Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Juhász Endre: Az ivóvízellátás mennyiségi és minőségi kérdései Magyarországon

193 Az ivóvízellátás mennyiségi és minőségi kérdései Magyarországon Juhász Endre Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium 1011 Budapest, Fő u. 48—50. Kivonat: 1988-ban az ország 3064 településéből 2070-ben üzemelt közműves ivóvízellátó rendszer, melyből 9,2 millió lakos nyert jó minőségű ivóvizet. A hátralévő mintegy 1000 településből 670-et az egészségügyi hatóság a nitrátszennyezés miatt veszélyeztettnek minősített. Az érintett lakosság száma 400 000 fő. A víztermelő kapacitás 5,1 millió m

3/d. Az ivóvízbeszerzés 12%-a felszíni, 88%-a felszín alatti vízkészletből történik. A vízelosztó hálózat hossza 45 000 km. A vízszolgáltatás közegészségügyi helyzetéről megállapított, hogy ivóvíz útján terjedő fertőzés hazánkban ritkán fordul elő. A vízminőségi gondokat elsősorban a termelt víz kémiai tulajdonságai okozzák. Az ország 6 megyéjében, 77 településben a mélységi vízkészletre települt vízműkutak egy része határértéket meghaladó arzént tartalmaz, s ez 450 000 fő vízellátását érinti. A parti szűrésű vagy a mélységi vizekben előforduló határérték feletti komponensek közül a vas, a mangán, illetve a metán és az arzén eltávolítási módja megoldottnak tekinthető, a technológiai berendezések viszont sok helyen hiányoznak. Az ammóniumion eltávolításának módszerei ismertek, a gyakorlata még nem megoldott. A szervesanyag eltávolítása a másodlagos szennyeződés csökkentése miatt vár megoldásra. A környezetszennyeződés növekedésével a vízkezelés iránti igények is növekszenek. A vízkezelési technológia a szükséges beavatkozásoknak csupán egyik lépcsője és nem helyettesítheti sem a vízkészletek védelmét, sem a vízellátó rendszer fenntartásával kapcsolatos feladatokat. Kulcsszavak: ivóvízellátás, vízszerzés, vízminőség, víztisztítás, vízbázisvédelem 1. Bevezetés . Az ország lakosságának közműves és lakáson belüli vízellátásával a közepesen fejlett országok közül az elsők között foglalunk helyet, de 10— 20 %-kal lemaradtunk a fejlett európai országokhoz képest. A még közmű nélküli települések (többségében kis lakosszámú falvak tartoznak ide) közművesítése és a már ellátottak biztonságának növelése mellett a súlyponti feladatot az ivóvíz minőségi körülményeinek biztosítása jelenti. 2. Az ország ivóvízellátásának áttekintése Az ivóvízellátás döntő hányadát, a lakosság 88 %-ának ellátását közüzemi vállalatok biztosítják. Az ellátott lakosok mintegy 75 %-a a lakásokban jut a közműről származó ivóvízhez. A 88 %-os ellátottság mellett közel 1000 településben még nincs közműves ivóvíz. (Az ország településeinek száma jelenleg 3064.) 670 településünkön pedig az egyedi és közkutak vize, elsősorban a megengedett határértékeket meghaladó nitráttartalom miatt, szennyezettnek minősül. Ezeken a településeken a csecsemők és a terhes anyák ivóvízhez átmeneti jellegű megoldás révén jutnak. Az ellátatlan települések Északkelet-Magyarország, Dél-Dunántúl és a Dunántúli-középhegység területein koncentrálódnak. A közüzemi víztermelés 24 %-át regionális vízművek, 76 %-át pedig helyi, kistérségi vízművek szolgáltatják. Regionális vízművek az ország vízszegény térségében épültek, így pl. ÉszakMagyarországon, az üdülőövezetekben, pl. a Ba, laton, a Velencei-tó, a Dunakanyar térségében továbbá néhány vízszegény és nagy fogyasztású város és környéke érdekében, pl. Pécs, Debrecen, Sopron stb. ellátására. A regionális vízműfejlesztésnek a még ellátatlan települések térségében is nagy szerepe lesz vízkészlet hiánya vagy szennyezettsége miatt. Az ivóvízbeszerzés 12%-a felszíni készletből, 88 %-a felszín alatti vízkészletből történik. A felszín alatti készletből származó vízhasználat megoszlása: 44 % parti szűrésű, 35 % rétegvíz, 7% karsztvíz és 2 % talajvíz A kedvező rétegvízbeszerzési lehetőség az ország területének mintegy 60 %-ára, elsősorban az Alföld nagy részére jellemző. A jelentős parti szűrésű teraszok, alluviumok és a karsztvizek elhelyezkedését ábrázolja az 1. ábra. A közüzemi víztermelő kapacitás 1987. év végén valamivel több mint 5 millió m

3/d volt. A fajlagos háztartási vízfogyasztás Budapesten 225 l/fó'/d, városokban átlagosan 150, községekben 71 1/fő/d, országos átlagban 1351/fő/d. A tárolókapacitásunk jelenlegi értéke mintegy 1,0 millió m

3, ami a kiépített vízmíkapacitás 22 %-a, az átlagos napi ivó víztermelés 35, a maximális termelés 25 %-a. A vízellátó hálózat hossza 45 000 km. A vízszolgáltatás — mennyiségi szempontból — az év átlagában kiegyensúlyozott. Az ország néhány térségében azonban, elsősorban a nyári csúcsfogyasztási időszakban, vízhiány lép fel. Ennek