Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Hotya János: Jagy jodidion-tartalom kisebb mélységű rétegek vizében a Dél-Alföldön
170 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM tagságú tőzeges, kotus rétegeket találunk. A nagy humusztartalmú tőzegrétegek általában jódban igen gazdagok (Krajkó, 1977; Schulhof, 1957). 4. Megbeszélés Kiemelkedően nagy jódtartalmat vizsgálataink alapján Szeghalom, Gyomaendröd, Körösladány, Dévaványa sárréti települések vízműkútjainak és közkútjainak vizében találtunk. Ezen települések vízműveinek kevert vizében a jodidion-koncentráció vizsgálataink alkalmával meghaladta az 1000 /tg/l-t. Olyan vízműveknél, ahol a kútmélységek közel azonosak, pl. Körösladány északi vízműtelepen, az ellátórendszer közkifolyóinak vizében 1600 —2000 /tg/l jodidion-koncentrációt mértünk. Természetesen a kisebb jódtartalmú ivóvizet szolgáltató anyakutak üzemeltetésének szüneteltetése alkalmával sokkal nagyobb jódkoncentrációk is előfordulhatnak. Figyelembe véve a felsorolt települések ivóvizének jodidion-tartalmát és azt, hogy egy személy 2,5 —3 liter ivóvizet is fogyaszthat naponta (az ételkészítésre felhasznált ivóvizet is beleszámítva), a jódbevitel személyenként itt a napi 6000 jug-t is elérheti. Ennél nagyobb jódbevitellel kell számolnunk melegüzemi dogozóknál vagy lázas betegeknél, ahol az ivóvízfogyasztás lényegesen nagyobb. Közvetett módon még tovább növekedhet a jódfelvétel a tejfogyasztás, állati termékek és növényi termékek fogyasztása révén, amennyiben állatitatásra és növények öntözésére is ilyen nagy jódtartalmú vizet használnak. Évekig tartó, ilyen jelentős mennyiségű jódfelvétel esetén, arra hajlamos egyéneknél, számítani lehet jodid golyva kialakulására. Jelentősebb endémiás jodid golyva előfordulásról 1964—1965-ben számoltak be Japán egy északi szigetén, Hokkaido halászfalvainak lakóinál (Higuchi, 1964; Sawa, 1965). Ezeknek a falvaknak a lakói naponta nagy jódtartalmú afrikot (tengeri növényt) fogyasztottak. Az egy lakos által felvett jódmennyiség így több mg volt naponta. Itt 1000 személynél, a lakosság 6—12%-ánál manifesztálódott jodid golyva. Sporadikusan jodid golyva kialakulását jódtartalmú gyógyszereket szedő egyéneknél is észlelték. Számos cogoitrogen anyag van, mely a jodidionnal együtt, elősegíti a jodid golyva kialakulását (Dimitriadu és Fraser, 1961). Annak ellenére, hogy a lakosság egy szűkebb rétegénél az ivóvízzel bevitt jód kedvező hatásával is számolni lehet (arteriosclerosis, asthma bronchiale, reumatikus megbetegedések stb.), nem engedhető meg, hogy ilyen nagy települések több ezer lakosa ilyen nagy jódtartalmú „jódos gyógyvíznek" minősíthető ivóvizet évekig vagy évtizedekig fogyasszon. A Dél-Alföld felsorolt településeinek ivóvizében jelentkező, nagyobb jodidion-tartalom ismerete azért is fontos, mert Magyarország ivóvizeire közismerten a „jódszegénység" a jellemző. Az ország településeinek 80%-ában a közegészségügyi szempontból kívánatos érték minimumát, a 20 jng/l-t sem éri el az ivóvíz jodidion-koncentrációja. A dolgozatban közölt vizsgálatok eredményei felhívják a figyelmet arra, hogy a „jódszegénységet" nem lehet az egész országra általánosítani, és hogy a Dél-Alföld számos településének ivóvize ilyen szempontból is kivétel. Szakmai érdekességként kell még kiemelni, hogy emberen mind a csökkent, mind a fokozott jódbevitel látszatra azonos tünetet: golyvát (pajzsmirigy-megnagyobbodást) okozhat. Természetesen a két különböző ok miatt kialakult golyva klinikai laboratóriumi vizsgálatokkal jól elkülöníthető egymástól. 5. Következtetések A vizsgálati eredmények ismeretében fontos feladatként jelentkezik Szeghalom, Gyomaendröd, Dévaványa és Körösladány településeken a lakosság szűrővizsgálata az endémiás jodid golyva megbetegedések felderítésére. Ez azért is fontos, mert újszülötteknél a jodid golyva fatális kimenetelű tracheális obstructiókat okozhat (Hassan et al., 1968). Felnőtteknél is kialakulhatnak jodid golyva következtében légzési nehézségek, respiratorikus obstructiók (Hadén et al., 1965). Célszerű lenne a megnevezett sárréti települések lakosainak morbiditási adatait összehasonlítani megközelítőleg azonos lakosszámú, olyan települések morbiditási adataival, ahol az ivóvíz jodidiontartalma 20—100 /tg/l. A sárréti területeken a vízművek üzemeltetőinek új kutak létesítésekor a jodidion-tartalom vizsgálatától nem szabad eltekinteni, és a kisebb jodidion-tartalmú rétegvizek kitermelését kívánatos előnyben részesíteni. Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki dr. Bereczki Aranka igazgató-főorvosnak és dr. Sebestyén István városi főorvosnak, hogy e vizsgálatok fontosságára ráirányították a figyelmét, valamint dr. Sajgó Mihályné OKIfőmunkatársnak az ellenőrző vizsgálatok elvégzéséért. Irodalom Dimitriadou, H., Frasser, R., 1961. Iodide goitre. Proc. Roy. Soc. Med., 54: 345—348 Földes J., 1986. A hyperthyreosis szindróma gyógyszeres kezelése. Gyógyszereink, 36: 65—76 Földes J., Antoni F., 1980. A pajzsmirigyműködés élettani alapjai. Medicina Kiadó, Budapest. Hadden, D. R., Montgomery, D. A. D., Weaver, I. A., 1965. Iodide goiter and ichthyosis. In: Current topics in thyroid research (Ed.: Cassanoc and Andreoli) Academic Press, New York Hassan, A. I. et al., 1968. Congenital iodide-induced goiter with hypothyroidism. Arch. Dis. Childhood. 43: 72—706 Higuchi, T., 1964. The study of endemic seashore goiter in Hokkaido (1-t report). Folia Endocrinol. Japan. 40: 982—985 Ilyés I., 1984. Az inadekvát jódbevitel hatása a pajzsmirigyműködésre. Egészségtudomány, 82: 193—198 Krajkó Gy., 1977. Békés megye gazdasági földrajza. Békés M. Tanács V. B„ Békéscsaba Sawa, K.. 1965. The study of endemic seashore goiter in Hokkaido (2-d report). Folia Endocrinol. Japán, 41: 633—638
