Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Kálmán János–Izsáki Zoltán–Kovács László–Grofcsik András–Gruiz Katalin: A ??? oxidáció alkalmazási lehetőségei a szennyvíztechnológiában

276 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM magyarországi megvalósításának egyik akadálya, hogy a beruházáshoz szükséges nagynyomású gépi berendezések, ill. különleges korrózióálló szerkezeti anyagok egy része csak tó'kés importból szerezhető be. Az eljárás hazai alkalmazási lehe­tőségei között külön említést érdemel a cianidos anyalúgok, technológiai szennyvizek kezelésének lehetősége, mivel gyógyszergyártási technológiák­ban ilyen típusú szennyvizek is keletkeznek, és ezek tisztítása nem megoldott. A nedves oxidációs cianidmentesítés energiaköltsége alacsonyabb a vegyszeres ártalmatlanítási eljárások költségeinél. A nedves oxidációs cianidmentesítés további előnye, hogy az eljárás folyamán a cianidok kör­nyezetvédelmi szempontból viszonylag ártalmat­lan ammónium vegyületekké hidrolizálnak, míg a vegyszeres ártalmatlanítás során további ve­gyületek kibocsájtásával terheljük a környeze­tet. Köszönetnyilvánítás Szerzők ezúton is köszönetet mondanak dr. Perecsi Ferenc és dr. Bakonyi Árpád főosztályvezető-helyette­seknek pártoló figyelmükért és a kutatásokhoz a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási, ill. az Ipari Minisztérium részéről nyújtott támogatásukért. Irodalom Beyrich, J. et al., 1979. Comp, and Chem. Eng. 3: 161—165. Beyrich, J., 1987. Technische Mitteilungen 80 (16): 350—352. Braden, R., Schulz-Walz, A., 1981. Chem. Ing. Tech. 53(3): 295. Braden, R., Schulz-Walz, A., 1982. Chem. Ing. Tech. 54 (7): 692. Dietrich, M. J., et al., 1985. Environ. Progress 4 (3): 171—177. Hurwitz, E., Dundas, W. A., 1960. J. Water. Pollut. Cont. Fed. 32 (9): 918—929. Perkow, H., Steiner, R., Vollmüller, H., 1980. Chem. Ing. Tech. 52 (12): 943—951. Ploos van Amstel, J. ,/., Rietma, K., Chem. Ing. Tech. 42 (15): 981—990. Prandt, L. A., 1978, 1973. Chem. Eng. Prog. 68 (12): 72—77, 45 (20): 1205—1211. Teletzke, O. H., 1964. Chem. Eng. Prog. 60 (1): 33—38. Wilhelmi, A. R., Knopp, P. V., 1979. Chem. Eng. Prog. 75: 46—52. Zimmermann, F. J ., 1954. US. Patent 2, 665, 249 Jan. 5. Zimmermann, F. J ., 1958. Chemical Eng. Aug. 25. Zimpro Inc. Technical Bulletin W— 613 (1981). Kézirat beérkezett: 1988. szeptember 14. Közlésre elfogadva: 1988. december 1. Abstract: Keywords: Wet air oxidation experiments at the Chemical Technology Department of Technical University Budapest Kálmán, J., Izsáki, Z., Kovács, L., Grofcsik, A., Gruiz, K. (Ms.) Wet air oxidation (WAO) is a method of oxidizing organic materials in aqueous solution or suspension at high pressure and temperatures of about 200—300 °C. The paper surveys the physicochemical background and applications of WAO. The effectiveness of WAO is usually characterized by the decrease of COD. The most important parame­ter is the temperature (Figs. 1 and 2). High pressure (40—120 bar) is necessary to keep enough oxygen (Fig. 3) and most of the water (Fig. 4) in the liquid phase. WAO is an exothermic process (Table 1), it becomes autothermic if the CÓD is more than 10 g/dm 3 (Fig 5). The schematic diagram of WAO is shown in Fig. 6. The process can be economically applied for waste water treatment (Fig. 7 ) if COD is too high for biological method but not high enough for incineration. During WAO toxic com­pounds (e. g. cyanides) can be decomposed by hidrolysis (Fig. 8). Figure 9 shows the decrease of COD when excess sludge is treated by WAO. Spent activated carbon can also be regenerated by means of WAO. Figure 10 shows the temperature where the organic compounds are oxidized but the activated carbon remains intact WAO can be applied in biophysical waste water treatment for regeneration of spent activa­ted carbon and simultaneous oxidation of excess biologigal sludge. Application of powdered activated carbon with WAO regeneration in pilot plant biological waste water treatment unit improved the effluent COD by 20—40% (Figs. 11 and 12). The capital costs, the costs of operation and specific operating costs of WAO aro presented as functions of plant capacity in Figures 13, 14 and 15, respectively. The cost effectiveness of WAO is compared to cost effectiveness of incineration and biolo­gical treatment of waste waters in Tables 2 and 3, respectively on the basis of US experiences. In Table 4 the capital and operating costs of WAO are presented on based Swiss estimations. The costs of WAO in Hungarian circumstances are also presented on the basis of our calculations. The cost effectiveness of WAO compared to incinera­tion according to estimations made in West Germany is shown in Fig. 16. wet air oxidation, excess sludge treatment, toxic waste water treatment, biophysicu' treatment, activated carbon regeneration 1971-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A MTA Izotóp Intézetében ösztöndíjasként kontakt katalitikus reakciók kinetikai vizsgálatá­val foglalkozott. Ebben a témában védte meg 1974-ben műszaki doktori dolgozatát. 1974-től a BME Kémiai Technológia Tanszékén dolgozott, kezdetben plazmakémiai, majd az utóbbi időben szennyvízkezelési és veszélyes hulladók ártalmatlanítási témá­ban. Kémiai technológiai kibernetikai szakmérnök, környezetvédelmi szakértő. Az el­múlt években a nedves oxidációs eljárások és veszélyes hulladékok cementgyári ár­talmatlanításának hazai alkalmazásán, fejlesztésén dolgozik. Jelenleg a Környezet­védelmi Kisszövetkezet elnöke. KALMAN JAN0S

Next

/
Thumbnails
Contents