérést nem végeztünk. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a pontoknak mintegy 15%-a a négy év alatt megsemmisült. További 15%-ának a jelzőkarója semmisült, vagy sérült meg, vagy erősen benőtte a növényzet, ami igen megnehezíti megtalálásukat. Igen célszerű lenne a pontok folyamatos karbantartásáról és felújításáról gondoskodni. 3. A felszíngörbékből levonható néhány következtetés A Váci- és a Szentendrei-Duna hossz-szelvényeit végignézve rögtön szembetűnik, hogy a vízfelszín esések meglehetősen egyenlőtlenek, a vízmércék alapján szerkesztett esésekhez képest jelentős eltéréseket tapasztalunk. Az átlagos 6—8 cm/km-es eséssel ellentétben a mérések szerint az esések 1 cm/km és 40 cm/km között mozognak Az alappontok elhelyezésének sűrűsége megengedi azt a feltételezést, hogy ennél szélsőségesebb értékek csak kivételesen fordulhatnak elő, illetve azok a mérési pontosságot ós a keresztirányú eséseket is figyelembe véve már elhanyagolhatók. Az általunk mért felszíngörbék közül négyet adunk meg az 1. ábrán, a váci ágra vonatkozóan. Az értékelésből kihagytuk a vízmércék leolvasása alapján számított szinteket, mert ezek (a mércék elmozdulása miatt) nem illeszkedtek a felszíngörbékre. Hasonló következtetésre jutott a VITUKI (1985) is. 1983. aug. 30-án és 1986. szept. 26-án 150 cm-es budapesti vízállásnál történt a mérés, teljesen hasonló időjárási és vízjárási körülmények között. Mindkét esetben enyhén apadt a vízszint, ennek mértéke a mérések időtartama alatt (a budapesti és nagymarosi vízmércén egyaránt) mindössze néhány cm. A két felszíngörbe tendenciájában teljesen hasonló, de az 1986-ban mért vízfelszínek az 1680—90 fkm-ek között átlagosan 20 cm-rel, a többi szakaszon átlagosan 10 cm-rel alacsonyabbak a három évvel korábbinál. Ennek két magyarázata lehet: (1) A meder kimélyült a Szentendrei-sziget körül (pl. a kotrások következtében); (2) A budapesti vízmércénél a meder feltöltődött. A két mérés alapján természetesen nem tudunk végleges következtetést levonni (már csak azért sem, mert nem végeztünk egyidejű vízhozammérést). Csorna (1987) szerint 1984-ig a meder Budapesten nem süllyedt 1969-től, de erősen süllyedt a Váci Dunaágban (a nagymarosi és váci vízmércék