Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Dunaföldvár–déli országhatár közötti Duna-jobbparti parti szűrésű vízszerzés lehetőségei

166 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM 4.3. Báta—déli országhatár közötti partszakasz E területrészen Mohácstól délre vannak olyan partszakaszok, amelyek igénybe vehetők víznyerésre. Kölkedhez tartozó partszakaszon az 1443—1441 fkm-ek közötti partrész ítélhető meg alkalmasnak parti szűrésű vízszerzésre. A vízadó homokos összlet vastagsága 20—25 m-re becsülhető és a vízáteresztő fedő pedig 8—10 m, így a számításba vett durva folyóvízi üledék kb. 10 m alatt kezdődik. Kedvező még az a körülmény is, hogy a part mosott, és a vízmozgás élénk. Hiányoznak a feliszapolódást okozó, folyamszabályozási műtárgyak. A háttérben csak 2,5 km távolságra vannak szennyezőforrások. Az utolsó, a Duna jobb partján még figyelembe vehető parti szűrésű vízszerzésre alkalmas partszakasz az erdöfűi, az 1435,5—1433,5 fkm-ek között levő területrész. Ennek környezetében hiányoznak a fúrások. Analógia alapján, a vízadó összlet 25 m vastagságra becsülhető. A folyópart is kedvező kifejlődésű. Kedvező még a szennyezőforrásoktól mentes háttér. 5. A parti szűrésű vízkészlet meghatározása A parti szűrésű vízkészletek meghatározása a vizsgált, alsó dunai partszakaszon érvényesülő sajátos vízföldtani adottságok figyelembevételével történhet. Ezek közül a sajátosságok közül a legfontosabbak : (1) a vízadó jelentős (20—40 m) vastagsága, továbbá, hogy (2) a folyó ebbe a vastag vízadóba általában annak csak a felső 15—20%-ának megfelelő mélységig bevágódva folyik, ill. jelentős szakaszokon csak finom homok közvetítőréteg útján érintkezik a vízadóval, (3) ugyanakkor a parthoz kapcsolódó háttérben nagy tömegű, ivóvíztermelés szempontjából kedvezőtlenebb minőségű, pangó vízmennyiség tározódik. A fenti speciális adottságoknak megfelelően, parti szűrésű kutak telepítésénél azokat a vízfolyáshoz viszonylag közel célszerű elhelyezni, továbbá a vízadónak a felső (a folyómederhez magassági értelemben is közelebb fekvő) szintjeit érdemes beszűrőzni, hogy víztermelés esetén a folyóból származó, szűrt víz uralkodóvá válhasson a háttérvizekkel szemben. A parti szűrésű kút hozamának számítása, Lapsin összefüggésével (Bocsever, et al., 1979; Székely, 1981) történhet, korábbi tanulmányban (Altnőder et al., 1988) ismertetett módon. Az egyes, javasolt és részletesen ismertetett rész partszakaszokról beszerezhető parti szűrésű vízkészletek becslése a ténylegesen kúttelepítésre alkalmas partrészletek kiválasztásával, az ott elhelyezhető kutak számának megállapításával, továbbá a kutak között várható egymásra hatásból eredő hozamcsökkenés figyelembevételével végez1. táblázat Parti szűrésű vízkészletek becsült értékei Partszakasz megnevezése Duna fkm Becsült partiszűrésű vízkészlet (m

3/d) Bölcske 1551—1548,5 30 000 Madocsa 1542,5—1540,5 28 000 Gerjen É 1520—1517 30 000 Gerjen—Dombori 1512—1508,5 35 000 Dombori—Bogyiszló 1506—1502 45 000 Gemenc—Gerebeci 1492,5—1489,5 27 000 Gemenc—Koppányi I486—1481,5 32 000 Gemenc—Cimerfoki 1473—1470 27 000 Báta 1467—1465,6 12 000 Kölked 1443—1441 25 000 Erdőfű 1435,5—1433,5 25 000 összesen: 316 000 hető. Ennek alapján — a konkrét vízkutatást megelőzően, csupán az archív fúrási és kútadatok nyújtotta ismeretek szintjén — első közelítésben az egyes rész partszakaszokról az 1. táblázatban közölt parti szűrésű vízkészletek kitermelhetőségét lehet figyelembe venni. Természetesen a közölt adatok az egyes partrészletek igénybevétele előtt végrehajtandó vízkutatások során nyert, konkrét ismertek birtokában pontosíthatók lesznek. 6. összefoglalás A vizsgált, kb. 130 km hosszúságú dunai partszakasz részben lösz magas partokból, részben az ezeket megszakító süllyedékek sorozatából áll. Ez utóbbiak szemcsés üledékkel töltődtek ki, melyek a folyóval hidrológiai kapcsolatban állnak, és potenciális lehetőséget nyújtanak a parti szűrésű vízszerzésre. A vízadónak minősíthető folyóvízi üledék a Duna mentén 20—40 m vastagságot is elér. Feküjé ben túlnyomórészt vízrekesztő tulajdonságú, felső-pannóniai, ill. idősebb pleisztocén képződmények találhatók. A vegyes szemcseszerkezetű, 5— 15 m vastag fedőképződmények — a helyi védettség lehetőségét nem vitatva — regionális értelemben nem biztosítanak megfelelő védelmet a vízadó rétegek számára a területen folytatott gazdasági tevékenységgel összefüggésben jelenlevő, nagyszámú potenciális szennyezőforrással szemben. A Duna medre a vízadó rétegeknek általában csak a felső 15—20%-nyi vastagságú részét tárja fel, de jelentős, olyan szakaszok is vannak, ahol csupán a fedőképződményekhez sorolható finom