Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Altnőder András–Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabó Pál: Rétegvízszerzési lehetőségek vizsgálata Egertől délre Andornaktálya–Füzesabony–Mezőszemere térségében

AL.TNÖDER A. et al.: Rétegvízszerzési lehetőségek Egertől délre 281 egészen Miskolcig. Az Alföld peremén gyakorlatilag általános elterjedésű és miután több szintben tartalmaz víztartó homokrétegeket, ezért az Alföld peremterületein a legjelentó'sebb rétegvízkészletekkel rendelkezik, így a lignit vagyonontúlmenően vízellátás-ivóvíznyerés szempontjából is gazdaságilag igen jelentős és értékes. Heves megyének is egyik legfontosabb és legjelentősebb ivó vízbeszerzésre alkalmas összletének ítélhető. A Lignit Formáció transzgressziós törmelék nélkül települ az idősebb rétegekre. Az összlet általában finomszemcséjű üledékekből áll sűrűn tagolva, vékonyabb-vastagabb homokrótegekkel. A homokrótegek zöme apró és finomszemcséjű, kevés közópszemcséjű frakcióval. A durvaszemcséjű rétegek (kavics) az összletben alárendelt szerepet játszanak. A vastagabb homokrétegek szemcseösszetétele is egyenletes. A vizsgálatok szerint a víztartó homokrétegek kifejlődése, elterjedése és kivastagodása szempontjából három típusra bontható az összlet, melyek egyben a vizsgált területen belül osztályozzák és meghatározzák a víznyerési lehetőségeket. A pliocón összlettel fedett terület északi részén az agyagos-iszapos rétegek dominálnak. A homokrétegek alárendelt szerepet játszanak. Víznyerésre csak 1—3 homokréteg vehető figyelembe. Az összlet összvastagsága 60—120 m. A homokrétegek rendszerint a felszínre bukkannak vagy a negyedidőszaki rétegek fedik le. A vízutánpótlódást a homokok rétegfejeinól közvetlenül a csapadók- vagy a talajvíz biztosítja. A homokrétegek délfelé ugrásszerűen ki vastagodnak ós a kötött agyagos-iszapos rétegek az összleten belül alárendelt szerepet játszanak. Az összlet vastagsága 2—3 km-en belül 300 m-re növekedik ós túlnyomó részben homokrótegekből áll, amelyeket lignit, lignites agyag választ el egymástól. A Lignit Formáció ilyen típusú kifejlődését a makiári MD 1 jelű kút rétegsora bizonyítja. Ez az összletszakasz legkedvezőbb kifejlődésű a víznyerés szempontjából (2. ábra). Az összlet az Alföld irányába tovább vastagszik, a homokrótegek ujjasan szétágazódnak, kifinomodnak, uralkodóvá válnak megint az agyagos-iszapos üledékek. Ez az összletszakasz nem értékelhető kedvezőnek. A fentiek alapján vízbázisok telepítésére a középső összletszakasz ítélhető kedvezőnek, amely Andornaktálya déli része—Kerecsend—Dormánd —Szihalom községek által körbezárt területre terjeszthető ki. Összefoglalóan megállapítható, hogy a pliocén kori Bükkalja Lignit Formáció általános elterjedésű a vizsgált területen és ennek az összletnek homokrétegeiből kitermelhető víz biztosítja a város növekvő vízigényét. 3. Hidraulikai vizsgálatok és vízkészlet meghatározás 3.1. Alapadatok A hidraulikai vizsgálatok alapadatai az alábbiak voltak: (1) A vízügyi nyilvántartásban szereplő, jelenleg is meglevő és a már megszüntetett víztermelő kutak csövezési-szűrőzési adatai, létesítéskori nyugalmi vízszint, valamint a próbaszivattyúzási üzemi vízszint-vízhozam adatok. Alapadatként szolgáltak a víztermelő kutak rétegsor leírásai is. Az adatgyűjtés során az 50 m-nél nagyobb talpmélységű, ill. az 50 m alatti szintekben szűrőzött víztermelő kutakat vettük fígy elembe. (2) Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat (OFKFV) által mélyített lignitkutató fúrások földtani rétegsorai és ezekből a fúrásokból származó kőzetminták laboratóriumi vizsgálati eredményei. E fúrások főként földtani adatokat szolgáltattak, helyszíni vízföldtani vizsgálatok a lignitkutatás során nem történtek. (3) A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV, 1960— 1987) által a területen mélyített vízkutató fiirások és figyelőkutak rétegsor adatai és geofizikai szelvényei. Az alapadatokat szolgáltató víztermelő és figyelő kutak, valamint a földtani kutató fúrások a területen egyenlőtlen eloszlásban helyezkednek el. A vizsgált terület északi, délkeleti és keleti része adathiányosnak, a nyugati része jó feltártságúnak tekinthető. 3.2. Hidraulikai vizsgálatok 3.2.1. Nyugalmi rétegvízszintek (mB.f.) alakulása A 3.1. fejezetben említettek szerint a területre eső fúrások és kutak közül hidraulikai alapadatokat a víztermelő kutak létesítéskori vizsgálatai adtak. Egyéb mérési eredmények hiányában a nyugalmi rétegvízszint térkép szerkesztéséhez a létesítéskori nyugalmi vízszint adatokat használtuk fel. A víztermelő kutak elhelyezkedése a területen a településekhez kötött. Problémát okozott még, hogy a víztermelő kutak más-más vízadó szinteket csapolnak meg. A síkbeli és a mélységi eloszlás mellett figyelembe kellett venni a víztermelő kutak telepítésének évét is, amely tág tartományú: 1920—1980. Az északi részen kevés adat állt rendelkezésre, ezért csak a déli területek mélyebb vízadó szintjére jellemző nyugalmi vízszintfelületet lehetett megszeikeszteni. Az adathiány kiküszöbölésére a vízföldtani szelvények alapján meghatározott vízadó szintek nyugalmi vízszintjének függély menti és hossz-szelvény menti változását vizsgáltuk észak—déli irányban Andornaktálya—Maklár—Füzesabony—Egerfarmos vonalában (3. a, b. ábra). Általában megállapítható, hogy 150—200 m-ig a nagy vastagságú homokrétegekben tárolt víz nyomását a hidrosztatikus nyomás biztosítja. A talaj víztartó réteggel közvetlen kapcsolatban levő homokszinteken keresztül a hidrosztatikus nyomást a talajvíz alakítja. Mélyebb szinteken az agyagrétegek közé zárt vékonyabb homokrétegekben a víznyomás addigi lineáris emelkedése megváltozik és meredeken emelkedővé válik, jelezve, hogy egyéb tényezők (rétegnyomás, gáz stb.) hatása is érvényesül. Andornaktálya környékén a peremekre jellemző nagyobb rétegdőlés miatt a mélység növekedésével a nyugalmi szintek jobban emelkednek mint a vizsgált térség középső és déli részén. Andornaktályán 6—7 m/100 m, míg Maklár ós Füzesabony térségében 2—3 m/100 m a nyomásnövekedés nagysága. Andornaktálya környezetében a rótegvízszint 70—80 m-ig a felszín alatt marad és 100 m-nél már +1—2 m-es nyugalmi szintek várhatók. Maklár ós Füzesabony térségében 150—200 m felett negatív nyomásszintek a jellemzők, de 250 m körül már + 3—4 m-es szintek észlelhetők.