Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Vágás István: Korbély József mérnök életműve

VAGAS I.: Korbély József 305 árhullámok rendszerint találkoznak ós egybeolvadnak." Gondolkozzunk csak: vajon mi az, ami utóiéri egymást, s mi az, ami egybeolvad? A „kulmináció", vagy ahogy ma mondjuk, a tetőzés. Van-e a tetőzésnek köze a vízrészecskék előrehaladásához? Korbély cikke levezetést közöl, amely azt igazolja, hogy az áradás terjedési sebessége nagyobb az áramlási középsebességnél, lapos parabola folyószelvénynél egymarmadával. Ezt a tiszai tapasztalat Korbély szerint sem igazolta. Könyvében ennek okát a Tisza hullámtereinek hatásában látja. De, kérdés, érvényes-e a kontinuitás törvénye a tetőzési sebességre, mint ahogy az a közölt levezetésben szerepel? Hiszen, ha a tetőzést a vízszint duzzasztása idézi elő, ez nemcsak vízhozammentes beavatkozás vagy jelenség, hanem, ha a duzzasztási, vagy süllyesztési hullám visszafelé halad, vizet nem szállítva terjed. Mindezekből annak kellene következnie, hogy az árhullámok találkozása és egybeolvadása nem a vízmozgással kapcsolatos, hanem a vízszállítással össze nem függő okok által befolyásolt. Korbély itt elfogadta a szaktudomány járatos elméleteit és a hozzá való levezetéseket, s feltehetőleg nem gondolt arra, hogy azok nem megfelelőek. Legfeljebb gyakorlati érzékkel sejtette, hogy valahol baj lehet. 3. Az árvizek keletkezése, a Körös és Berettyó kérdései „Hogy a dolgok között az összefüggést világosan felismerjük, ahhoz az is szükséges, hogy a mértékadó tényezők hatásait megkülönböztessük a járulókosokótól és vizsgálódásunk kezdetén a mellókjelensógeknek ne tulajdonítsunk túl nagy fontosságot. ... A látszólagos ellentmondásoktól ne riadjunk vissza, mert ha ezek nem észlelési hibákból keletkeznek, mindig reávezetnek egy eddig nem ismert, vagy legalább az előzetes számításokba be nem vont, új és el nem hanyagolható ható okra. A törvényszerű összefüggések felismerése véget vet a bizonytalanságnak, ós módot nyújt, hogy az indító okok fellépésónéi már előre jelezzük a várható következményeket." Az árvizek keletkezéséről írt, az ennek tanulsáS gait is hasznosító Kőrös-Berettyó cikksorozat már visszanyúl az alapjelenségekig, és számol az ellentmondások lehetőségeivel. Az árvizek keletkezéséről írott tanulmány tulajdonképpen a felszíni vízgyűjtők hidrológiája. Szinte abban a formában, ahogy azt évtizedek óta a műszaki egyetemeken, főiskolákon ma is előadják. Ez a tanulmány írja le a vizek összegyülekezésének — vagy ahogy Korbély mondta: „a vízcseppek összeverődésének" folyamatát, bevezeti, és a különböző alakú vízgyűjtőkre külön is értelmezi a ma „vízgyűjtő-karakterisztika" néven ismert, a vízszállításba kapcsolódott vízgyűjtő felületekkel arányosnak vett vízhozamértékek icíőösszefüggését. A vízgyűjtő-karakterisztikából származtatott árhullámképeket a továbbiakban különböző szuperpozíciók szerint vizsgálja. íme, a világirodalomban később elterjedt Sherman-féle egységárhullámkép módszer előtt, még Benedek József drávatoroki árvízhöz fűzött tanulmánya előtt Korbély 1915-ben ismeri és alkalmazza azt a módszert, amelynek külföldről kellett bejönnie hozzánk ahhoz, hogy Korbély nevét elfelejtve általánosan használjuk! Sok érdekes számítási módszert találunk még az árvizek keletkezéséről szóló tanulmányban: mindegyiknek a lényege az, hogy mérési adatok nyomán gyakorlati értékeket használ, vagy tesz be állandóként az összefüggésekbe. Üj szempont kerül azonban ezekbe az általánosnak is tekinthető hidrológiai vizsgálódásokba akkor, amikor Korbély a Körösök és a Berettyó szabályozásával hozza kapcsolatba e folyók vízjárását, s a vízjárás sajátosságait az árvízkeletkezés általa tanulmányozott elveivel. A folyószabályozások kérdése viszont kapcsolatba kerül azzal a szervezettel, amelyeknek érdekei szerint, amelyeknek tervei szerint, és amelyeknek kivitelezése szerint készülnek a folyószabályozások: a vízitársulatokkal. Hosszú volna itt most vázolni a társulatok történetének Korbély által részletesen tárgyalt műszaki tanulságait, az árvízvédelmi töltések építésének, szükséges magasságának, vagy távközeinek gyakran az árvízkatasztrófák által vezérelt kialakítási viszonyait. A legfontosabbnak itt már akkor a következő kérdések bizonyultak: — Miért bízta az állam az árvízmentesítést és a belvízrendezést a társulatokra, és miért nem végezte e munkálatokat maga? — Hol végeztek még hazánkon kívül az ittenihez hasonlóan ^nagyarányú árvízvédelmi és belvízrendezési munkákat az állami költségviselés csekélyebb megterhelésével? A tanulmány még az első világháború alatt íródott, és a bő csapadékú 1915. évben már jelentkeztek a bajok, s azokat a földmunkákat, amelyeknek 1 m

3-e békeidőben 40 fillér volt, 2—3 koronából sem lehetett elvégeztetni, mert a munkabíró emberek a harctéren voltak. A nehézségeknek ez még csak a kezdete volt. Azóta is sok anyagi nehézsége volt a társulatoknak, vagy későbbi jogutódaiknak, s a vizimunkálatok elvégzését az ország mindenkori gazdasági helyzete befolyásolta. A Körös és a Berettyó árvízszámításainak kérdése Korbély számára,,házon belüli" kérdés volt, s amit itt számítási módszer vagy segédletként alkotott, azt elsősorban a maga ós társulata számára alkotta. Ismerve a Körösökön működő mai jogutód, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kiterjedt munkásságát ós kiváló eredményeit, amelyek még ma is, a számítógépek korában és mintegy egy évszázados adattömeg birtokában sem kis feladatot jelentenek az árvízjelzóst illetően, elmondhatjuk, hogy Korbély úttörő munkája alapvetően szükséges volt minden későbbi vizsgálódás számára. Korbély előtt — tanulmányaiból világosan kikiolvashatóan — teljesen tudott volt, hogy a Hármas-Körös a Tisza beduzzasztása miatt, a többi Körös és a Berettyó a Hármas-, vagy a Kettős-Körös duzzasztásai miatt gyakran el veszíthetik vízjárásuk függetlenségét, s ez a körülmény árhullámaik levonulására is lényegesen kihat. E probléma „újrafelfedezésére" is elég