Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Homonnay András: Blickfang - Szőllősi Nagy András: Csúsztatások kora - Füzy Olivér–Trenka Ernő–Marik Miklós: Nagymaros és a kavitáció

REFUZNYIKI 253 Refuznyiki DOUBLE BLUES PRODUCTIONS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT'S TIME TO CALL FOR THE BLUESI A Bös-Nagy marosi Vízlépcsőrendszer körüli vita hullámai még mindig verdesnek — bár úgy tűnik, kissé csillapodóban. Teljes energiadisszipációról persze nem beszélhetünk — valószínűleg még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy visszatekintve valamelyest és objektív módon lehessen megítélni az 1988. év nyarán kirobbant szenvedélyes — néha kissé egyoldalú — vitát. A Refuznyiki néven most induló időszakos rovatunk azon publikációknak kíván teret adni, melyeket a forró nyár hivatalos magyar sajtója visszautasított. Vagy vissza sem utasított — válasz nélkül hagyva és váratva a szerzőket. A szerzők egyetértésével esetenként közöljük a szerkesztőségekbe küldött leveleket is — tartalmuk mellett a dátum is izgalmas információt rejthet. Az eddig még nem közölt publikációk közreadásával elsősorban az a célunk, hogy a jövő kutatóját segítsük, midőn a Dunaszaurusznak (más nevezéktan szerint: Dumaszaurusznak) elkeresztelt lény élettanának leírásába kezd. A publikációk tartalmával szerkesztőségünk nem szükségképpen ért egyet. Egyben várjuk olvasóink adalékait a visszautasítottak szalonjának gyűjteményébe. * Blickfang Ez a zsurnaliszta kifejezés a német eredeti magyarosításával a „tekintet csapdájának" fordítható. Ilyen csapda vonta magára a figyelmet a Magyar Nemzet 1988. augusztus 24-i (jubileum előtti) számában „WHO-felmérés a vízlépcső hatásairól" vastag és „Környezetvédők tanácskozása" vékony betűs címekkel [s.m. jegyzéssel]. Engedtessék meg, hogy mint a hivatkozott esemény autentikus részese, néhány aggályomnak adjak kifejezést. Perczel Károly Herder-díjas építész bizonyára nem haragszik meg, ha felelősségem tudatában kijelentem, hogy WHO felmérés a vízlépcső hatásairól sohasem készült. Ilyen címmel a VITUKI-val közös kutatást sem folytatott, következésképpen a WHO — nem is vizsgált semmit. Ezzel szemben folyamatban van egy, az UNDP által támogatott, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium finanszírozásában folyó kutatási project a „Parti szűrésű vízkészletek védelme". címmel, mely azonban nem a vízlépcső hatásaival, hanem az ivóvízkészletek védelmével, a rontott területek rehabilitációjával, a szűrési folyamatok vizsgálatával és a vízminőségi figyelőrendszer optimális kialakításának kérdéseivel foglalkozik. Erre tehát nem hivatkozhatott Perczel Károly. Ami alapul szolgálhatott az idézett cikk megállapításaihoz az a WHO és a VITUKI — mint az előbbi együttműködő intézménye — valamint a HASA (Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet, Laxenburg) közös rendezésében 1988. június 15—17. között lefolytatott munkaülése (workshop) volt, melynek pontos címe „Duzzasztóművek hatása a Duna vízminőségére". A tanácskozás szakemberek tapasztalatcseréje volt. A munkaülós megállapításokat és javaslatokat fogalmazott meg írásban, ezek azonban azt nem tartalmazzák, hogy „elkerülhetetlenek lesznek az emberi egészséget károsító hatások, ha a rendszer a szennyvíztisztító berendezések megépítése előtt lépne üzembe", mert ilyen egyértelmű következtetés levonására nem áll rendelkezésre megfelelő információ. Említi Perczel Károly, hogy a „vizsgálatra hivatkozással hangoztatták, hogy „...kutatások igazolták az osztrák vízlépcsők károsító hatását, ahol a parti szűrésű kutaknál anaerob szennyezést mutattak ki. Hasonló tapasztalatokra hivatkoztak a Vaskapu erőmű esetében, ez komoly nehézségeket okozott Belgrád vízellátásában". További értelmezés helyett a hitelesség érdekében álljon itt a munkaülés megállapításainak hiteles szövege: 1. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a Duna vízminősége megóvásának leghatékonyabb eszköze a szennyezés megelőzése. Nemzeti erőfeszítés és nemzetközi együttműködés szükséges ahhoz, hogy a Duna vízgyűjtő területén meggyorsuljon a szennyvíztisztítók építésének üteme. 2. A folyókon vagy azok medrében létesített vízépítési műtárgyak megkönnyítik a hajózást, energiát termelnek, növelik az árvízi biztonságot, javítják az ivó- és öntözővíz- ellátást és általában javítják a folyó által érintett lakosság életkörülményeit. E kétségbevonhatatlan előnyök ellenére e műtárgyak okozhatnak elsősorban hidraulikai és ökológiai problémákat. A kedvezőtlen hatások megelőzhetők vagy kiegyenlíthetők, ha e műtárgyak építését megelőzően vagy azzal egy időben tudományosan megalapozott tanulmányok tárják fel a várható környezeti hatásokat, illetőleg kockázatokat. 3. A Duna mentén létesített duzzasztóművek különböző megnyilvánulásokat váltottak ki a közvéleményből. Az aggályok eloszlathatók, ha független szakértői testület feltárja a várható változásokat ós az esetleges hátrányok megelőzésére vagy kompenzálására szolgáló beavatkozásokat. 4. A Duna-menti országokban az a törekvés, hogy a Duna védelmére irányuló nemzeti erőfeszítéseket összehangolják, a Bukaresti Deklaráció aláírását eredményezte. Szükségesnek látszik azonban, hogy a Bukaresti Deklaráció értelmében megindult szaktevékenység munkaprogramjában jelenleg még nem szereplő kérdések vizsgálatát a nemzetközi együttműködésre hajlandó Duna-menti államok valamely nemzetközi szervezet koordinációjával kezdjék meg. A résztvevők javasolták, hogy a műszaki fejlesztéssel, környezetvédelemmel és közegészségügyi kérdésekkel foglalkozó szakosított ENSZ-szervezetek, mint az UNDP, UNEP, WHO, UNESCO stb. vizsgálják meg egy államok közötti project indításának lehetőségét nagy folyókon létesített folyószabályozási műtárgyak kedvezőtlen hatásainak megelőzésére szolgáló módszerek kialakítása érdekében. E project eredményeinek felhasználásával az érintett országok építsék ki, illetőleg fejlesszék tovább vízminőségi ellenőrző hálózatukat. 5. A résztvevők javasolták, hogy a Magyar Népköztársaság Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériuma mérlegelje ilyen project kezdeményezésének lehetőségét azon kormányok illetékes szerveivel egyeztetve, melyek a munkában való részvételre hajlandóak.