Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
1. szám - Katona Zsolt–Madarassy László–Szűcs István: Talajcsőhálózatok mértékadó vízhozamainak megahtározása
16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 1,. SZA M Talajcsőhálózatok mértékadó vízhozamainak meghatározása Katona Zsolt 6723 Szeged, Kereszttöltés u. 31. VIII. 47. Madarassy László 1112 «udapest XI., Eper u. 21). Szűcs István 6726 Szeged, Egressy B. u. 33. Kivonat: A tanulmány colja a meliorációs tervezés egyik fontos elemének, a talajcsőhálózatok mértékadó vízhozamának meghatározása. Attól függően, hogy a szűrő (drénárok) vagy a csőhálózat ós befogadó mértékadó vízhozamát határozzuk meg, elméleti megfontolásból más alapról kell kiindulnunk. Meghatározásukra többféle módszer használatos, közülük azonban egyik sem olyan, amelyet egyöntetűen elfogadna a gyakorlat. A szerzők által javasolt méretezési módszer alapja a talajvízszintváltozás, mivel értéke pontosan meghatározható ós valamennyi vízháztartási elemet összetevőként tartalmazza. A talajvízszint emelkedéséből származó mértékadó drónvízhozam a talaj vízterheléssel egyenértékű mértékadó csapadókterhelés alapján számítható. A szerzők megállapítják, hogy a talajcsőhálózat ós befogadó mértékadó vízhozama Dvorák módszerét adaptálva — a fajlagos drénvízhozamok napi értékeinek átlagából határozható meg. A méretezést az állandó talajvízszintváltozással jellemzett mérsékelt talajvízszint emelkedésekre kell elvégezni, de szükséges a kisebb valószínűségű, változó talajvízszint változással jellemzett, igen magas talajvízszint emelkedések esetére való ellenőrzésre is a visszaduzzasztás mértékének és időtartamának meghatározására. A javasolt módszer meghatározásával elkerülhetővé válnak az indokolatlan túlméretezések ós az esetenkénti alulméretezósek is. Kulcsszavak: talajcsövezés, drénezés, mértékadó fajlagos vízhozam, nempermanens méretezés, talajvízszint-szabályozás 1. Bevezetés A talajcsőhálózatok mértékadó vízhozamainak meghatározására többféle módszert használnak, közölük azonban egyik sem olyan, amelyet egyöntetűen elfogadna a gyakorlat. A méretezésnél fennálló bizonytalanságok szakmai fórumokon is hangot kaptak, ezért tartjuk szükségesnek, hogy a tervezés e fontos kérdésével részletesebben foglalkozzunk. A talajcsőhálózatok mértékadó vízhozamainak ismerete azért fontos, mert a hálózat méreteit részben ennek függvényében határozzuk meg. 2. A drénhálózat mértékadó vízhozama A hálózat mértékadó vízhozama, vagy — más elnevezés szerint — az elvezetési intenzitás a szívótávolság meghatározásának egyik alapadata. Permanens szivárgáshidraulikai méretezési mód alkalmazása esetén meg kell adni azt a tartós felszíni vízterhelést és/vagy talajvíz terhelést, amelyre a rendszert ki akarjuk építeni. Ezen érték meghatározásánál külön nehézséget jelent, hogy a mikrodomborzat és a talajfizikai jellemzők lokális eltérései miatt még egy kisebb táblát sem lehet egyetlen értékkel jellemezni. A méretezésnél ezért egyszerűsítéssel élünk és a legjobban terhelt táblarész maximális felszíni és/vagy talajvíz terhelésből kiindulva vesszük fel a mértékadó vízhozamot. Gazdaságossági megfontolásokból és azonos kockázatvállalásból értékesebb növényi kultúrák esetén nagyobb, kevésbé értékes növényeknél pedig kisebb elvezetési intenzitás figyelembevételével méretezünk. E számítási módszert más módszerekkel együtt sok országban használják, de a vízhozam nagyságokat tekintve eltérőek az egyes országok normatívái. A hazánkban alkalmazott MT—10 173 jelű Műszaki Irányelv szerint a naponkénti elvezetés 3—5 1/m'd (3—5 mm/d) között változik. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokhoz viszonyítva a hazai előírások nagyon kicsik, például az USA-ban az MI előírta értékek háromszorosát alkalmazzák. Hangsúlyozni kell, hogy a tervezésnél figyelembe vett mértékadó vízhozam, helyesen tervezett és megvalósult hálózatoknál csak a tábla egyes részein, általában a felszíni víz összegyülekezési helyein jelentkezik. Miután a meliorációs beavatkozás egyik fontos célja a csapadék helyben való hasznosítása, a drénfürt nagyságától függően a tározódás és a különböző mértékben terhelt táblarészek közötti nedvességkiegyenlítődés miatt a drénvízkifolyás esetenként lényegesen kisebb, mint a drénhálózat mértékadó vízhozama. E méretezési módszer előnye az egyszerűsége, de éppen e miatt nem alkalmas az időben és térben változó folyamatok leírására, a hálózat egyes eltérő funkciójú elemeinek hidraulikai méretezésére. Mindezek miatt a szűrőzés, a csőhálózat és a befogadó hidraulikai méretezését az elvezetési intenzitásból kiindulva nem lehet meghatározni. 3. A szűrő (drénárok) mértékadó vízhozama A szűrőzés hidraulikai méretezése a hálózat legjobban terhelt helyein jelentkező legnagyobb vízhozamra történik. Ez a vízhozam éppen ezért mindig csak lokálisan és rövid ideig fordul elő.