Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Vita - Kérini Borsodi Andrea: Kékalgák vagy cianobaktériumok, ill. algológia vagy bakteriológia? - Fejér László: Hozzászólás Domokos Miklós: „Pietro Palecapa és a magyarországi Tisza-szabályozás” című cikkéhez

182 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM sárhelyiétől jelentősen különböző értékeket tettek meg számításaik alapjául. Véleménye szerint az olasz csak úgy, találomra készített tervet, „melly az óhajtott czélhoz talán soha sem vezetend ..." (Lapos oldalvágásként, lábjegyzetben, kommentár nélkül megemlíti, hogy munkájáért Paleoeapa ezer aranyat kapott. Mindenki gondoljon, amit akar!) További kifogásai, hogy a Paleoeapa által széles töltések közé szorítani javasolt terület Tokajtól Csongrádig, legalább 200 ezer holdat tesz ki, melyen legalább félmillió ember számára terem jó gabona, s azt most mind a hullámok borítanák el. Felteszi a kérdést, lesz-e vajon elegendő fedezet a kisajátításra, a jelenleg álló hidak meghosszabbítására, s a terv szerint az ártérbe eső falvak áttelepítésére; a megemelkedő Tisza-vízszint mellékfolyókat visszaduzzasztó hatását ellensúlyozó töltésemelésre ... stb. Galambos Sámuel ugyanezen lapban kimutatta, hogy a Vásárhelyi-féle terv megvalósítása közel 76 millió forintba kerülne, míg az ő Szamos-elvezető csatornaterve, amely a Tisza 101 helyen történő átvágását is tartalmazná, mindössze 13,5 millióra rúgna. A Tisza-mappáció munkáiban elévülhetetlen érdemeket szerzett Nagy István mérnök, Korizmics László Jelenkorban megjelent, s Paleoeapa szakvéleményét támogató írásának ront neki, mint mondja: „ ... K. úr P. úrnak, mint tekintélynek mondásait helyben hagyva, P. úr által kimondottak fölötti gondolkodásban nem szeret, vagy nem akar fáradni, ... ilyenféle cikkekkel az olvasó közönséget könnyen tévútra vezetheti". Mint arról korábban szó volt, a fenti vélemények csak kiragadott példák, a teljes anyag ennél jóval sokszínűbb. Búcsúzóul még egy adalék; Szűcs Ábrahám, derék laikus közíró, érezvén a vélemények széttartó, a pártoskodásra ösztönző voltát, így sóhajtott fel: „Csak az istenért, uraim, valahogy a politikai színezetet a szegény Tisza dolgába bé ne hozzuk!!!"