Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

3. szám - Altnőder András–Aujeszky Géza–Scheuer Gyula: Dunaföldvár–déli országhatár közötti Duna-jobbparti parti szűrésű vízszerzés lehetőségei

162 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM iŐJÍümlod Dunaföldvar 3. ábra. A Madocsai-süüyedék helyszínrajza a fontosabb vízföldtani adatok feltüntetésével 1 — magas part — a folyóvízi összlet kiékelődésének helye; 2 — parti szűrésű vízszerzésre alkalmas partszakasz (B: bölcskei. Ma: madocsai); 3 — vízadó összlet vastagságvonalai; 4 — szelvény helye; 5 — a munka keretében mélyített fúrás tény, hogy a folyó medrében a vízadó kavicsos összlet vastagsága meghaladja a 10 m-es értéket. 2.2. Paks—Báta közötti partszakasz ismertetése Paksnál a Duna közel K—Ny-i folyásirányt vesz fel egy rövid szakaszon, ismét eléri a löszből álló magas partot, és azt az emberi beavatkozás előtt erőteljesen pusztította. Ezért Paks térségében, kb. 4 km-es partszakaszon, ismét kimaradnak a víznyerésre alkalmas, kavicsos-homokos üledékek. Pakstól délre, a magas part megint nyugati irányú és fokozatosan alacsonyodik, majd megszűnik a Sió völgyénél. Szekszárdnál ismét megtalálható a magas part és folyamatosan követhető, É—D-i irányú vonulatként, kb. Báta magasságáig, ahol kelet felé fordulva, eléri a Dunát. A folyó medrét Paks—Báta között így ismét saját üledékanyagában alakította ki. Ez a terület morfológiailag a paks—sárközi süllyedék, amely a vizsgált partszakasznak a legnagyobbika (4. ábra). E sülylyedéket ismét azok a földtani folyamatok alakították ki, amelyeket az előző pontban már ismertettünk. Ez a hatalmas terület a pleisztocén felső részétől kezdve, több szakaszban megsüllyedt. En4. ábra. A paks—sárközi süllyedék áttekintő helyszínrajza, vízföldtani adatokkal 1 — a süllyedek határvonala; 2 — parti szűrésű vízszerzésre alkalmas partszakasz; 3 — a vízadó összlet vastagságát rögzítő vonalak; 4 — szelvény helye