Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Juhász Endre: Az ivóvízellátás mennyiségi és minőségi kérdései Magyarországon

JUHAsz E.: Ivóvízellátás Magyarországon 197 3. ábra. Felszín alatti Nagyobb vízmennyiségek kezelésére is alkalmas technológiai eljárásnak ígérkezik a biológiai nitrátmentesítés. Jelenleg denitrifikáló baktériumok segítségével, apatogén gombákkal folynak kutatások. Az ország hat megyéjében — főleg a dél-alföldi térségben — a mélységi vizek egy része határértéket meghaladó arzént tartalmaz. Az arzén természetes eredetű. Az arzénszennyezettség közel 100 településben mintegy 450 000 fő ivóvízellátását érinti. Az arzénkoncentráció átlagosan 0,1—0,2 mg/l, tehát a határérték 2—4-szerese. A 3. ábrán a 150—200, 200—250 és 250—300 m mélységközökben előforduló arzéntartalom került feltüntetésre. (A feldolgozás más mélységközökre is elkészült.) Az arzénkoncentráció hálózatban mért értékének csökkentésére az észlelést követően vízminőség-javító program indult. Ennek eredményeként jelenleg háromféle engedélyezett technológiai eljárás áll rendelkezésre. Az arzénkoncentráció csökkentésének legegyszerűbb útját jelenti a szennyezett vízműkutak kiváltása és a hálózatban lévő víz keveréssel történő javítása. (Jelenleg a leggyakrabban ezt a módszert alkalmazzák. A határértéknél alacsonyabb arzéntartalom azonban csak technológiai beavatkozással érhető el.) A vízminőség-javító program I. ütemében— 1988 év végéig — a határérték kétszeresét meghaladó arzéntartalom a rendszerben nem fordulhat elő. Az ivóvízszabvány határértékét meg nem haladó arzénkoncentráció a program II. ütemének befejezésével, 1995-re várható. Arzéntartalom ImgAJ az MSz 10A33-1 szabvány határértékének megfelelően I | 0-0,010 Img/ll I . I 0,011-0.025 Img/ll V7

A 0.026-0.050 Img/ll 0,051-0.100 Img/ll ^B >0,100 Img/ll vizeink arzéntartalma A parti szűrésű és a mélységi vizekben leggyakrabban előforduló komponens a vas és mangán Jelenlétük a parti szűrésű vizekben felszíni szenynyeződésre, míg a mélységi vizekben rétegeredetű szennyeződésre vezethető vissza. Vastalanításra, mangántalanításra a gyakorlatban bevált és elterjedt technológiai eljárások állnak rendelkezésre. Fejlesztés a magas és szerves kötésben előforduló mangántartalom eltávolításának, ezen túlmenően a komponensek együttes előfordulása esetén alkalmazható technológiák kifejlesztése érdekében indokolt. Jelenleg a szabvány szerinti vízminőség biztosításához szükséges vas- és mangántalanító berendezéseknek mintegy fele hiányzik. Határérték feletti ammóniumtartalom mind a parti szűrésű, mind a mélységi vizeknél előfordul. A parti szűrésű vízkészletben az ammóniumtartalom felszínről eredő szennyeződésre vezethető vissza. Koncentrációja növekedést mutat. Mivel a folyóvizek ammóniumtartalma is növekszik, kevésbé lehet a hígító hatásukra számítani. Bár az ammóniumnak egészségkárosító hatása közvetlenül nincs, csökkentéséről mégis gondoskodni kell. Az ammóniumtartalom a hálózati vízminőséget rontja, klórozáskor a fertőtlenítés hatását csökkenti, s még a törésponton túli klórozás esetén is fennáll a hálózati vízminőségromlás veszélye. E probléma miatt a mélységi vizekben előforduló ammónium koncentrációjának csökkentése is indokolt. A parti szűrésű vízkészleteknél a szennyeződés a vízbázisok védelmi rendszerének kiépítését sürgeti. Ammóniumeltávolításra vannak biztató kísérleti eredmények, gyakorlati alkalmazásuk viszont