Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Szalai György: Izrael vízgazdálkodásáról

228 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM 4. ábra. Komplex felszíni és felszin alatti vízgazdálkodási projekt vázlata visszatáplálással felszíni vizekből. A rendszerre példát a 4. ábra mutat be. Az időszakos talajvízkitermelésen alapuló többfokozatú fejlesztési folyamat (5. ábra) része még a tengervíz sótlanítása is, amelyet a későbbiekben szándékoznak a rendszerbe integrálni (4. ábra). A sótlanítás egyébként nagyon költséges folyamat, és csak ott kerülhet szóba, ahol a vízkészletek pótlására más lehetőség nem kínálkozik. Alkalmazható technológiának a már ma is használt fordított ozmózisos eljárást tartják. A talajvízzel való gazdálkodásban a fő kényszerítő tényező a sós víz betörésének veszélye a tenger felől a felszín alatti víztartókba. Ez a veszély a kitermelés következtében fenyeget azáltal, hogy megváltoznak a nyomásviszonyok, így az áramlási rendszerek, sőt az áramlási irányok is megfordulhatnak. Ezt mutatja be a 6. ábra, amelyen eredményvonal jelzi a kritikus helyzetet. A vízkivétel csökkentésével, illetve ennek és a visszapótlásnak egyensúlyban tartásával arra törekszenek, hogy tartani tudják a víztartók vízszintjének a tenger szintjét 8—10 m-rel meghaladó magasságát. A valós ós a kívánatos állapot, az igény és a kielégített szükséglet közötti ellentmondások határozzák meg a fejlesztés céljait. Számos eljárásnak adottak a feltételei, néhányuk megfelelő megoldást nyújt, néhányuk pedig optimalizál, gyakran a lehetséges beavatkozások kombinálásával. Tény, hogy Izrael jövőfejlődése szempontjából a meglévő és potenciális vízkészletekkel való racionális gazdálkodás minden egyéb tevékenységet megelőző feladat. 5. ábra. A felszin alatti vízkészlet-gazdálkodási projekt szakaszai