Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Varga Csaba: Az ivóvíz azbeszttartalmának higiénés megítéléséről
172 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM Az ivóvíz azbeszttartalmának higiénés megítéléséről Varga Csaba Tiszamonti Regionális Vízművek Keleti Főcsatorna Felszínivíz-tisztítómű 4060 Balmazújváros, Pí. 30. Kivonat: Az ivóvíz számos módon szennyeződhet azbesztrostokkal. Hazai viszonyok között ezek közül a leginkább az azbesztcement csövekvől történő kimosódás tűnik valószínűnek. Az azbesztrostok kimosódását a szállított víz agresszivitása okozhatja. Több tanulmány számol be a különböző okokból szennyeződött ivóvizekben előforduló millió/l nagyságrendű rostkoncentrációról. Az azbesztrostok kimutatásához a rendkívül kicsiny móretek miatt jelenleg az egyetlen elfogadható eljárás a transzmissziós elektronmikroszkópia. Régóta ismeretes, hogy a munkahelyi azbeszt-expozíció légzőszervi és egyéb rákokat okozhat. Kérdés azonban, hogy a tápcsatornába jutó rostok rákkeltő hatásával is számolnunk kell-e. Az etetéses állatkísérletek ós a néhány epidemiológiai vizsgálat nem igazolta ezt a feltevést. Az azbeszt a génmutációs tesztekben hatástalannak bizonyult, viszont a kromoszómaszerelvényben változásokat okozott in vitro és in vivo kísérletekben egyaránt. A mutagenitás eredmények mogerősítik azt a feltevést, mely szerint az azbeszt nem genotoxikus, hanem epigenetikus karcic gin. Fontos kérdés az azbeszt és a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok) közötti szinergizmus a muta- és karcinogenezisben. Ez a szinergens hatás megnövelheti az ivóvizekben jelenlévő PAH-ok ós egyéb mutagón-karcinogén anyagok egészségügyi kockázatát. Az újonnan felvetődött kérdések tükrében még számos további vizsgálat szükséges az ivóvizekben jelenlévő azbesztrostok reális higiénés megítéléséhez. A hazai kutatások fontos feladata, hogy minél több információt nyerjünk ivóvizeink azbeszttartalmáról, az azbeszttel terhelt vizek és a bennük jelenlévő szerves szennyezők kölcsönhatásairól a genotoxicitás szempontjából, egészségügyi kockázatunk csökkentése érdekében. Kulcsszavak: azbesztrost, azbesztcement cső, karcinogenezis, mutagenezis, policiklikus aromás szénhidrogének, ivóvíz 1. Bevezetés Az azbeszt természetes alkotórésze mindazoknak a vizeknek amelyek a természetben azbesztásvány-tartalmú kőzetekkel kerülnek kapcsolatba. Azonban csak az 1970-es évek elején mutatták ki először az azbesztrostok jelenlétét a Nagy Tavak vizében ( Cunningham, és Pontefract, 1971; Cook et al. 1974). tethetünk meg (1. ábra). A szerpentinazbeszt (krizotil) hidratált magnézium-szilikát, a rostok hajlékonyak és görbültek; selymes, lágy szövetet alkotnak, lúgrezisztensek. Az amfibolazbesztek a nátrium, kalcium és a vas hidratált szilikátjai, rostjaik egyenesek, tűszerűek; szövetük érdesebb, merevebb; savállók (2. ábra) ( Koch és Sztrókay, 1967; Mossman és Craighead, 1981). A kimutatott azbeszt a közeli bányák vizéből szár" mázott. A rostok mennyisége elérte a millió/1 nagyság" rendet. Mivel számos kanadai ós amerikai város lakos" sága a tavakból nyeri ivóvizét (pl. Duluth), a kapott magas érték pánikot idézett elő, holott az azbeszt tömegét tekintve az ivóvízben rendesen előforduló nyomelemek koncentrációját sem érte el. Ekkor azonban már ismert volt a munkahelyi azbesztexpozíció rákkeltő hatása, ós természetes volt a félelem az ivózzel lenyelt ós a tápcsatornába kerülő rostok viselkedésével kapcsolatban. Az azbeszt elnevezés a szilikáttartalmú ásványok egy csoportját jelöli. Közös tulajdonságuk, hogy lágy, selyemszerű rostokra bonthatók. Kristályszerkezetüket tekintve két osztályt különbözAZBESZT SZERPENTINEK 1 AMFIBOLOK I 1 krizotil (fehér azbeszt! 3MgQ-2SiO )-2H íO I amozit 5,SFeO-1,5MgO-8SiOiH}Q an to fi Ili f 7MgOOSiOjHjO krokidolit (kék azbeszt 1 Na^0 fe !0 3 3FB0 •8SiQ,H,0 trtnoiH 2Ca0 5MgO ISi0, H,0 1. ábra. Az azbeszt fő típusai és kémiai összegképletük. (Meyer, 1982 nyomán) 2. ábra. Krizotil (fent) és krokidolit (lent) rostok szövete. Fény mikroszkópos felvétel (32X)
